Együtt vagyunk, na és akkor mivan?!

Nem érheti szó a ház elejét, ami a BTK & TTK Gólyabál szervezőit illeti: az este központi zenekara a nem túl píszi zenéiről ismert Bëlga volt, akik természetesen remek bulit csaptak. A BTK és TTK gólyái a „koncertezés” mellett meghallgatták dékánjaik beszédét, letették esküjüket, táncoltak, és nem utolsó sorban végigbulizták az éjszakát, melyen a Maraton Band is főszerepet vállalt. 

Jó hangulatban, népszerű előadók fellépésével sikeresen lezajlott a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi- és Természettudományi Kar közös szervezésű gólyabálja az őszi szemeszter végéhez közeledve a PTE Orvostudományi Kar aulájában. A nagy érdeklődésre már a jegyeladásnál számítani lehetett, ugyanis hamar elfogytak a belépők, így a teltházas buli nem volt meglepő a hallgatók és a szervezők számára. 

A gólyabál nyolc órakor megnyitotta kapuit az érdeklődők számára, az eseményt pedig a két kar dékánja, Heidl György (BTK) és Horváth Attila (TTK) nyitotta meg beszédével kilenc órától, akik kiemelték az alkalom fontosságát saját, személyes gólyabálos történeteiken keresztül. Egyes hallgatók pedig külön örülhettek, hiszen az este folyamán készített közös képekért plusz pontokat nyerhettek különböző tárgyakból. A megnyitót követően a Szalai Kata által betanított tánc következett, ahol a gólyák – előzetes jelentkezés alapján –  párokba álltak. A mutatós produkció önmagáért beszélt: többször vastaps kísérte – joggal –  a közönség jóvoltából. A szép bemutató után a gólyák letették esküjüket, felelősségteljes hozzáállást ígérve oktatóik felé, ugyanakkor a közösség iránti vágyak sem maradhatnak el a jövőben, így természetesen a folyamatos bulizásra is fogadalmat tettek. 

Az első órák így tehát viszonylag kellemesen teltek, ezt követően a Bëlga együttese valósággal berúgta az ajtót, majd hatalmas bulit csapott az aulában. A legnépszerűbb dalok közül előkerült a fizetésnap, a nemzeti hip-hop és a rendőrmunka is. Nem volt szokványos kép ez: a diplomaosztók és hivatalos rendezvények fő színtere ezúttal fesztiválhangulatba került, a körülbelül másfél órás koncert végére pedig már csak egy számot követeltek a hallgatók. Ígen, a jól ismert Egy-két-há című dal is elhangzott. Remélhetőleg a dékán urak és az oktatók nem jegyezték meg az első sorban, illuminált állapotban, refrént kiáltozó új tanulóikat… 

Habár az sem lenne meglepő, ha ők is átadták volna magukat az érzésnek, ugyanis a Bëlga srácok nem hazudtolták meg magukat, hozták azt a szokásos színvonalat és minőséget, ami Magyarország legnépszerűbb, illetve legegyedibb előadói közé emelte őket. 

A résztvevők értelemszerűen nem maradtak szomjan, az aula végén kihelyezett blokkoknál könnyen italhoz, illetve ételhez juthattak. Az árak szintén fesztiválhangulatot idéztek, a bölcsebbek és rutinosabbak a közeli helyeken alapoztak a bulira. A sorok azonban így is tömve álltak, nem volt könnyű eljutni a pultig az éjszakai órákban és kivárni a vásárlást. A külföldi hallgatók nagyszámú jelenléte szintén bizonyítja az esemény sikerességét, és még színesebbé formálta a rendezvényt. 

A Bëlga fellépését követően kisebb pihenő következett, a tombolók kifújhatták magukat és lassan újra megtelt a táncparkett, ezúttal azonban már inkább báli körülmények között. Az éjszakai bulit a Maraton Band kísérte, a klasszikusok feldolgozásával pedig szintén remek hangulatot teremtettek. Ekkor a jól ismert felállás szerint zajlottak az események, a fiatalok együtt mozogtak és ismerkedtek, akárcsak a szórakozóhelyeken, sőt, még közös vonatozásra is sor került. 

Az újabb fellélegzési időszakot a tombolahúzás jelentette, majd a sorsolást követően tovább folytatódott a parti, egészen hajnali fél 5-ig, az esemény lezárásáig. 

Összességében tehát mindenki jól érezhette magát az este folyamán, a báli hangulat kedvelői mellett a fesztiválokon megszokott életérzésnek hódoló, Bëlga-rajongók és a disco szerelmesei is kaptak egy-egy órát.

 

Fotók: Illés Emma