Egy könyv a hosszantartó orgazmusért

Azok után, hogy a kellően szenzációhajhász címmel sikerült lehalásznom a gyanútlan olvasó figyelmét, legfőbb ideje leszögeznem, hogy nem (csak) a szexualitásról lesz szó. A téma viszont talán nem sokkal kevésbé közkeletűbb, ugyanis a Csíkszentmihályi Mihály nevéhez fűződő flow-elméletet A futás öröme című könyv kontextusában igyekszem kommentálni, melynek a nemzetközileg ismert és elismert magyar kutató is társszerzője.
 
Motivációm jelen könyv elolvasására többrétű volt. Egyrészt arra gondoltam, adok még egy esélyt egy újabb „Hogyan legyünk boldogok?”-írásnak, főleg abból az apropóból, hogy az elfoglaltságra törekvő és boldogságkeresési mániám az utóbbi időben egyre zavarbaejtőbb méreteket ölt. Másrészt, bevallom férfiasan, a nyári lelkesedés után a futócipőm valamilyen rejtélyes oknál fogva a sarokban landolt. Az ebből adódó lelkiismeret-furdalásomat pedig a futóműveim leporolása helyett valami kapcsolódó szakirodalomba kívántam fojtani. Jól tettem.
A futás örömében végre egy (újabb) használható könyvre bukkantam, amiben nem elmélészek vitatkoznak a fejed felett, hanem a szakértők egy kifejezetten gyakorlati tevékenységből, a futásból és a kapcsolódó kutatásokból levezetne informálnak olyan hétköznapokban könnyen alkalmazható technikákról, amiktől intenzívebben élheted át a mozgás és egyáltalán az élet örömét.
 
Mindemellett a könyv legkevésbé sem unalmas vagy egysíkú. Sőt, határozottan követi a jelenlegi tudományos ismeretterjesztés műfajára jellemző trendeket, azaz változatosságra, sokféleségre törekszik. A futás öröme tényleg olyan, mint egy szellemi hullámvasút: egyik pillanatban még egy pszichológiai kutatás elméleti hátteréről olvasol, majd jön egy sikersztori egy futóról, aztán néhány praktikus etap a GPS-órákról. A könyv könnyen áttekinthető szerkezete pedig biztosítja az olvasó számára, hogy ezt a változatosságot élvezhesse. A bevezetőben ad ugyanis egy általános áttekintést a fejezetek tartalmáról, így tudhatjuk, mire számítsunk. A legfontosabb gondolatok pedig zanzásítva minden nagyobb egység végén megtalálhatók. (A könyv néhol kicsit túlírt, túlmagyaráz egy-egy világosan érthető gondolatmenetet, ezek az összefoglalók viszont határozottan hasznosak.)
 
Ha szorosan próbálok ragaszkodni a címben felvetett témához, az egyik flow parafrázisom így hangzana: hosszantartó, nyilvánvaló és (időnként) publikus orgazmus. Ha pedig a címtől kicsit távolabb álló, újrakonstruált definícióval szeretnék élni, azt mondanám, a flow annyit tesz, mint koncentrálni valamire, ezáltal tapasztalni meg a pillanatban jelen levés örömét. A futás örömének boldogságegyenlete valahogy így foglalható össze: fegyelem + figyelem = flow. Különösen ajánlom ezt az egyszerű matematikai műveletet azoknak, akiknek indiszponáltság folyik az ereiben.
 
A flow egyértelműen klassz dolog, ám amikor a könyv a saját határaink folyamatos és néhol embertelen tágításáról szuperlativuszokban beszél, majd ezzel hozza összefüggésbe a boldogságot, elkezdtem gondolkozni azon, hogy ez azért nem kifejezetten egészséges és rögtön valami veszélyes függőségre asszociáltam. Mire viszont ennek a gondolatomnak a végére értem, a szerzők is előálltak néhány a flow-mennyországból a valóságba visszarántó ténnyel és buktatóval. Mindezek után már egyet tudtam érteni azzal, hogy egészséges határokon belül a flow valóban értelmezhető pozitív függőségként. Amiben nem egy külső szertől, egy önpusztító vagy szimplán értelmetlen tevékenységtől várod az orgazmikus élményt, hanem egy teljesített kihívástól, amit te magad tűztél ki célul, amiért te magad küzdöttél meg.
 
Végül azt mondanám, a könyv legütősebb ajánlólevele az, hogy körülbelül minden oldala igazolható a gyakorlatban. Rögtön eszembe is jutott egy korábbi kapcsolódó interjúm egy fiatal lánnyal, akinek az életében a rendszeres futás komoly személyiségváltozásokat indukált (kapcsolódó interjú). Emellett éreztem egy erőteljes önigazolást is A futás örömében: elfoglaltnak lenni, mozgásban, feladatban, újságíró esetében pedig mondatban lenni tényleg mindig és sokkal jobb, mint nem csinálni semmit. Szóval nincs több kifogás, ideje elővenni azokat a futócipőket.