Egyetem versus város? Inkább egyetemváros

 

A jelenleg az oktatás körül kialakult instabil politikai helyzetben fontos olyan kutatási eredményekre figyelni, amelyek az egyetemek által gyakorolt pozitív gazdasági hatásokat bizonyítják. A nyert adatok segítségével ugyanis felismerhetővé válik, hogy a fiatalságba pénzt fektetni igenis érdemes. Az idei Mandulavirágzási Tudományos Napok harmadik szekcióján az előadások, egymást kiegészítve, e két tényező közötti többszintű kapcsolatot reprezentálták. A városnak szüksége van az egyetemre, és vice versa.

„Az egyetemvárosiasodás hazai dimenziói, különös tekintettel Pécsre” szekciót Dr. Gyuris Ferenc előadása nyitotta, aki a heidelbergi egyetem példáját állította be követendőként minden felsőoktatási intézmény számára. A németországi településre és intézményre nyitott és toleráns attitűd jellemző, ahol a többféle nemzetiségű hallgatók aktivitásának – adománygyűjtésének – köszönhető például az egyik épületszárny 1932-es felújítása is. Magyarországon erre eddig nem volt precedens.

Ezt követően Dr. Trócsányi András egy 2007 óta folyó kutatást bemutatva fejtette ki, hogy általában milyen hatással van egy felsőoktatási intézmény a városára. Egy egyetem elviheti a hátán a település gazdaságát, esetleg ráépülhet egy már meglévő piacra (Győr - Audi), egyensúlyi helyzetet alakíthat ki más ágazattal, de olyan is előfordulhat, hogy nincs gazdasági befolyása, a város mégis zászlajára tűzi. A Pécsi Tudományegyetemet nem az amerikai értelemben vett kampuszosodás, hanem területileg szétszórt struktúra jellemzi, ami többféle folyamatot is indukálhat. Létrejöhet szegregáció – jelenleg ez történik a megszokott egyetemi környezetből kieső Zsolnay Negyeddel –, dzsentrifikáció (a felértékelődött belvárosi területeket ellepik a fiatal értelmiségiek) vagy studentifikáció. Utóbbin azt értjük, amikor az egyetemisták átveszik az uralmat egy városrész fölött, amire remek példa a helyi, beszédes nevű Egyetemváros. Pécs címerein is végigkövethető, ahogyan a 25 évvel ezelőtti bányászváros egyetemvárossá alakult. A kutatás szűkebben az ún. Nyugati Kampuszt vizsgálta (BTK, TTK, ÁOK, PMMIK vonzáskörzete), amely során a TTK társadalomföldrajz szakos hallgatói a helyi lakosokat, az egyetemistákat és üzletvezetőket kérdezték.

Az egyetemisták szezonálisan – nap- és időszak tekintetében is – ellepik a városrészt, megemelve a három és fél ezres lélekszámot tízezerre, megteremtve a terület alapvető bevételi forrását. Ennek vállalkozói és ingatlanpiaci felismerése létfontosságú, hiszen itt hallgató-orientált marketingeszközökkel, fejlesztésekkel és kínálattal lehet igazán nyereséges egy vállalkozás. Konfliktuspontokat is generál a hallgatói jelenlét, ami leginkább a generációs szakadékokban, az eltérő életritmusban és térhasználatban ütközik ki. Az üzletek árképzéskor az egyetemistákra alapoznak, bevételforrásként tekintenek rájuk, hiszen például a külföldiek fogyasztása egyértelműen felveri az árakat. Sörárak megállapításakor a legtöbb hely is olyan árat szab meg, amelyet a diákok meg tudnak fizetni, de a „kiégett helyiek” már nem. A népesség folyamatos kicserélődése nem kedvez a lakóközösségek kialakulásának sem. Mindezek a problémák azonban megoldhatóak sikeres város-egyetem együttműködéssel. A diákok tehát hatással vannak a helyi lakosságra, gazdaságra és közösségekre is, ezt fel kell ismerni.

Dr. Füzesi Zsuzsanna a PTE külföldi (többnyire orvostanhallgató) diákjai körében végzett kutatás bemutatásával is azt támasztotta alá, hogy az egyetemi diákság jelenléte egy városban pozitív hatású, többletbevételt és plusz munkahelyeket teremtenek, gazdaságdinamizáló hatásuk van. A nemzetköziesedés, azaz a külföldi hallgatók vonzása fontos egy egyetem életében, mert növeli annak presztízsét és multikulturalitását.

Az eredmények azt mutatják, hogy túlnyomórészt pozitív megítélésben részesül mind a város, mind az egyetem, a külföldiek többnyire elégedettek, költenek (a tandíjon kívül évente több mint négymilliárd forintot, főként lakhatásra, étkezésre és szórakozásra), fogyasztanak, jelenlétük tehát mindenképpen szükséges gazdasági és kulturális szempontból is. A magyar hallgatókról pedig még nem is beszéltünk, akikre ez a kutatás nem terjedt ki. A nemzetközi nyitás mindezeken kívül elősegíti az idegen nyelvek tanulását és az interkulturális kompetenciák fejlődését (lakos és egyetemista részről) is. Azt is észre kell venni azonban, hogy amennyiben egy egyetem képtelen kielégíteni a hallgatói igényeket és a nemzetközi médiában is csak negatív hírek kapcsán szerepel, egyre kisebb vonzóerővel fog bírni, amivel egyenes arányban csökkeni fog a fiatalok érdeklődése is, így jelentős bevételtől esik el az egyetem és a város egyaránt.

Erre a kérdésre reflektált Dr. Bódis József rektor is, aki a PTE szerepét hangsúlyozta ki a város és a régió fejlesztése kapcsán. Elmondása szerint „olyan élhető gazdasági környezetet kell teremteni, amely lehetővé teszi a kultúra virágzását, és nem rontja le az egyéb ágazatokat, az egyetem fiatalvonzó képességét. Ez nem csak arról szól, hogy van jó képzés, hanem arról is kellene, hogy szóljon, ami abszolút a város és a régió jövőjét jelenti, hogy az elitet itt kellene tartani, mert attól lesz fejlődés.” Egy felsőoktatási intézmény pedig akkor vonzó, ha magas színvonalon, megfelelő infrastruktúrával és technikai háttérrel, szakmai tudás birtokában folyik az oktatás, a kapott diplomának pedig értéke van a munkaerőpiacon.

A régió és az egyetem több ponton kapcsolódik egymáshoz. A PTE szinte minden tudományterületen ajánl képzéseket, tudományos és innovációs piacon is kiemelkedő helyen szerepel (idén kapott kutatóegyetemi minősítést), a régió legnagyobb foglalkoztatója és egészségügyi szolgáltatója is. Ami pedig sohasem elhanyagolható tényező, rengeteg bevételi forrást jelent az intézményi és egyéb költésekkel, vendégek Pécsre hívásával, konferenciák szervezésével is. A rektor összefoglalásként kijelentette, hogy „a régióban működő felsőoktatási intézményekkel karöltve, szorosan együttműködve kell kialakítani egy olyan, 21. századnak megfelelő felsőoktatást, amely idevonzza a termelőaktivitásokat, és olyan gazdasági környezetet teremt meg, amelyben az egyetemünk egy hosszú távon prosperáló egyetem tud lenni.”

A bemutatott előadásokat és kutatási eredményeket látva a szerző számára kérdéses, hogy a kormány miért nem fogja fel, hogy tulajdonképpen nyereséges befektetést tenne a magyar fiatalok felsőoktatásban való részvételének támogatásával, amely befektetés megtérülne, amennyiben az egyetemről kikerült hallgatók lehetőséget kapnának elsajátított tudásuk kamatoztatására, ami a rájuk szánt összegek Magyarországba történő visszaforgatását eredményezné. Az állami szerepvállalás csökkenésével a felsőoktatási intézményeknek más bevételi forrásokat kell keresniük. Ha erre időben reagálnak, és másfajta gazdasági lehetőségeket keresnek, úgy megoldható a további sikeres és nagy létszámú hallgatót foglalkoztató fennmaradás. Azonban sajnos valószínűbb, hogy ezeket a változásokat nem mindenki tudja kivárni, a fiatalság is más lehetőségek és esélyek után fog nézni – többnyire külföldön. Nem hazafiatlanságból, hanem kényszerből.