„Életem első koncertje egyből a VOLT fesztiválon volt… igencsak mély víz” – A Kaktus

Nem mindennapi hangzással kecsegteti a közönséget az a pécsi zenekar, mely már 2014 óta Kaktus néven alkot. Szokatlan instrumentális stílusukkal viszont már számtalan alkalommal meghódították nem csupán a helyi, de más nagyvárosi szíveket is. György Norberttel beszélgettünk, aki amellett, hogy jelenleg a Közgazdaságtudományi Kar hallgatója, a Kaktus egyik állandó tagja is.
 
Pécsi Bölcsész: Milyen szerepet töltesz be a zenekar életében?
 
György Norbert.: 2016 májusa óta vagyok tagja a bandának. Anno három tagot számlált a zenekar, én pedig csak jóval később csatlakoztam, mikor az akkori basszusgitáros srácnak mindez már nem fért bele az idejébe, engem meg felhívott Gergő, a dobosunk, hogy nem lenne-e kedvem játszani. Így jelenleg én vagyok a Kaktus basszusgitárosa.
 
PB: Hogyan kezdtél el zenélni?
 
Gy.N.: Nem jártam soha zenesuliba. Nyolcadikos koromban megkaptam az első gitárom, majd otthon elkezdtem játszani és önmagamat képezni. Ez persze nyilván járt egy csomó hátránnyal, amit sok gyakorlással megpróbál behozni az ember, amennyire csak tud. Régebben is gondolkodtam már azon, hogy jó lenne zeneelméletet tanulni, mert érdekelne, hogy mindez hogy áll össze. Meg természetesen sokat is segítene a zenei életben, mert nem tanult zenészként ez tud néha nehéz lenni. Talán pont a zeneelméleti tudás hiánya miatt volt, hogy az első közös próbán, miután bevettek a zenekarba, úgy remegett a kezem, mint még soha életemben. De persze minél többet zenél az ember, annál többet fejlődik, annál könnyebben veszi észre a saját hibáit, amik aztán tudatossá válnak.
 
PB: Hogyan jellemeznéd a Kaktus zenei hangzását? Egyetértesz a pszichedelikus jelzővel, amit sokan megpróbálnak ráhúzni?
 
Gy.N.: Szerintem zenei ízlés terén nagyon eltérünk egymástól és ez az, ami színesíti a zenekar palettáját, ez teszi izgalmassá a bandát. Ezért a Kaktus pont egy olyan zenekar, amiben nagyon sok minden jelen van. Például ott van a Transylvania című dalunk, ami egy trance stílusú szám, erre például nehéz lenne ráhúzni, hogy pszichedelikus jelzőt. Valamint vannak kifejezetten jazz és post-rock műfaji elemeket tartalmazó számaink is, és talán ezért nehéz ezt behatárolni. Volt egy időszak, amikor mindenhol azt olvashattuk magunkról, hogy az elektronikus zene és az élő zene közötti hidat képzi a Kaktus, ami nem feltétlen igaz, de persze vannak a számokban elektronikus elemek is.
PB: Milyen albumokon dolgoztatok együtt, mióta te is a zenekar tagja vagy?
 
Gy.N.: Az első Kaktus-lemez, amiben már én is közreműködtem, a Long Play volt, de itt a témákat egy-kettő kivételével még nem én találtam ki és igazából inkább csak feljátszottam őket, úgyhogy gyakorlásnak nem volt rossz. Aztán a Yellow Stage-et már úgy alkottuk meg, mint egy összekovácsolt zenekar. Ezen az albumon már én írtam a basszustémákat, így ezeket már nem csak betanultam és feljátszottam, hanem az alkotófolyamat részese is lehettem. Továbbá érdekes az is, hogyan változott meg a zenekar hangzása azzal, hogy az utóbbin öt ember írta a számokat és nem egy vagy kettő. Tehát hallható a különbség a Long play és a Yellow Stage között.
 
PB: Milyen volt az első élő fellépésed a bandával?
 
Gy.N.: Életem első koncertje egyből a VOLT fesztiválon volt, a Keret kisszínpadán 2016 nyarán, szóval igencsak mély víz. Korábban csupán egyszer játszottam élő közönség előtt, akkor is egyedül a pécsi Trafikban egy open mic-os rendezvényen, ami radikálisan más volt. Még emlékszem, ahogy a melóból kisétáltam, beültünk a kisbuszba, aztán irány Sopron. Nem mondom, hogy nagyon magabiztos voltam, izgultam. De nagyon jó élményként maradt meg nekem.
 
PB: Melyik volt a legemlékezetesebb fellépés számodra mind közül?
 
Gy.N.: Azt hiszem, a már említett VOLT fesztiválos fellépésünk abszolút az, de a két évvel ezelőtti Szenes bulink is nagyon emlékezetes. A második koncertem a srácokkal 2016 szeptemberében a Szenes nyitó volt, amikor a Middlemist Reddel játszottunk együtt egy estén. Ráadásul erre a napra a Keret csinált egy buszjáratot is Pestről és este kilenc-tíz felé már teltház volt. Annyian eljöttek aznap, hogy a szervezők már nem tudtak több embert beengedni, mert egyszerűen nem lehetett elférni. Szóval ez volt életem második koncertje, de sok emlékezetes volt, amire jó érzéssel gondol vissza az ember, és így nagyon nehéz közülük kiemelni egyet is. A pesti kuplungos zenélések mindig nagy élmények voltak, itt volt a Yellow Stage lemezbemutatója is 2017-ben.
 
PB: Dolgoztok jelenleg valami új dalon vagy lemezen?
 
Gy.N.: Jelenleg is készül egy dal, amelyet remélhetőleg a következő másfél hónapban fogunk kiadni, ennek nagy részét már fel is vettük. De ez nem csupán azért izgalmas, mert új Kaktus-szám debütál, hanem azért is, mert részben olyan dolog van benne, ami nagyon ritka volt eddig, és részben olyan, ami még soha nem volt a Kaktus zenei életében. Ennél többet viszont sajnos jelenleg nem mondhatok, hagyjuk meg a meglepetés erejét.
 
PB: Mikor, hol lesz a következő fellépésetek?
 
Gy.N.: Pécsen játszunk szeptember 28-án az Estben a Z faktor tehetségkutatón, ami este hét órakor kezdődik, a Kaktus pedig majd kilenckor fog a színpadra állni. Három számot fogunk eljátszani, két saját dalt, ebből az egyik a már említett új single-ünk lesz, ami aznap fog debütálni, a harmadik pedig egy meglepetés feldolgozás.
 
Ezen rendezvény persze nem csupán a Kaktus számára óriási lehetőség, hanem minden Baranya megyei zenekarnak, hiszen a legjobbnak bizonyuló banda fellépési lehetőséget kap a 2018-as Budapest Music Expón megrendezendő döntőbe, emellett minimum három zenekar fellépési lehetőséget szerez a Pécsi Est kiemelt koncertjei előtt előzenekarként és a Szenes Klub Zenélő Egyetem tematikus estéin. Szóval ha nem akartok lemaradni, akkor ma este találkozzunk a Pécsi Estben, ahol egy felejthetetlen dalverseny részesei lehettek!