Egy kód titka, egy titok kódja

Gondolkoztál már azon, milyen lenne, ha szakdolgozatod megírása nem csak egy újabb lépést jelentene a diploma felé, hanem rögtön egy nyomozás kellős közepébe csöppennél? Ha az az érzés kerítene hatalmában, ami Tolvaly Ferenc Zsolnay-kód című könyvének egyik főhősnőjét is megragadja: egyre többet megtudni a Zsolnay család legendás és hihetetlen történetéről. Történet egy hős, végletekig erős, szorgalmas és kitartó dinasztiáról és egy nyomozásról, mely során a rejtély feltárul.
 
Tolvaly Ferenc munkája az én olvasatomban elsősorban tisztelgés, mementó a legendás porcelángyáros pécsi Zsolnay család előtt. Egy Németországból Budapestre érkező fiatal lány történetét látjuk kibontakozni, aki szakdolgozatát a gyűjtők szenvedélyéről írja, így kap „beutalót” az idős Vayhoz, aki jelentős részét őrzi a Zsolnay-gyűjteménynek és megszállottként imádja a porceláncsodákat. Az egyetemista itt kap lehetőséget arra, hogy olvassa Zsolnay Teréz, Zsolnay Vilmos lányának naplófeljegyzéseit, mely egyre jobban beszippantja és bár már szakdolgozati anyagát rég összegyűjtötte, nem bírja a könyvet letenni. Egyre beavatottabbnak érzi magát Teréz szavai által, melyek arra inspirálják, hogy megfejtse a titkot. 
A lány szólama, gondolatai, véleménye az olvasottakról, azt hiszem, gyengébbre sikerült a mű egészét tekintve; sokszor olyan érzése lehet az olvasónak, hogy kérdései, elmélkedései nem elég motiváltak, nem képzik szerves részét a regénynek. Teréz feljegyzései, érzelmei ezzel szemben nagy figyelmet érdemelnek. Előttünk nyílik ki egy lány, nő, feleség, majd édesanya szíve, lépésről lépésre követhetjük emancipációjának útját, mely az adott kor társadalmában az erősen maszkulin világ szemlélete miatt korántsem olyan könnyű, mint ahogy azt ma egy nő látja. Minden szava nemes, olyan információkat tartalmaz a korról, szokásokról, esküvőkről, vendéglátásokról, udvarlási szokásokról és természetesen a gyáralapítás nehézségeiről, a család hányattatásaitól, melyek hatalmas élmény- és ismeretanyagot adnak az olvasónak. Az 500 oldalas könyv legnagyobb részét Teréz szála teszi ki, így a könyv legtöbb oldala sok izgalmat és érdekességet ad az olvasónak. A dolgozatát író lány elbeszélései, gyermeteg összekapcsolása Teréz őszinte magánéleti küzdelmeinek saját szerelmi problémáival, inkább ront az alapvetően összetett és komplex mű összképén.
 
Ha tízes skálában gondolkozom, akkor nálam 10-ből 7 csillagot kap a könyv. A három pontlevonás között első helyen szerepel, a már említett érezhetően erőtlennek sikerült történetszál. Meg kell azonban említeni, hogy a könyv alapvető koncepciója –  a nyomozástörténeti eseménysor – miatt, nem lehetett volna kihagyni a lány reakcióit az olvasott sorokra, hisz ő az, aki a kutatást végzi, és egyre többet akar megtudni a fehérarany titkáról és arról, hogy Zsolnay Vilmos az illuminátus rend tagja-e. A második pont levonása a terjedelem miatt jár. Azt gondolom, hogy sokszor talán túl sok és kevésbé a történet koherens részét képező olvasmányanyagot kapunk Teréz soraiból, bár mint már említettem, ezek az egyik legértékesebb hozzátevői a regénynek. Úgyhogy ezt a büntetést tekinthetjük tulajdonképpen félpontos levonásnak is, valamitől elvesz, valamihez pedig ad. A harmadik mínusz pont ez globális problémáért jár. A cikk elején említett mementóállítás, megemlékezési gesztus nehezen fér meg a kód kutatásának fikciós történetével. Azok az oldalak után, amelyeken egy olyan családról olvasunk, ahol a gyerekek jóléte, illetve a gyáralapítás minél sikeresebb lebonyolítása és a manufaktúra megalapítása az elsődleges cél kizökkentő egy hirtelen másik tér-idő-ok-okozat viszonyrendszerbe csöppeni. Ezen sorok kritikájában az is benne rejlik, hogy a család történetének és küzdelmeinek leírása felettébb megkapó és az embert teljesen a Zsolnay dinasztiához láncolja. 
 
És hogy mi is a Zsolnay-kód? Ez az, amit nem árulhatok el, hisz egy nyomozás áll előttünk. Ajánlom mindenkinek a könyvet, akit érdekel a művészet, a porcelánkészítés és az igaz szeretet, a kitartás és a szorgalom ereje.