Bent, a hörcsög ketrecében

 

Amikor összeengedünk két nőstény hörcsögöt, az esetek többségében széttépik egymást. A területfoglalás vágya hajtja apró testüket, addig küzdenek, míg el nem pusztul a gyengébbik. A mostanában folyó politika és diákság harca kezd egyre jobban hasonlítani egy hörcsögketrecre, és úgy tűnik, az egyik példányt túlságosan is felhizlalták.

December óta folyik a küzdelem a két oldal között. Az emberek véleményei megoszlanak: hallottam nyugdíjas nénit, aki a diáktüntetést szidalmazta, hogy mi miért nem tudunk inkább az egészségügy miatt aggódni, és egyébként is, teljesen helyénvaló az állami helyek lecsökkentése. A kormány legújabb receptje szerint hagyja a tanulót, mint dagadó marhahúst főni saját levében, néha megkavargatja, beleszór egy csipetnyi cukrot, hogy enyhítse a keserű ízt, majd felteszi újra főni. De a bedarálandó alapanyag feltalálja magát, és kipróbál minden létező ötletet. Itt Pécsett volt már összeláncolt erőltetett menet, gimnazisták ülősztrájkja, fórumok, tanácskozások, óriási csekk a miniszterelnöknek, s most a legnagyobb őrület, amit Pest után szabadon felhasználnak, az egyetemfoglalás.

Nagy örömmel és vágyakozásokkal telve vártam, milyen izgalmakat fog tartogatni megvalósítása. Nyolc óra lehetett, mikor visszaértünk a hat órai tüntetés után a BTK épületébe, az emberek fáradtak voltak, és az amúgy sem nagy létszámú csapatból a megkezdődő fórum alatt sokan elszállingóztak. A bennalváson velünk maradt öt-hat forradalmi hangulatú középiskolás is, akik nagy élvezettel maradtak fent, és figyelték a kaput őrségváltáskor. Aranyos volt látni, mennyire izgalomban vannak az éppen folyó események bűvöletében. A lassan kiürült aulát babzsák fotelek lepték be, kirívó színes anyaguk, akár a fakó arcon a pirosító, dobták fel és tették kellemesebb a környezetet. Alaposabban megfigyeltem a jelenlévők tekinteteit. Izzott bennük a tettvágy, de az ambivalens érzések elnyomták ezt az energiát.

Mint szorgos segítő, élelemfelelősnek jelentkeztem. A zsíros kenyerek repkedtek, leejtett hagyma- és sódarabok magányosan gurultak a földön, és miközben pásztáztam az eseményeket szürke pulóveremben, kenyérdarabokkal kezemben, tekintetemmel átgyalogoltam az aulán, újra és újra, a reakciókat figyelve. Az emberek dolgoztak és komolyan vették ezt az egészet, mintha mindenki az elejétől fogva tudta volna, nem ezzel fogjuk megváltani a világot, de a kellő tiszteletet megadtuk egymás iránt.

Múlt az idő, egyre jobban belemélyedtünk a túlzott cselekedni vágyásba, a fórumokon ugyanaz szólt, önmagunkat ismételtük, de konkrét ötleteket nem tudtunk összegyúrni. Olyan volt az egész, mintha egy kisgyereket kitettek volna a vidámpark bejáratánál némi pénzzel, hadd szórakozzon, de a rengeteg lehetőség megbénítja, és csak áll a jobbnál jobb körhinták előtt. Minden tiszteletem azoké, akik bent tudtak maradni éjszakára. A hideg padlón kényelmetlen pokrócok és hálózsákok masszája olvadt össze. Akár egy montázs, hernyó alakú alvók tömege alkotott egységet. Még utoljára átnéztem a szomszédos ember-halmazba, kimerült arcok pihegtek, elfáradt kis forradalmárok.

Két nap múlva hivatalosan is befejeződött az egyetemfoglalás. A hálózsákok az aulából eltűntek, s mintha mi sem történt volna, ismét visszatért a BTK vérkeringése. Úgy érzem magam, mint egy Rubik-kocka darabja, amely gyengéden szétvált, s további színes kockái megtalálhatóak szétszóródva az egyetemen. Senki nem sejti, milyen formát adhatott ki a sok színes kocka, de akik részesei voltak, pontosan látják a másikban helyüket.

A kisebbik hörcsög tehát nem győzött – még. Felborzolt bundával ül a ketrec sarkában és apró karmolásaival várja a kemény csontozatú ellenfelének ellenreakcióját. Nem nagy a seb, de épp elég ahhoz, hogy ezt a másik észrevegye.