Behind the Scenes: A kötelező olvasmányok kulisszatitkai

„Mondj egy híres drámaírót!” – ezzel a felszólítással vettem célba a környezetemben cirkáló gyanútlan személyeket egy unalmasnak ígérkező csütörtökön. Kíváncsi voltam, vajon hányan vágják rá Shakespeare-t. Elég sokan. Pedig akárkit választhattak volna.

Kétségtelen, hogy a reneszánsz szabályszegő alkotója élénken él a kortárs közgondolkodásban – a kérdés csak az, hogyan érhette el egy 16. századi figura, hogy hasonló helyzetekben bőszen shakespeare-ezzünk, ahelyett, hogy mondjuk madáchoznánk vagy szophoklészeznénk.
Egy lehetséges válasz a fentiekre, hogy az angol drámaíró olyan univerzális motívumokhoz nyúlt, melyek épp annyira ismerősek a mai tizenéveseknek, mint amennyire a kor közönségének voltak. Shakespeare ugyanis előszeretettel építkezett népmesei hagyományokból. Lássuk, milyen rejtett üzenetekre bukkanhatunk a népszerű címek mögött!

1. A makrancos hölgy

Talán többen hallottuk már az alábbi viccet: 

Megnősült a szűkszavú cowboy, és viszi haza a lován az ő gyönyörű feleségét. Egyszer csak a ló megbotlik, erre megszólal a cowboy:

- Egy...

Mennek tovább, de a ló újra megbotlik. Megszólal cowboy:

- Kettő...

A ló harmadszor is megbotlik. A hallgatag cowboy leszáll, előveszi a Coltját, és agyonlövi a lovat. Fiatal felesége sikoltozni kezd:

- Nem szégyelled magad?! Egy ilyen apróságért agyonlőni ezt a szép állatot, ez kegyetlenség...

A hallgatag cowboy megszólal:

- Egy...

A morbid tréfa A legszófogadóbb feleség című dán népmesén alapul, amely egyben A makrancos hölgy történetét is adja. A dráma három nővér legidősebbikének „megszelídítéséről” szól. A dacos viselkedéséről elhíresült lány végül beadja a derekát, és mindenben újdonsült férje szavait kezdi visszhangozni, kiérdemelve ezzel a legszófogadóbb feleség címet.
A viccből ismerős helyzet a dán szövegben valahogy így fordul elő: a házaspár közös kocsiútra indul. A férj kutyája felmérgeli gazdáját, ezért az lelövi az ebet. Nem sokkal később a kocsit húzó ló is rakoncátlankodni kezd, ezért a férfi abba is golyót ereszt. A kialakult helyzet megoldásaképp a férj az asszonnyal kezdi húzatni a kocsit.

A fotó forrása: pecsibalett.hu

A mese ezen szegmensét Shakespeare csak ironikusan, a közönség tudására alapozva hinti el:

GRUMIO:
[…] Egyszóval jöttünk le a domboldalon. Elöl az úrnő, mögötte az úr.

CURTIS:
Egy lovon?

GRUMIO:
Csak kettőn, mert te nem voltál ott harmadiknak.

Curtis kérdése egyfajta kikacsintás a korabeli közönségre, amely feltehetőleg tisztában volt A legszófogadóbb feleség kontextusával. Az írói bravúr a nézők bizonytalanságban tartásában rejlik; egy idő után ugyanis kérdésessé válik, vajon a forrásmese tükörtörténetét nézzük-e, vagy csak szórakoznak velünk.

2. Sok hűhó semmiért

A népmesei elemek nemcsak a cselekményben, de nyelvi szinten is jelentkezhetnek. Ilyen a történetvezetést máig keretező „egyszer volt, hol nem volt…” frázis, ami ugyanannyira szolgálhat kedvenc tündérmesénk, mint a Sok hűhó semmiért felütéseként.

BENEDETTO:
Kereken ám, mint a mesemondók, hogy: „Hol volt, hol nem volt, volt
egyszer valaha valahol” – de Isten ments, hogy úgy legyen!

Viszont tudjuk-e, honnan ered az általánossá vált kifejezés? Az eredeti angol szöveg mondata tartalmilag és szerkezetileg is egy régi angol népmese, a Róka úr (Mr. Fox) refrénjére enged következtetni: „It is not so, nor it was not so. And God forbid it should be so – said Mr. Fox”. Az inspirációként szolgáló szöveg egyébként máig újragondolások alapanyaga – említhetnénk például Wes Anderson The Fantastic Mr. Fox című 2009-es bábfilmjét.

A fotó forrása: centralszinhaz.hu

Azonban van itt még valami. A jól ismert szófordulatok mellett a népmesék rejtett erotikája is kiütközik Shakespeare szövegében. A komédia eredeti címe Much Ado About Nothing, amit látszólag tökéletesen ültettek át magyarra. Az az apróság viszont kimaradt, hogy a viktoriánus szlengben a nothing szó a női nemi szerv megfelelője, így a sok hűhó tárgya mégsem olyan semleges, mint amilyennek elsőre hinnénk…

3. Lear király

Úgy sejtem, nem én vagyok az egyetlen, aki gyermekként a fotelben háborgott, mikor a magyar népmesék nagy szakállú királya szemtelenség vádjával elüldözte legkisebb leányát, csak mert az kérdésére azt felelte: „Úgy szeretlek, édesapám, mint az emberek a sót.”
Ezt a történetet dolgozza fel a Lear király alaphelyzete, azzal a különbséggel, hogy a sóhasonlat helyett a harmadik lány a férjhezmenetel megtagadásával borítja ki gyenge idegzetű édesapját.

CORDELIA:
[…] szeretlek, engedelmes
Vagyok, tisztellek mindenek fölött.
Mért mentek férjhez nénéim, ha mondják,
Hogy csak téged szeretnek? És ha egykor
Tán férjhez mennék, akkor az, kivel
Jegyet váltottam, bírni fogja fél
Szerelmem, gondom s tartozásomat.
Úgy, mint nénéim, hogy csupán atyámat
Szeressem, férjhez nem megyek.

Meddig fogadjuk el feltétlenül a feljebbvalók döntését? Képviselhetünk stabil értékrendet eltolódott erőviszonyok között? Fontosabb a családi béke, mint az igazságosság?
Shakespeare drámájában többről van szó, mint egyszerű szülő-gyermek hisztiről. Az író a jelenettel az akkori gondolkodást átható negyedik parancsolat kérdését bírálja: Atyádat és anyádat tiszteld! A szélsőséges példa által kétségbe vonódik a státusz mint önmagában való érték abszolútuma. 

A fotó forrása: radnotiszinhaz.hu

Ha nem is rohanunk további referenciákra éhezve a legközelebbi könyvesboltba egy Shakespeare-összesért, annyi bebizonyosodott, hogy nemhiába dobálózunk a bohém drámaíró nevével. Tudatosan vagy tudattalanul, de ismerős jelentésekbe botlunk, mely jelentések képesek a nyelvi és kulturális határok átlépésére. A cél csupán az, hogy e népszerűség a szövegek relevanciájának megragadásából eredjen, ne pedig olyan félinformációkból, mint hogy Anne Hathaway egyszerre lehetne Shakespeare felesége és a Neveletlen hercegnő színésznője.


Felhasznált irodalom: Charlotte Artese: Shakespeare And The Folktale: An Anthology of Stories. Princeton University Press, Copyright © 2019.