Bödőcsöt mindenkinek

Adott egy fiatal, „a kis Hofi”-ként emlegetett, Karinthy-gyűrűs, országszerte elismert humorista, aki évek óta töretlenül képes a színvonalas és nagybetűs szórakoztatásra. Bödőcs Tibor Nincs idő gólörömre című előadásával érkezett a pécsi Kodály Központba, ahol a nagy érdeklődésnek köszönhetően dupla előadást tartott. A másodikra volt szerencsém jegyet szerezni, így arra is kíváncsi voltam, vajon mennyire befolyásolja a produkció minőségét az, hogy aznap másodszorra adja elő repertoárját. A választ már előre sejtettem: semennyire. 
 
Az estet Hajdú Balázs nyitotta meg többé-kevésbé maradandóan. A közönség bemelegítésére kapott tizenöt percben hallhattunk tőle néhány jobb poént, de sajnos a beszédtechnikája és a hangosítás torzítása végett előadásának felét nem hallottuk rendesen. Azonban minél hosszabb ideje állt a színpadon, annál izgatottabban várta mindenki A humorista érkezését, míg végül nagy örömünkre eljött a hőn áhított pillanat és Bödőcs természetes visszafogottsággal besétált a színpad közepére. Azt hiszem, mindenki nevében beszélhetek – a kettővel mellettem ülő úréban biztosan, hiszen embert majdnem két órán át ilyen vehemenciával nevetni még nem hallottam –: az előadás minden várakozásunkat felülmúlta. Annak ellenére, hogy sajnos ezelőtt nem volt szerencsém az este főszereplőjét élőben hallani, a megannyi videón látott fellépése megadta a kezdeti bizalmat, amelyet az előadás végére nem meglepő módon meg is erősített. 
Bödőcs Tibor azon elképzelése, miszerint kritizálni bárkit és bármit lehet, és kell is, tökéletesen megmutatkozott. A humor zsigeri képviselőjeként képes politikusainkon, a magyar ember nyomorán, férfiakon és nőkön, a vidéki életen, a saját gyerekein, az alkoholon és természetesen önmagán is olyan intelligenciával és tájékozottsággal élcelődni, hogy az ember szíve szinte repes egy-egy hibátlan és frappáns történelmi vagy irodalmi utaláson. Természetesen a felejthetetlen élményhez hozzáadódik még a humorista félelmetesen találó színészi alakítása, amit a lehető legmegfelelőbb pillanatokban képes becsempészni mondandója mellé, így téve kerek egésszé az élményt. 
 
Imitálási képességeit az elmúlt időszakban az egész ország megismerhette, így nem is ért meglepetésként, hogy az egész estét meghatározta Bödőcs színészileg kellően eltúlzott, de kifogástalan utánzása, amellyel főként közszereplőket és politikusokat célzott meg, de saját „előzenekarát” sem kímélte, így Hajdú Balázs bőrébe is belebújt. A Tibor által alakított ötperces intenzív Hajdú paródiáról rosszmájúan kijelenthető, hogy a valódi Hajdú Balázs életében nem volt még olyan vicces, mint a Bödőcs által megformált önmaga. 
 
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy poénok nélkülözték azokat az elemeket, amelyekbe a kritikus hallgatóság gyakran beleköt. Ide sorolhatjuk például a káromkodást, illetve a közszereplők szapulását. Szerencsénkre a humorista gond nélkül csempész bele egy-két szitokszót a mondandójába úgy, hogy nem az viszi el a hátán a történetet, csupán ízesebbé teszi. A közszereplőkről pedig annyit, hogy nem említi sem Kiszel Tündét, sem Sarka Katát vagy egyéb tökéletesen érdektelen személyt, hanem megtalálja azokat az embereket, akikről lehet jól felépített, komplex és erőteljes performanszt alkotni. 
 
Bödőcs Tibor nem okozott csalódást. Estje során az idő nagy bánatomra harmincszorosára gyorsult fel és mire felocsúdtam, már özönlött is ki a tömeg a Kodály Központból. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy ezt az embert még órákig lehetett volna hallgatni, mert aznap este a színpadra maga a nagybetűs humor sétált ki elénk.