Egy menüt kérek sörrel, köszi! – PTE BTK-TTK Oktoberfest élménybeszámoló

Minden embernek különleges élmény a müncheni Oktoberfest. Akár részt vesz rajta, akár csak az internetről, esetleg televízióból követi a dolgokat. Persze, hát ki ne örülne egy olyan fesztiválnak, ahol sör van, sült kolbász és szép lányok? A BTK és a TTK hallgatói – közöttük jómagam – is örömmel vetették bele magukat az idén megrendezett “házi” fesztiválba. A PTE BTK-TTK Oktoberfest élménybeszámolója következik. Ne felejtsétek, fejeket a seprűnyélre!
 
Amióta egyetemi hallgató vagyok, az időjárás mindig a kegyes volt hozzánk  október harmadik hetében. Verőfényes napsütés, a hőmérséklet 20 °C felett, a sör hideg. Mi kell még? A hangulat bizony elengedhetetlen, amiről egyébként idén is – mint eddig mindig – a versenyzők mellett a speakerek is gondoskodtak. A kiváló szövegek, konferálások, instrukciók mind-mind hozzátettek a csapatversenyek élményéhez. Mert csapatversenyek is voltak dögivel. Az első és egyben biztosan a leghumorosabb csapatverseny a sörváltó volt, aminek a lényege a korsó sör, majd futás egy seprűnyél körül tizenötször és vissza a csapathoz. Rengeteg borulás, rengeteg vicces jelenet fűződött az ehhez a feladathoz. És természetesen rengeteg sör, hiszen anélkül nem történt volna meg az összes kacsázás, a csapat-összetévesztések és a legnagyobb esések.
A következő verseny a kötélhúzás volt. Itt már jobban megmutatkozott néhány csapat erőfölénye, főleg azoknál az összeállításoknál volt látványos a különbség, ahol csak srácok voltak, szemben az olyanokkal, ahol egy fiú volt és négy lány. Meglepő eredmény itt nem született. Viszont az ingyenes rodeó bika okozott néhány vicces esést a megvadult masinán megmaradni próbálók között. Az utolsó két feladat a csapatok között is sörben dőlt el, a szünetekben pedig az egyéni versenyeké volt a főszerep. Egyik sem volt könnyű, főleg a korsótartó verseny. Igaz, hogy egy literes volt, az igazi Oktoberfesthez hasonlóan. A nyertesnek egy tálca sör járt, így megérte az izmokat aktivizálni a nemes cél érdekében.
 
Egyébként a sok sörön túl nem lehet elmenni a néhány viseletbe öltözött srác mellett sem. Ugyan nem volt kötelező az oktoberfestes viselet, de a hangulaton csak emelt, főleg úgy, hogy a fiúk még versenyeztek is. A menüre sem lehetett panasz, a sült kolbász pont úgy csípett, ahogy kellett, a sör pedig annyira volt hideg, amennyire még épp jól esett. Hatalmas piros pont jár az egész hangulatnak és a programtól független játékoknak is.
 
A sok sör mellett a MelóDiák és a Kedplasma is kivonult, ők játékokkal és nyereményekkel járultak hozzá a feszivál légköréhez. Apropó, légkör! Az kiváló volt, rengeteg ismerős arc, rengeteg nevetés, és ha valaki ismer, az tudja, hogy az ingyen szóra egyébként is felkapom a fejem. A feszt így pláne megérte, akkor is, ha az Irigy Hónaljmirigy koncert a nyolc tag helyett csak néggyel ment és az élő zenekar helyett csak az alapokat játszották be. A bakancslistámon szerepelt a nyolc ökör koncertjét látni egyszer, így panaszom nem lehet egy szál sem. A túlélőknek egy jó tanács a másnapra, harmadnapra: toljatok be egy sült kolbászt egy korsó sörrel, az segít! Köszi, Oktoberfest, élmény voltál, élmény vagy, élmény leszel, találkozunk jövőre!