Egy nap Virginia Woolffal

 

Kerek 130 éve született a XX. századi angol irodalom egyik legkiemelkedőbb nőalakja, Virginia Woolf. Neve összefonódik a feminizmus fogalmával, a tudatfolyam technikával, a Bloomsbury-körrel, és mellesleg az elmebajjal is. Mrs. Dalloway című regényében egy napba sűrítve mutatja be egy nő életét – lapról lapra előrehaladva telnek az órák, miközben a múlt emlékei alapján értjük meg, mi is zajlik valójában a jelenben.

Adeline Virginia Stephen néven született 1882. január huszonötödikén, Londonban. Előkelő családja az irodalmi élet középpontjában állt, már apja, Leslie Stephen is író és szerkesztő volt. A szülők a viktoriánus kor szellemében nevelték gyermekeiket, ám Virginia és húga már gyerekkoruktól kezdve lázadtak, hogy fivéreikkel szemben ők nem járhattak iskolába. Virginia viszonylag korán elhatározta, hogy író akar lenni; dolgozatok, feleltetések nélkül is kivételes műveltségre tett szert az apja könyvtárában olvasgatva. Huszonhárom éves korától rendszeresen megjelentek írásai, ám első jelentős regényét, a Jacob szobáját (Jacob’s Room) csak 1922-ben publikálta.

A Bloomsbury-körbe elsősorban a prűd viktoriánus korral szemben ellenérzéseket tápláló, azt kifigurázó radikális értelmiségiek tartoztak. Tagja volt többek közt a négy testvér: Virginia, Vanessa, Thoby és Adrian Stephen, valamint Leonard Woolf és Clive Bell. A régi baráti társaság, egyetemi klub 1905-ben vált irodalmi körré, miután a fiúk cambridge-i diákévei véget értek.

Virginia 1912-ben házasodott össze az újságíró Leonard Woolffal, akivel négy évvel később saját nyomdát és kiadót alapítottak Richmondban. A Hogarth Press támogatta a pályakezdő írókat; itt jelentek meg Virginia első írásai is, valamint kezdő írók karcolatait, novelláit és verses köteteit publikálták. Olyan hírességek művei kerültek ki a nyomdából, mint például T.S. Eliot, Freud, Gorkij, Rilke, igazi kuriózum a magyar olvasók számára, hogy Angliában elsőként itt jelent meg Az ember tragédiája.

Virginia rendszerint állva dolgozott, egy külön számára készített speciális írópultnál. Annak ellenére, hogy egész fiatal korától kezdve íróként munkálkodott, első regényét, a Messzeséget (The Voyage Out) csak 1915-ben publikálta, ugyanis minduntalan finomított rajta. Műveiben gyakran szót emelt az angol társadalom nőkkel szembeni igazságtalansága ellen, feminista írásai közül a Saját szoba (The Room of One’s Own) a legkiemelkedőbb írása.

Forradalmasította a modern regényt a tudatfolyam technikájával. Műveiben azt írta meg, amit a szereplők nem mondanak el egymásnak, ami valóban a fejükben jár. Párbeszédeket alig használt, a dialógusok kiváltotta reakciókat írta le. A gondolatok áramlása viszi előrébb a történetet, így a regény végül asszociációs láncok mentén épült fel. A tudatfolyam módszerét először Joyce alkalmazta Ulysses című nagyszabású művében, valamint Proust is élt vele Az eltűnt idő nyomában című regényében.

Virginia szerint az ember kettős életet él, egyet kívül, a világ konvencióihoz és kényszereihez igazítva, egyet pedig belül, minden kényszer nélkül, pillanatnyi lelki diszpozíciók szerint. A belső áramlás szüntelen folyamat, nincs se eleje, se vége, sőt egyes elemeinek, a torlódó gondolatfoszlányoknak nincs állandósága. Az ember nem a külvilággal megosztott cselekedeteiben és kapcsolataiban él, hanem abban a folytonos áramlásban, melyet a külvilág a lelkében ébreszt. Éppen ezért a jelen minden pillanatában benne van az egész múltja és a jövője is – azokban a gondolatokban, emlékekben, amelyek úgy rakódnak le rétegesen benne, ahogy az avarban a levelek egymásra hullanak.

Virginia elmebetegsége először édesanyja halála után jelentkezett, egyik pillanatról a másikra az egész világ teljesen valószerűtlenné vált számára. Depresszió, álmatlanság, fejfájások, hangulat-ingadozások és furcsa hangok kísértették egész további életében. A második világháború idején teljesen feleslegesnek érezte magát – ugyan mit számít ilyenkor egy író? Végül kegyetlen halált szabott ki magának: mivel kiváló úszó volt, kabátzsebét megpakolta kővel, majd belesétált az Ouse folyóba, 1941. márciusában.

A Mrs. Dalloway című regénye kísérlet a jelen és a múlt eggyé tételére, képek és emlékek felidézésére, melyek egy megfelelő pillanatban összefonódnak. Virginia Woolf kedvelt eszköze a „flâneire”, céltalan kószálás és kiváló alkalom az elmélkedésre. Ahogy az ember gondolatai elkalandoznak néha, és hirtelen arra eszmél, hogy már nem is emlékszik, honnan is indult pontosan – így jut el Clarissa Dalloway is egy virágbolt kirakatának látványától a fiatalkori bourtoni nyárig.

A regényben egy középkorú angol úrinő egyetlen napja jelenik meg, ez a nap azonban az egész életét, lényét tárja elénk. Az események csupán megindítják a gondolat belső áramlását, amely aztán a szabad asszociációk útján, időtől, tértől függetlenül, a maga korlátlan törvényei szerint folyik tovább.

Az ötvenes éveiben járó úrinő, Clarissa Dalloway London belvárosában sétál. Estélyt készül adni, melyre meghívta többek közt régi barátait, akikkel együtt töltötte ifjúkorát. Nem csak Clarissa emlékei, észlelései alapján ismerhetjük meg őket – belebújhatunk mindegyikük bőrébe.

Mrs. Dalloway számára az egyik legfontosabb szereplő Septimus, a hivatalnok. Feleségével – Clarissához hasonlóan – ő is a belvárosban sétálgat, de ők nem virágokat vásárolnak, hanem a férfi napi terápiás kezelésébe tartozó kötelező métereket róják, Septimus ugyanis idegösszeroppanást kapott az első világháborús harctéren átélt borzalmaktól. Clarissa életének egy másik fontos szereplője Peter Walsh. A férfi nemrég tért vissza Indiából, meglepő módon ő is a belvárosi parkokban ücsörög, tűnődik a régi időkön, és rágódik házaséletének problémáin.

Clarissa, Septimus és Peter sorsa összekapcsolódik az érzésekből, érzékelésekből és emlékekből szőtt regény sajátos világában. Párbeszédek híján a fejükben cikázó gondolatok alapján áll össze az a kép, ahogy egymást látják. Gyakoriak a félreértések, és annak ellenére, hogy nem ismernek valakit, beskatulyázzák egy-egy szerepbe. Senki nem ismer igazán senkit, de talán nem is kíváncsiak a másik véleményére. Érzéseikből kiderül, hogy mennyire elégedetlenek, féltékenyek, boldogtalanok és olykor gyávák is. Időnként ugyan boldognak tűnnek, de később gyakran kiderül, hogy valójában csak a megszokás keltett bennük kellemes érzéseket.

Egyéni véleményük megszólaltatása és emlékeik felidézése ellenére a fő téma azonban Mrs. Dalloway – a mű Clarissa alakja köré szerveződik. Mindenki egy kicsit másként látja őt: van, akit reménytelen szerelem fűz hozzá, más számára vaskalapos, a konvenciókhoz végsőkig ragaszkodó, makacs nőként jelenik meg, megint csak más sznob, ám felejthetetlen barátnőt lát benne, de van, akinek ő az életnek értelmet adó erő. Mrs. Dalloway egyetlen napjában kiteljesedik a múltja, jelene és a jövője. Egy ember életének bármely pillanata végtelenül rétegzett, és benne rejlik az illető életének egésze.

A Virginia Woolf-féle új regénykoncepció szerint tehát a regény tárgya a tudattalan világa, feladata pedig a benyomások hatására pillanatról pillanatra változó tudatfolyam megragadása, illetve ábrázolása. Ezzel Virginia Woolf olyan áramlások elindítójává vált, amelyek végiggyűrűznek a XX. századi európai regényeken. A Mrs. Dalloway című munkája mutatja, hogy egy ember egyetlen egy napja is témája lehet az irodalomnak. Woolf úgy képzelte, a szereplők gondolatainak, érzelmeinek, észleléseinek megjelenítésével sokkal többet tud elmondani, mintha csak beszéltetné őket. Ezzel a technikával barlangokat váj az emberek mögé, melyeket emberségük, érzéseik, csapongó gondolataik, emlékeik töltenek meg. Ezek a barlangok azonban nem különálló eldugott kis zugok, hanem összeköttetésben állnak egymással, és mindegyikük napvilágra nyílik a jelen pillanatában. Így lehetséges, hogy az emberi élet, a barlangok mélységei egyetlen egy nap történésein keresztül is bevilágíthatóak.

Az írónőnek ez a műve ihlette Az órák című nagysikerű regényt és filmet. Mindhárom főszereplőben felfedezhető Virginia Woolf és Mrs. Dalloway alakja. A párhuzamos sorsok három egybefonódó idősíkon bontakoznak ki: Virginia Woolf az 1920-as és 1940-es években, míg Laura Brown a második világháborút követően, végül Clarissa 2001-ben álmodja meg és éli újra Mrs. Dalloway életét.