Életre keltett táj

A Hosszúlépés. Járunk? kezdeményezés megeleveníti Budapest múltját, felhívja a figyelmet a város mögött rejlő történetekre, a rutinos budapestiek számára új kontextusba helyezi a már megszokottnak vélt macskaköveket, a turistákat pedig bennfentes információkkal hozza közelebb a fővároshoz. 

Koniorczyk Borbála és Merker Dávid fejéből pattant ki az ötlet 2013-ban, hogy “megmutassák Budapest ezernyi arcát, illatát, történetét és titkát”. A mára már hét tagból álló csapat határtalan kreativitásának hála,  szinte bármilyen tematika köré felépítenek egy sétát, hogy kiszolgálják a főváros szerelmeseinek igényeit. 

A séták kínálata elég sokszínű, vannak gasztronómiai, kortárs, és építészeti jellegűek.

A zsidó örökségtől (Véresmajor) kezdve, a vasfüggöny idején beszivárgó nyugati kultúrán át (Amerikából jöttem), a kokaint használó luxusvilágig (Magyar kóla) sokféle téma fordul meg a programban, így számos, különböző érdeklődésű embernek nyújthat szórakozást. 

Bevallom, engem pécsiként minden Budapestre látogatás elvarázsol, magyar szakosként ilyenkor életre kel előttem a 20. század eleji irodalmi központ, szinte magam körül érzem Krúdy Gyula szellemét, és megszáll Tóth Árpád Körúti hajnalának hangulata. Szeretek cél nélkül sétálgatni és rácsodálkozni a gyönyörű épületekre, a kis eldugott kávézókra és a hatalmas nyüzsgésre.

A Kötelezők Krisztinavárosban elnevezésű séta pontosan ezt a világot tárja elénk: Ott Anna, irodalom-népszerűsítő megismerteti velünk Budapest irodalmi vonatkozású helyszíneit, a Kosztolányi, Karinthy, Babits és még sok író-költő által kedvelt kávéházak világát, betekintést nyerhetünk az Édes Anna, illetve az Utas és holdvilág színtereibe.  

Irodalomkedvelő ember lévén most egy Térey János-szövegeket életre keltő sétát választottam. Vecsei H. Miklós, színész monodrámák formájában tárta elénk az 1944-45-ös német megszállás borzalmait. A honlapon azt ígérik, „a séták során halljuk, miről mesélnek a házfalak, és megismerjük a város kevésbé ismert vagy épp elfeledett részeit”. Ez különösen témába vág a Démonizált hely, ahová más kirándulni jár elnevezésű sétánál, hiszen Térey Jánosnak szívügye volt a számára fontos helyek múltjának megismerése. A tökéletes kirándulóhelyként szolgáló Svábhegy mindig is a kiváltságosabbak lakhelye volt. A hegyre felérve rögtön felépült bennem egy olyan képzet, miszerint ez itt a harmónia központja, a családi élet tökéletes színtere.

Aztán az első állomáson Térey (által Vecsei H. Miklós) rögtön lerombolta bennem ezt az elképzelést, legalábbis a hely múltját illetően, hiszen a Svábhegyen felnőtt író nemcsak az idillt látta ebben a városrészben, hanem feltárta a második világháborús rémtetteket is.

A Széchenyi-emlékműtől a Hotel Majesticig rengeteg épület őrzi a Gestapo által elkövetett tömeggyilkosságok emlékét. 

Vecsei H. Miklós színészi tehetségének és a Térey János-szövegek bravúrosan hiteles kidolgozásának köszönhetően teljesen elfelejtettem, hogy az előttem álló beszélő nem élte át testközelből a nyilas katonák tömegmészárlásait. Láttam magam előtt, ahogy könyörtelenül ölik az ártatlanokat a Hotel Majesticben, ahogy a hatalom elvakítja a megszállókat, és kihozza belőlük az állati énjüket. Tökéletesen elhitették velem, hogy egy időutazásban van részem.

A megrázó hangulathoz valószínűleg az is sokat hozzáadott, hogy a séta nagy részében viharos eső örvendeztetett minket, ami mellesleg egyáltalán nem vett el az élményből, csak a program hosszúságából, így egy-két állomást kihagytunk. Emiatt egyébként szabad bejárást kaptunk egy szép időben tartott sétára is, szóval semmiképp nem ment kárba a pénzünk, én pedig külön örültem, hogy rossz idők esetén is megtartják a sétákat, hiszen ezért tettem meg 200 kilométert.

A korlátozások miatt ugyan most szünetel a csapat, de, ha minden jól megy, hamarosan újraindulnak a séták. Illetve egyedi ajándéknak is tökéletes az “örökké érvényes jegy”. 

A sétavezetők között találhatunk különböző társadalomtudományok (például irodalom, történelem) szakértőit, közismert kulturális arcokat, mint Vecsei H. Miklóst színészt, Dezső András újságírót, vagy az irodalom-népszerűsítő Ott Annát, de a cikk írása közben a sétavezetők bemutatkozását átkutatva rengeteg érdekes, kreatív és inspiráló koncepcióval találkoztam, szóval csak nyerhetünk, bármilyen sétát is választunk.

 

A fotók forrása: hosszulepes.hu