Donald Glover megállíthatatlan – Childish Gambino: „Awaken, My Love”

A harminchárom éves színész-író-stand up komikus-rendező-rapper, Donald Gloverről az elmúlt pár évben viszonylag keveset halhattunk. Legutóbb a Marslakóban jelent meg egy kisebb szerep erejéig, viszont idén visszatért a rivaldafénybe Atlanta című kritikusok által elismert vígjátéksorozatával, Star Wars szereposztásával, valamint új rap albumával, az „Awaken, My Love”-val.
 
Childish Gambino – ez Glover rapper művészneve, amit saját elmondása szerint egy Wu- Tang Clan Name Generátor oldal dobott ki neki – hangzása albumról albumra változott, az egyértelmű hip hop hangzástól, mint amilyen a Sweatpants vagy a Bonefire, egyre inkább közeledett az R&B zsáneréhez. A pörgős versszakokat a „smooth” énekhang váltotta az olyan számokban, mint a Retro vagy a Sober. Az új albumon a hip-hop gyökerek továbbra is megtalálhatóak, de sokkal inkább nevezném ezt egy R&B lemeznek. Közelebb áll az összhatás a Weeknd-hez, mint Kendrick-hez. Azonban a retro soul hangzás mellett fontos szerepet tölt be a nyolcvanas éveket idéző szintetizátor alapok, gospel kórust idéző háttér énekesek és az aoutotune is. 
Az első szám, a Me and Your Mama tökéletesen festi fel az album hangulatát, egy lassú, szerelmes szám, ami egy kántálásszerű introval indít, majd kisidő múlva belecsap a lovak közé, ahol megjelenik minden, ami egy emlékezetes album indítóhoz kell: gitárriff, kórus és Gambino énekhangja, ami szinte semmi kifogást nem hagy maga után. A nagy hajrá után pedig szépen elcsöndesedik, egy füvescigi füstjében terjengő szobát felidézve a hallgatóban. Ezt a Have Some Love követi, mely mind témájában, mind hangzásában a gospel egyházak világát idézik, amit Gambino furcsa és töredezett versszakai tovább fokoznak, mintha egy vallomást hallanánk. A kórus tovább kísér minket a Boogieman című számban is, aminek az alapját egy fülbemászó gitárriff, basszus és dobtéma alkotja, így a mumustól a hidegrázás helyett a fenékrázás érzése kerít majd be minket.
 
A szörnyetegek áradata tovább folytatódik a Zombies-ban, viszont a terror helyett egy hihetetlenül laza lounge hagzás és szintitéma fogad minket. Gambino itt elég affektálva énekel, amit az aoutotune tovább torzít, viszont a refrénekre szerencsére kitisztul az énekhangja. A nyolcvanas évek teljes gőzzel zakatol az új albumon, amit Gambino R&B legendákat megidéző, mint James Brown, éneklése és a hangszerelés tovább erősít, ami a Riot-ban tetőzik igazán. Ezt követi a lista talán legjobb, de mindenképpen leglazább száma, a Redbone, ami simán beállhat a sorba a legjobb hangulatfestő dalok mellé, mint a Let’s get it on vagy a Sexual Healing, azaz Mr. Alkohol mellett ő is egy kompetens szárnysegéd. Gambino igen magas hangon énekel, amit egy efekttel tesznek mégélesebbé. Tökéletes az összhang a lassú, lüktető szintidob, a hang és a szöveg között.
 
Az oldschool R&B mellett a magánélete is nagy befolyással volt az új album tematikájára. Elvégre idén született meg első gyereke, és a szeretete, mind a kissrác, mind a barátnője felé kézzelfogható olyan számaiban, mint a Baby Boy, The Night Me and Your Mama Met, valamint a Me and Your Mama. A tracklistet végül a Stand Tall zárja, ami egy számvetés az énekes által megtett és maga mögött hagyott útról. A megható sorokat hangszer kavalkád és autotune színez, amit egy utolsó táncra pezsdítő outro zár.
 
Teljesen más stílusa és hangulata van Childish legújabb lemezének, ahhoz képest, amit eddig hallhattunk tőle. Nagy utat tett meg a hangzásvilága 3005 óta, de remélhetőleg hallhatjuk még majd tüzet köpni Glovert. Viszont az letagadhatatlan, hogy az „Awaken, My Love” egy nagyon laza és funky album, ami friss levegőként hat az amúgy sablonszerű, elkényelmesedett mainstream hip hop szférában.