Egy szerelmes „versezés” margójára

Sokat gondolkodtam, hogyan is kéne belekezdeni ebbe a cikkbe, amellyel egy kötetbemutató leírását kísérlem meg, és arra jutottam, hogy azt a központi kérdést teszem fel és fejtem ki bevezetésként, ami a beszélgetés során vetődött fel.

„Ti is álmodtatok vagy álmodtok arról, hogy egy (vagy több) művész múzsái legyetek?”

Ez elsősorban a lányokhoz szólt a bemutató során, de a fiúk, férfiak véleményére is kíváncsi volt az írónő. A nők többsége bólogatott, de magyarázatot nem kaptunk a miértre. A ki nem mondott válaszok között,  azt hiszem, ilyenek merültek volna fel:  „Felfigyelnének a művészetemre.”, “Lenne egy pártfogóm.”  vagy „Megtapasztalnánk a szerelmet.”. A Pinata írónőjével pont az utóbbi történt meg.

 

Markovics Anita tinédzser kora óta foglalkozik szépirodalommal. Kezdetben versek születtek tolla vagy klaviatúraleütése nyomán, ma már azonban a próza is egyre jobban érdekli. Írói élete mellett fotósként, újságíróként, szakfordítóként, grafikusként is tevékenykedik. Első kötete, amelynek bemutatójára Pécsett, a Színház téren található családias hangulatú Filterben került sor, erős képi világú, de érzékeny verseit tartalmazza. A letisztult borítójú könyv a Pinata címet viseli. A Pinata egy papírmasé játék, amely Mexikóból származik és lényege, hogy édességekkel tömik meg a formát, majd magasra kötik és a gyerekek bottal ütik, hogy leszakítsák. A kötet fajsúlyos verseit Sylvia Path két alkotása, „A méhes láda megérkezik” és a „Zúzódás” keretezi.

 

A fotót Czeczon Enikő készítette.

Az est moderátora Boros Bálint, a PTE BTK Kommunikáció- és Médiatudomány Tanszékének végzett hallgatója volt, aki nagyszámú érdekes kérdéssel bombázta az írónőt, különös hangsúlyt fektetve a háttértörténetre, ami arra a szerelmes levelezésre irányult, amelyet Markovics Anita folytatott egy művésszel, aki felfedezte benne a tehetséget és a múzsát. Ahogy azonban a címben is írtam, ezt a beszélgetést a két költő között én „versezésnek” nevezném, hiszen poéma formájában történt. Reagáltak egymás megjelent műveire, így kommunikálva érzéseiket.

 

Az írónő a bemutató során elmondta, hogyan élte meg ezt a helyzetet, és kitért a könyv címének a megmagyarázására. Papírmasé doboznak érezte magát az egész levelezés alatt. „Ütötték” és „bántották”, de nem azért, hogy a legjobbat hozzák ki belőle. Többes számot azért használok, mert egy másik költő is bekapcsolódott ebbe a levelezésbe. Markovics Anita egy múzsa volt, akivel játszott a szeretett ember és annak barátja, de mindezek ellenére a megélt helyzetet versekbe tudta foglalni és az ekkor született legjobb írásai kerültek be első kötetébe.

 

Az estet tovább színesítették Anita felolvasásai, valamint Resch Gergely gitárjátéka. Az előadott versek között szerepelt a „Ha” című alkotása, amely a dokk.hu-n, az Irodalmi Kikötő oldalán kétféle verzióban is szerepel.

A beszélgetés zárását követően kávék, házi készítésű szörpök, limonádék és koktélok kíséretében a vendégek egymással beszélgetve vitatták meg a kötetet és annak tartalmát.

A bemutatott könyv kézről kézre járt, hogy beleolvassunk és általa bepillantást nyerjünk az írónő lelkébe, életébe, de mindemellett erős költői képeket is kapjunk, illetve a kortárs irodalomra oly jellemző szókimondó, újszerű stílusba is belefussunk.

Azok, akik eljöttek, egy kellemes beszélgetés részévé váltak és magukkal vihették a kötet üzenetét: „Tegyétek le a botokat. Hagyjátok abba a püfölést. Ne hajtogassatok Pinatát magatokból.”