Csak lazán!

Nagyon rövid nyár van a hátunk mögött, ugye? 
Ha szerinted nem is, nem számít. Számomra rövid volt. Hiába áll ugyanannyi napból egy-egy nyári szünet és már hozzászokhattam volna. 
Elfáradtam. 
 
A röpke két és fél hónap alatt sok mindent teljesíteni tudtam, de nem kevés dolog maradt félbe vagy megkezdetlenül. Ilyen mondjuk egy cikk megírása, aminek az átdolgozásával a mai napig tartozom a szerkesztőségnek. De ha minden jól megy és az „egyetem és munka kombó” is úgy akarja, akkor hamarosan olvashattok egy klassz kis űrutazásról, amelyhez ki sem kell mozdulni a hűvös, esős időbe, mert ugyebár eljött az ősz.  Az első szeptemberi héten már sikerült elázni, megfázni (habár a nyitott kollégiumi ablak sem segített ennek megelőzésében). Lényeg a lényeg, az időjárás is minket siratott már. De aztán jött a vénasszonyok nyara és meleg, napsütéses időjárásával ő is azt üzente, hogy „Csak lazán!”, és most újra eljött a lehűlés, de most is tartsátok magatokat a kifejezéshez. 
 
Évre, hónapra, napra pontosan: 2018. szeptember 6-án az egyetemhez közeli kis kávézó teraszán iszogattam a lattém szív formával a közepén és Fredrik Backman egyik könyvét olvastam, amikor nem tudtam megállni, hogy ne készítsek róla egy klassz fotót az Instagramra. 
 
Ha a netre beírjátok, hogy „coffee”, akkor nem egy olyan képet fog feldobni, amin könyv hever egy kávé mellett. Nyitva vagy csukva, az lényegtelen. Igen, klisés, de ha az ember nagy kedvencei társaságában tartózkodik, nem tudja megállni, hogy ne posztoljon róla. Valójában e két dolog párosítása maga a tökéletesség számomra.
Lélekmelengető, megnyugtató még akkor is, ha tudom, hogy húzós nap vár rám. Persze nem utolsó szempont, hogy egy olyan helyen igyam a kávém, ahol kikapcsolhatok pár perc vagy óra erejéig, és a BTK közelében lévő Block Coffee Room pont egy ilyen hely. Kicsi, kevés asztallal, de maga a nyugalom szigete. Se a kávédaráló, se a kávégép vagy a tejhabosító egész teret betöltő hangja nem érdekel. Sőt, jólesik hallani. 
 
Azt az egyet sajnálom, hogy az én tanszékem kissé messze esik a helytől és általában csak akkor tudok ott megfordulni, hogyha ügyintézéssel kapcsolatban érkezem a karra. De a héten volt olyan mázlim, hogy három egymást követő nap után ott iszogathattam meg a reggeli koffein adagomat Hogyha lenne kedvenc kávém, akkor most minden bizonnyal azt éltetném a következő sorokban, de nincs. Mindig mást kívánok, hol egy erős eszpresszót, hol egy lágyabb flat white-ot vagy egy forró lattét, és még sorolhatnám. A három nap során elfogyasztottam egy cortadót, egy cappuccinót és az előbb említett lattét. 
Mennyei volt mind és itt is köszönetet mondok érte. Feldobták a napjaim.
 
De amit valójában ki akarok hozni ebből az egész laza, néhol zagyvaságnak tűnő szövegből, hogy látogassátok meg ezt a kicsiny, de annál színvonalasabb kávézót, és nem csak azért, hogy felpörögjetek, hanem hogy lazuljatok, mert elkezdődött az egyetem. A Facebookon megannyi órarendről készített screenshotot láttam és meg kell mondjam, nem kicsit döbbentem meg az órák sokaságán. Arról nem beszélve, hogy sok ideges tanulóval találkoztam már az első héten és legtöbbjük azzal a panasszal élt, hogy „Nem tudtam meginni a reggeli kávémat!”. 
 
Nos skacok, akkor itt van ez a remek hely, ahová kora reggel, délután vagy két óra közötti szünetben betérhettek és teázhattok, kávézhattok, forrócsokizhattok és nem utolsó sorban elvitelre is kérhetitek az italotokat, ami sietőknek a legjobb megoldás.
Coffe to go és már mehettek is.
A legfontosabb üzenetem az, ami a cím is egyben: Csak lazán!
Lassítsatok és élvezzétek a forró italotokat!