Egzisztenciális pszichoterápia, avagy az élet nagy kérdései I. D. Yalom tollából

Őszinte leszek, tankönyvről még sosem írtam kritikát, pedig az átlag egyetemista több prezentációt és tankönyvet olvas, mint szépirodalmat. Ezúttal mégis kivételt teszek, mert Irvin D. Yalom klasszikusa, az Egzisztenciális pszichoterápia igenis „megér egy misét”. 
 
A pszichológia iránt érdeklődök szinte biztos, hogy hallottak már a ma élő egyik legnagyobb pszichoteraputáról, Irvin D. Yalomról. De ha valaki nem találkozott volna még ezzel a nagyszerű szerzővel, akkor hadd mutassam be néhány szóban. Yalom 1931-ben született Washington egyik szegény negyedében, orosz zsidó bevándorlók gyerekeként. Az orvosi egyetem elvégzése után pszichiáter szakvizsgát tett és azóta is praktizál. Mostanra már a Stanford Egyetem professor emeritusa és számos nagy sikerű könyv szerzője. De ami miatt most számunkra igazán érdekes, hogy ő a legmodernebb tolmácsolója az egzisztenciális pszichoterápiának. 
Yalom, ahogy ezt könyvében is leírja, nem szereti a pontos és tömör meghatározásokat, de ha szeretnénk jobban megérteni a fogalmat, akkor ebben maga a szerző segít nekünk: „az egzisztenciális pszichoterápia a terápia egy olyan dinamikus megközelítése, ami az egyén létében gyökerező félelmekre fókuszál”. Magyarul olyan félelmeket, mumusokat helyez a terápia középpontjába, mint például a halál, a szabadság, a felelősség, az elszigetelődés vagy a lét értelmének kérdése. Ha őszintén belegondolunk, akkor el kell ismernünk, hogy mindannyiunkat foglalkoztatnak ezek a dilemmák és előbb vagy utóbb mindenkinek meg kell fogalmaznia rájuk a saját válaszát. Ugyanakkor megküzdeni egy hozzánk közel álló halálával és közben szembesülni saját mulandóságunkkal nem könnyű feladat. Éppen ezért tud Yalom könyve mindenkihez szólni, nem csak a pszichológus hallgatókhoz, mert nincsenek kivételek. A kérdés csak az, hogy mennyi erőfeszítés és segítség kell ehhez a megküzdéshez. 
 
Ezen a ponton felmerülhet a jogos kérdés, hogy az Egzisztenciális pszichoterápia ugyan témáját tekintve általános, de kinek íródott? Egy tankönyvnek más az olvasóközönsége, a szakmai szintje és nyelvezete, mint egy lailusoknak szóló ismeretterjesztő műnek. Aki olvasott már Yalomtól, az tudhatja, hogy igazi erőssége a stílusában rejlik, mert miközben komoly szakmaisággal ismertet egy pszichoterápiás esetet, amiből az aktív terapeuták is rengeteget tanulhatnak, addig képes olyan nyelvezetet megütni, amelytől műve olvasmányossá, sőt regényessé válik. Összességében könnyű esti olvasmánynak nem mondanám, de érthető mindenki számára pszichológiai alapképzettség nélkül is. 
 
A könyv szerkezetét tekintve inkább tankönyvszerű. A négy nagy egzisztenciális kérdést (halál, szabadság, elszigeteltség, értelemnélküliség) egy-egy önálló részben tárgyalja. Mindig a fogalommeghatározással kezd, aztán leírja a hozzá kapcsolódó problémákat, ismerteti a  pszichopatológiát és végül a megoldására alkalmas pszichoterápiát.
 
Mindezek alapján ajánlom az Egzisztenciális pszichoterápiát egyrészt a pszichológus hallgatóknak, mert nemcsak az elmélettel, de a terápiás gyakorlattal is megismertet. Bárkinek, akit érdekel, hogyan működik az emberi elme, vagy úgy érzi, hogy szüksége lenne egy támpontra az élet nagy egzisztenciális kérdéseinek megoldásához. És persze mindenkinek, aki szereti a „modern Freudot”, Irvin D. Yalomot.