Demokratikus Börleszk

Elég nehéz feladat hárul arra, aki szeretné objektíven megítélni, hogy mit nyertünk, illetve mit vesztettünk március 9-ével. Legjobb esetben, a kormányzat számára körvonalazódott, hogy az elzárkózó technokrata kormányzás folyamata nem tartható. Tetszik vagy sem, kommunikálni kell a lakossággal. Már csak azért is, mert az ember nem szereti, ha még az illúziótól is megfosztják, hogy van köze a közéleti döntésekhez. Ennek ellenére nem felejthető el az a tény sem, hogy ez a népszavazás, akár hogy is nézzük, egy alkotmányos anomália volt. Pozitív hatásának azt mondhatjuk, hogy ismételt felülvizsgálatra küldte a reformtervezetet, ami több esetben is indokoltnak tűnhet. Azonban azt is tudni kell, ha az eset precedenst teremt, lehetetlenné válik az ország kormányzása. 

A népszavazás három témájának esetében (tandíj, vizitdíj, kórházi napidíj) nem lehet kérdés, hogy a létrejöttüket okozó problémákat orvosolni kell. Az említett reformintézkedésekkel kapcsolatban a nehézséget az okozta, hogy nem a problémák gyökereit kezelték (volna), hanem tűzoltás jelleggel közvetlen pénzbeáramlás lehetőségét teremtették volna meg a rendszerben, megkerülve evvel a bürokráciát. Ez egy bizonyos fordításban úgy értelmezhető, hogy bürokratikus rendszerünk felépítése korrupt és felügyelhetetlen, valamint, hogy csak megkerülésével juthatnak a pénzek rendeltetési helyükre. Mint tudjuk, a javasolt formában, az érintett intézetek kasszájában maradt volna a befolyt összeg.

Az ötlet egyszerre volt hatékony és pofátlan, mivel a fonákon azt üzente, hogy mindennek ellenére nem akarunk magán a felépítésen változtatni. Nem a 300 forint volt sok, az elv volt rossz. Valószínűleg nem lehetetlen olyan nyilvántartásra bukkanni, amelyből kiderül, hogy kik azok, akik évek óta fizetnek TB járulékot, és kik azok, akik feketemunkásként nem. A vizitdíjat tőlük kellett volna beszedni, de nem 300 forintot, hanem nyugodtan a többszörösét. A TB járulék jelenleg 6000 forint körül van, ez nevetséges. Ebből nem lehet finanszírozni egy egészségügyi rendszert, főleg, ha még ezt sem fizetjük be, mert nem vagyunk bejelentve. A tandíj esetében az ország területén gombamód szaporodó egyetemek államilag finanszírozott helyeit kellene megszűntetni, majd kijelenteni, hogy az ország 6 legnagyobb egyetemén képezhetnek csak államilag finanszírozott hallgatókat, a többi intézmény pedig éljen meg a piaci rendszer szabályai szerint.

Március 9-ét követően ismét megoldandó problémát jelent a minőségbiztosítás kérdése. Teljesen jogos az a felvetés, hogy a hallgatók közül, a legrosszabbul teljesítő 15% kerüljön át költségtérítéses képzésbe. Nem egy „örök” egyetemistával lehet találkozni, aki csendben vegetál nagy mennyiségű alkohol fölött, a szociális támogatás, és az állami finanszírozás hátszelével. Valahogy mindenképpen át kell alakítani azt a begyűrűző folyamatot, hogy ehhez az egyetemek hallgatólagosan asszisztálnak, mivel a fejkvóták után kapnak finanszírozást. A jelenség egyszerre csökkenti a hallgatói morált és a diplomák értékét is. Tisztában kell lennünk azzal is, hogy ez a szavazás nem azt az eredményt hozta, hogy „Magyarország győzött”. Nagyon nem erről van szó. Pusztán csak azért sem, mert a világ nem olyan egyszerű, hogy megszavazhassuk jó vagy rossz emberek, győztesek vagy vesztesek vagyunk. Amit most megszavaztunk, az lehetőséget biztosít egy jobban átgondolt reformkoncepció véghezviteléhez, azonban ennek a kiigazításnak súlyos anyagi vonzatai lesznek, és ezzel jobb tisztában lenni.

Jelen helyzetben azt sem árt látni, hogy az ellenzék által képviselt stratégia is elég problémás. Nincs másról szó, mint az MSZP sakkban tartásáról: Gyurcsánnyal eltűntetni a költségvetés finanszírozási forrásait, a maradék keretből pedig az újbóli népszavazások milliárdjait kifizettetni (lásd a több biztosítós modell kapcsán kirajzolódó kezdeményezést). Ezzel elérhető, hogy ne legyenek adócsökkentések, ergo ne nőhessen a kormány szimpátiája. Azonban a problémák megoldásáról nem sok információt tartalmaz ez a stratégia sem, bár a cél nem is ez, hanem a következő választások megnyerése…

 

Bálint Puli