Családi és politikai képzavar - POSZT-impressziók/4

Újabb (egyetemista) szíveket és pénztárcákat megdobogtató ingyenes előadáson vehettek részt az érdeklődők kedd délután a Művészetek és Irodalom Házában. Az eddigi felolvasószínházaktól eltérően most egy „bel-ügyi operettet” láthattunk és hallhattunk is, ugyanis néhány készülő dal demó változatával is megismerkedtünk. A Lehr/Örökség című darab forgatókönyvét Bán Zsófia írta, a zenét Dés András szerezte.
 
Őszinte leszek, az utóbbi napokban kicsit túlpörgettem magam színház- és kultúraügyileg, így első körben úgy gondoltam, a mai előadást kihagyom. Ezután csak úgy egész véletlenül átfutottam a színlapot és olyan nevekre bukkantam a szereplők között, mint Puskás Tivadar, Ullmann Mónika, Kerekes Viktória és Vándor Éva. Itt mese nincs, gondoltam, menni kell. Még éppen volt öt percem odaérni. Megérte.
 
Vannak olyan színdarabok, amik egyszerűen egy adott történelmi helyzet, korszak hangulatának közvetítésére hivatottak. A Lehr/Örökség című darab ilyen. A félmúltban, 1995-ben játszódik egy kórház belgyógyászatán. (Részben innen a találó „bel-ügyi operett” műfajmeghatározás.) A rendszerváltás kuszaságát, a politikai helyzet bizonytalanságát és ebből adódóan a mindennapi élet tragikomikus, groteszk jellegét nagyon jól megfogja a darab. Egy letűnt rendszer meglehetősen szerény kórházi berendezései, a hálapénz reményében a beteg körül sertepertélő nővér, orvos mind ezt az összevisszaságot jelképezik. Az emberek fejében uralkodó politikai képzavarról nem is beszélve: már senki nem tudja, jelen körülmények között kit is kell hivatalból utálni, így mindenki szidja a kommunistákat, de azért biztonság kedvéért a zsidókat is. Csak hogy teljes legyen a káosz, a darab közepén a semmiből hirtelen feltűnik két titokzatos belügyes - újabb utalás a címre -, akik egy bizonyos fekete dossziét keresnek.
A találó és hiteles korrajz mellett a Lehr/Örökség egy családtörténet is egyben. A nagybeteg Lehr Lajos egész kórházi tartózkodása alatt végrendeletével és egy állítólagos hatalmas örökség elosztásának kérdésével foglalkozik. Na de kire is hagyja vagyonát, ha az egyáltalán létezik? Gyerekei meghaltak. Vagy mégsem? Ha élnek, akkor imádja őket. Nem, nem, inkább azt kell mondanunk diplomatikusan három lányához fűződő viszonyáról, hogy nem kifejezetten rózsás. Most akkor mi van? Nem csak a néző, hanem a szereplők is jópárszor felteszik ezt a kérdést a darab során. Vajon Lehr Lajos csak egy szerencsétlen, demenciával küzdő öregember, akire nem kell hallgatni vagy valóban egy kettős életet élő, egykor befolyásos politikus? Vajon mindenki átverte egész élete során vagy a háttérből ő mozgatta a szálakat? Vajon tényleg egy szívtelen ember vagy jó családapa? A Lehr családban uralkodó kifürkészhetetlen viszonyok mintegy reprezentálják az általános társadalmi viszonyokat.  
 
A darab tragikomikumához nagyban hozzájárul a Lónyay utcai lakás kérdése. Hogy mi a helyzet a kis garzonnal? Lehr úr a kórházi ágyszomszédjának ígérte, akit már lassan két napja ismer és aki meglehetősen erélyesen követeli jussát. Panka, a középső lány megijed a hír hallatán, hiszen apja a lakást korábban az ő fiának ígérte. A Lónyay utcai garzon azonban már így is elég zsúfolt és forgalmas, ugyanis hétfőn, szerdán és pénteken a legidősebb Lehr lány, Toncsi férje, Janó jár oda a szeretőjével, ugyanakkor a legfiatalabb lány, Vica is ott kapta rajta szívszerelmét, Verát egy másik férfival a minap.
 
Ennyi összevisszaság és ennyi kiváló színész kell ahhoz, hogy egy jó tragikomédiát lehessen csinálni. A tény pedig, hogy ez a családtörténet a magyar történelem egy önmagában is tragikomikus időszakában játszódik, amihez a nézőközönség is tud kapcsolódni, csak még inkább fokozza a hatást.  
 
Az ígéretes darabot reméljük, hamarosan teljes valójában is láthatjuk Pécsett.