Cannes és a Nemzetközi Filmfesztivál történetéről

A Francia Riviéra – vagy ahogy a helyiek hívják, az Azúr-part – nemcsak az üdülni vágyó gazdag családok és sztárok egyik legkedveltebb partvidéke, hanem Európa egyik kiemelkedő kultúraközpontja is. A partvidék kifejezetten két városnak köszönheti kiemelt vonzerejét: a szerencsejáték európai paradicsomaként elhíresült Monte Carlo az egyik, azonban a filmőrültek, filmkészítők és teoretikusok csak egy városra tudnak asszociálni: a világ egyik legnagyobb filmfesztiválját elszállásoló Cannes-ra.

 

Cannes ma körülbelül 70 000 fős népességgel büszkélkedhet. Azt már viszont kevesebben tudják, hogy a város a 19. század elejéig kifejezetten szegény volt, főleg fölművelésből és halászatból tartották el magukat az itteniek. A fordulat tulajdonképpen 1834 decemberében következett be, amikor Anglia főkancellárja, Lord Henry Brougham szerette volna lányát nyaralni vinni, méghozzá Olaszországba, azonban Franciaországban rekedtek, amikor a kolerajárvány miatt lezárták a határokat. Kénytelenek voltak tehát Grasse-ba indulni, viszont útközben megálltak pihenni egy cannes-i fogadóban. A környék és hangulata annyira megtetszett a brit lordnak, hogy nem sokkal később egy villát építetett a falu területére, melyet lányáról nevezett el. Ezután az ő példáját követve a legtöbb brit, illetve francia előkelőség is elkezdett építkezni, így változott át fokozatosan az évszázadok során szegény halászfaluból méregdrága üdülőhellyé.

Cannes elsődleges báját felesleges másban keresni, mint természetes szépségének és az ember alkotta környezetének kölcsönhatásában. Erre tökéletes példa a város ismert sétánya, a puha homokú tengerpart mellett húzódó, pálmafákkal szegélyezett Croisette körút, melyet a látnivalók között elsőként szoktak emlegetni. Ne feledkezzünk meg a történelmi épületekről sem, hiszen érthetően büszkék a város lakói az óvárosban található 11. századi őrtoronyra, a gótikus (Notre-Dames de l’Espérance) templomra és román stílusú (Sainte-Anne) kápolnára, illetve a város előtt a tengerben fekvő híres Lérins-szigetekre. Azonban mégis egy rendezvény miatt figyel különösen Cannes-ra a világ.

Most már évtizedek óta minden év májusának közepén rendezik meg a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivált a város legmitikusabb helyének tartott fesztiválpalotában. A fesztivál ötlete az 1938-as Velencei Filmfesztiválon vetődött fel, ahol az amerikai, brit és francia zsűritagok sorra vonultak ki a rendezvényről az egyértelmű és nem túlságosan tiszta náci filmes nyomás miatt. Az ezt követő évben a francia kormány választotta a várost a fesztivál megrendezésére, melynek első zsűrielnöke Louis Lumiére volt. A filmfesztivál konkrét megalapítása 1946-ban történt, az akkori francia közoktatási és szépművészetügyi miniszter, Jean Zay nevéhez fűződik, és 1977 óta Gilles Jacob tölti be a fesztivál elnöki pozícióját. A ma is ismert Arany Pálma-díjat 1955-ben hozták létre, melyet azóta is az aktuális év legjobb alkotásának ítéli oda a zsűri.

A cannes-i filmfesztivál igazi sikere abban rejlik, hogy kifejezetten ügyelnek a filmek művészeti kvalitásának és eladhatóságának egyensúlyára. A versenyprogramok mellett komoly figyelmet fordítanak arra, hogy megfelelő minőségű és vonzerejű programokat látogathassanak az érdeklődők, hiszen a fesztivál ideje alatt a város népessége közel a háromszorosára nő. A szerencsések ilyenkor az év legkiemelkedőbb alkotásai mellett ellátogathatnak például az 1959 óta megrendezett Filmvásárra, vagy a hét nagyjátékfilmet és hét rövidfilmet kínáló és azokat elbíráló mini fesztiválra, a Kritikusok hetére is.