Befejeztem anyátokkal

Kevés sorozatnak árt, ha népszerű lesz. Ez kell ahhoz, hogy életben maradjon, és az alkotók befejezhessék azt, amit kigondoltak. Sajnos az ellenkezője is megtörténhet, mikor egy elképzelésben nincsen 9-10 évadnyi tartalom, de a csatorna rájön, hogy ez a valami nyomtatja a pénzt és addig húzzák a sorozatot, ameddig csak lehet. Ez történt az Így jártam anyátokkal is(amit ezek után csak HIMYM-nek fogok rövidíteni angol címe után), és most nem a belső hipster beszél belőlem, ezt bizonyította az utolsó epizód is.

Úgy a legnehezebb rosszat mondani valamiről vagy valakiről, ha a rajongója vagy. A harmadik évad vége fele járhatott a sorozat, mikor felfedeztem és egy hétvégén végignéztem az összes epizódot. Szerelem volt első látásra. Alig vártam a következő részt, alig vártam a hétfőt, mert akkor már csak egy nap kellett ahhoz, hogy teljesen legálisan megnézhessem a legújabb részt az interneten. A HIMYM megszerettette velem a hétfőt, ennyire jó volt a sorozat, és ekkora rajongója voltam. A negyedik évad végén úgy gondoltam, hogy ez egyre jobb lesz, de sajnos nem ez történt.

Az ötödik szezon után a sorozat megállt és nekiállt egy helyben topogni. Történetszálakat vett fel, majd eldobta őket. Egész évadok mentek el kapcsolatokra, amik az új évad első- második részében felbomlottak. Az Anyával kapcsolatos utalások gyakorlatilag megszűntek létezni. A karakterek levedlették vonásaikat, sokszor csak a nevük emlékeztetett régi mivoltukra. Ted semmivel nem került közelebb „élete szerelméhez”, csak átvette Barney régi életstílusát, mínusz az öltöny, amíg legalább három évadot töltöttünk Barney jellemfejlődésével, amit az utolsó részben kidobnak a kukába.

Itt rá is térnék az utolsó epizódra. Nem fogok spoilerezni, mert úgy gondolom, hogy ezt minden rajongónak látnia kell. Az évadzáró és egyben végső rész magában foglal mindent, ami rossz volt a sorozattal kapcsolatban az elmúlt 4-5 évben. Az epizód bebizonyítja, hogy az utolsó évad sem volt több mint időhúzás. Ebben az a legdühítőbb, hogy annyi minden történt ebben a 45 percben, hogy gond nélkül kitöltött volna legalább egy évadot. Ehelyett öt percenként ugrálunk az időben és az események közt, miközben a karakterek akcióira nem kapunk magyarázatot, vagy ha kapunk az annyira sekélyes, hogy az már sértő. Ezektől függetlenül a legnagyobb probléma a fináléval és így gyakorlatilag a sorozattal is az, hogy becsapta a nézőket. Mert itt derül ki az, hogy a Nő, akit a sorozat folyamán felvezettek és misztikummal láttak el, akiről azt hittük, hogy értelmet ad Ted szenvedéseinek, aki bebizonyította volna, hogy létezik sors és az igazi, akit nekünk szán az univerzum, nem más, mint egy vigaszdíj, csak egy a sok közül, akinek annyi karaktert és időt sem adtak, hogy a nevét megjegyezzem. A sorozat utolsó pár perce olyan, mint egy rossz fanfiction amit az írók egyenesen a Tumblr-ről szedtek le. Mindenesetre nekem jobban tetszett a Family Guy verziója.

 

Mindettől függetlenül ajánlom mindenkinek, aki szereti a sorozatot, hogy nézze meg. Felülmúlhatatlan élmény volt, pláne amikor megnéztem szobatársammal is, akin láthattam a HIMYM évadzáró mind az öt fázisát a tagadástól a beletörődésig.