Egy csésze mámor a mindennapokban

Nehezen indul a reggel, vagy csak szeretnél egy jó kávét inni a barátokkal kellemes környezetben? Akkor nem is kell tovább keresgélned, mivel megtaláltam számodra a tökéletes helyet, mégpedig a Rokusch Kávézót. Hajdú Balázs üzletvezetővel és Varga Péter tulajdonossal  a közös álmukról és a nemrég nyílt kávézójukról beszélgettem.

PécsiBölcsész: Ha jól tudom, barista végzettséggel rendelkezel. Mi motivált, hogy belekezdj ebbe a szakmába?

Hajdú Balázs: Igazából nem rendelkezem semmilyen barista papírral, számomra ez egy hivatás, ami körülbelül öt éve csöppent az életembe. Az egyetemi éveim alatt kezdtem el baristaként dolgozni, mondhatjuk, hogy megfertőzött a dolog és az életem részévé vált. Hogy őszinte legyek, nem volt konkrét motivációm, az egyetemen egy kávézóban kaptam munkát és ezáltal véletlenszerűen jött az egész.

 

Szerencsésnek érzem magam, mivel olyan emberekkel dolgozhattam együtt, akiktől nemcsak rengeteg szakmai tudást kaptam, hanem egy olyan szemléletet is, amely a mai napig meghatározó része az életemnek.  

 

PB: A spontán dolgok okozzák a legnagyobb meglepetéseket. Jó hallani, hogy az apró véletlenekből milyen nagyszerű dolgok születhetnek. Régóta álmodoztál már egy saját kávézóról?

H.B.: Mindig is szerettem volna saját kávézót és itt jön a képbe Peti, akinek megvoltak a lehetőségei ahhoz, hogy mindez valóra válhasson.

Varga Péter: Igen, már több éve ismerjük egymást Balázzsal, mivel régebben volt egy másik vendéglátó egységünk, ahol Bazsi elég sok időt töltött, már ott megfigyeltük, hogy mit is képvisel valójában, és utána még egy ideig nyomon követtük a munkásságát. Körülbelül egy évvel ezelőtt már láttuk azt, hogy a kölcsönös tiszteletből mi minden alakulhat ki, s elkezdtünk egy hólabdát görgetni, amelybe mindenki belepakolta a saját ötleteit.

 

Végül a hó leomlott, és kialakult a kávézó gondolata.

 

 

Fotó: Tóth Lilla

 

PB: Milyennek képzeltétek el először a Rokuscht?

H.B.: Maga a filozófia, ami a kezdetektől máig az egész mögött áll, nem más, mint egy olyan hely kialakítása, amely minőség szempontjából a világon bárhol megállná a helyét.

PB: Ez a központi elhelyezkedés véletlenül sikerült így, vagy direkt szerettétek volna, ha a kávézó közel esik mindenhez?

H.B.: Igazából akkor kezdődött minden, mikor Peti megtalálta a helyet, és próbáltunk mindent a lokációjához megfelelően kialakítani, de szerintem bátran kijelenthetem, hogy az Egyetemváros volt mindig is az elsődleges célpont.

V.P.: Nekem ehhez lenne egy érdekes történetem. Én az OTP Bankban dolgoztam ezelőtt, és az is felmerült bennem, hogy ahová a bank leteszi a székhelyét, az azért bizonyos szempontból a társasági élet központja. Szerintünk ez egy olyan hely, ahol sok ember megfordul.

PB: Hogy érzitek, mindent meg tudtatok valósítani úgy, ahogy elképzeltétek? Az biztos, hogy a családias hangulatot sikerült megteremteni.

H.B.: Tök jó, hogy felhozod ezt a családias hangulatot, erre még nem is gondoltam.  

 

Szeretem, ha egy vendéglátóhelyen van egyfajta bensőséges kapcsolat a vendégek és a személyzet között.

 

Szeretem azt is, hogy az a bizonyos pult a felek között nincs olyan magasan, és kialakulhat a baráti légkör, a közvetlen hangulat.

V.P.: Szerintem még nem tudtunk mindent beletenni a helybe, de időről időre fejlődünk és formálódunk, nincs olyan, hogy vége. Körülbelül egy éve tart ez a folyamatosság, és olyan még nem nagyon volt, hogy ne legyenek ötleteink a további lépésekre. Inkább az a nehéz, hogy ezeket rendszerbe helyezzük, és zökkenőmentesen tudjunk előrehaladni.

H.B.: Egyetértek Petivel. Szerintem elég jól működik a kínálat, amit készítettünk, de természetesen ez folyton alakul, mivel a száz százalékos elégedettség olyan túlzott kényelem, ami inkább már elkényelmesedettség.

PB: Egy hangulatos helyet alkottatok meg, ahová korosztálytól függetlenül szívesen járnak az emberek. Milyenek voltak az előkészületek? Gondolom, nem mindig jutottatok közös nevezőre.

V.P.: Hűha, hát sok mindenben egyetértettünk, de azért akadtak dolgok, amikben nem igazán. Volt, hogy meg kellett győzni a másikat.

H.B.: Szerintem mindketten engedtünk egy kicsit és kompromisszumokkal meg tudtunk egyezni, de én úgy látom, hogy senkinek nem kellett akkora áldozatot hoznia, hogy az fájdalmas élményként maradjon meg benne.

 

Fotó: Tóth Lilla

 

PB: Ezt örömmel hallom. Átlapozva az itallapot rengeteg különleges kávéval találkozhatunk. Honnan jött az ötlet, hogy ezeket a kávékülönlegességet becsempésszétek a mindennapokba?

H.B.: A kávézás fogalma sokak számára még mindig egy luxustevékenységként jelenik meg, de nem kellene, hogy ez így legyen.

 

Szerintem tök jó helyzetben vagyunk, hogy egy olyan országban élünk, ahol csomó kávéfajta elérhető számunka.

 

Egyrészt tartom ezeket annyira érdekesnek, hogy másokkal is meg akarjam kóstoltani, azt gondoltam, erre  lenne igény, innen jött az ötlet. Másrészt ebben benne van egy jó adag önmegvalósítási szándék is, mivel ezekre a kávékra én is kíváncsi vagyok, és az évek során megismert alapanyagokból szeretném kihozni a legtöbbet.

V.P.: A témához kapcsolódva még annyit szeretnék hozzátenni, hogy

 

Balázs minden egyes alkotóelem készítésének a végére jár, és saját maga kísérletezi ki az alapanyagokat, házilag készíti el őket.

 

Ez nekem mindig is szimpatikus volt.

H.B.: Ez ad egyfajta nyitottságot is, mivel ha szeretnél megváltoztatni egy alapanyagot, bátran megteheted.

PB: Ha jól értesültem, akkor tervben van egy kedvezményes reggeli a hallgatók számára. Hogyan kell ezt elképzelnünk?

H.B.:

Arra jutottunk, hogy reggeli helyett egy általános kedvezményt kínálunk a BTK hallgatói számára.

 

V.P.: A BTK részéről van erre egyfajta fogékonyság, így azt gondoltuk, hogy mivel a diákok számunkra nagyon fontos célcsoport, ez akár közelebb hozhatja őket a Rokusch-hoz.

 

Ez egyébként egy általános tíz százalék lenne.

 

H.B.: Nyilván a személyes kötődésem is nagyban közrejátszott a kedvezmény kialakításában, mivel

 

jómagam is megjártam a bölcsészkar termeit.

 

Szociális munkát tanultam a Rókusban, de például nagyon sok barátom az egyetemen dolgozik most is, így ők is egyfajta motivációként szolgáltak. Ez egy szimpatizálás a BTK-val, de nem jelenti azt, hogy kivételezünk a vendégekkel, mindenkit nagyon szívesen látunk.

PB: Szerintem is nagyszerű lehetőség, amivel sokan fognak élni. Biztosan akadnak olyanok, akik nem tudnak választani a sok finomság és csodás kávé közül. Balázs, mit ajánlanál nekik? Neked mi a kedvenced?

H.B.: Először egy klasszikust ajánlanék, például, aki a cappuccinot szeretni, annak azt javasolnám, hogy próbálja ki a mi kínálatunkat és hasonlítsa össze az új ízvilágot a megszokottal. Ha az élmény pozitív, akkor ez megadja a kellő bátorságot és nyitottságot a kreatívabb italok felé. Szeretem letesztelni a kreatív italaimat, mielőtt másoknak készíteném el. Megkóstolom őket, de Ilyen szempontból

 

egy egyszerű ember vagyok, aki feketén issza a kávét.

 

PB: Mik a tapasztalatok, általában kik szokták a kávézót látogatni?

V.P.: Nagyon vegyes, minden korosztályból térnek be hozzánk.

H.B.: Változóak a napok is. Van, hogy tele vagyunk diákokkal, de a vizsgaidőszakban például a hallgatók száma csökkent, és korosztálytól függetlenül temérdek ember volt nálunk, de a szorgalmi időszakban újra visszatértek hozzánk a hallgatók is, aminek nagyon örülünk.

V.P.: Egyébként meghatározó prioritásunk, hogy az ár-érték arány kedvező legyen mindenki számára.