Az újságírás története II.

Az előzőekben valahol a 17. század elején hagytuk abba sajtótörténeti barangolásunkat. Eljutottunk az asszír oszlopoktól az első újságnak nevezhető, már néminemű rendszerességgel megjelenő kiadványokig, és beszéltünk arról is, hogy milyen eszközökkel próbálta ezeket az aktuálisan regnáló hatalom ellenőrzése alá vonni.

Angliában a század eleje óta alakultak a különböző politikai tartalmú hírlapok, melyeket rendre Mercuriusról neveztek el. A római istenség – csakúgy, mint görög kollégája, Hermész – az istenek hírnöke volt. Ugyan a lapok ekkor még előzetes cenzúra nélkül jelenhettek meg, azonban a Parlament 1643-ban egy sokkal szigorúbb szisztéma alapján képzelte el a megjelenő sajtótermékek ellenőrzését. A törvény kimondta, hogy ezentúl minden nyomtatott kiadványt engedélyeztetni kell, illetve regisztráltatni a Cenzori Hivatalnál, feltüntetve a szerző, a kiadó és a nyomda nevét. Rendelkezett továbbá minden kormányt kritizáló mű elkobzásáról és megsemmisítéséről, valamint kilátásba helyezte az ellenzéki írók, kiadók elfogását és bebörtönzését.

Ez az intézkedés sarkallta Miltont egyébként arra, hogy kiadja 1644-ben híres Aeropagiticáját, mely címében az ókori görög szónok, Iszokratész egy beszédére utalt. Művében Milton határozottan kiállt a sajtószabadság mellett, bár a becsületsértő vagy istenkáromló kitételeket tartalmazó kiadványok megsemmisítését ő is szükségesnek tartotta. Ennek ellenére a törvény 1689-ig érvényben maradt, és még további hat évet kellett várni Angliában a sajtószabadság deklarálásáig. Mindettől eltekintve a 17. század második felében nagyon komoly fejlődésnek indult az angol sajtó. 1655-ben hetente kétszeri megjelenéssel indult a The Oxford Gazette, az első formailag is újságszerű kiadványt pedig 1665-ben adták ki, ez volt a The London Gazette. 1680-tól már könyvajánlók is megjelentek, sőt itt közöltek le először olvasói leveleket is, de a magazin őse is innen származik, az 1692-ben napvilágot látott Gentleman’s Journal, mely inkább az érdekességek bemutatására törekedett. A vezércikk is angliai találmány, először a Robinson Crusoe történetét is jegyző Daniel Defoe lapjában, a The Review-ban lehetett ilyet olvasni a 18. század elején. Mindazonáltal személyes kedvencünk az 1702-ben útjára induló londoni Daily Courant, melynek szerkesztői azon az állásponton voltak, hogy a híreket kommentár nélkül érdemes közölni, hiszen aki tájékozódásra, információszerzésre adja a fejét, attól elvárható annyi ész, hogy véleményt tudjon nyilvánítani az általa olvasottakról. A ma is sikeres Times 1814-ben indult útjára, míg a filléres lapként induló Daily Telegraph 1855-ben, ára mindössze egy penny volt.

A nyomtatott sajtó gyors elterjedésének számos oka volt: egyrészt az Európában egyre szélesebb néprétegeket érintő alfabetizáció, másrészt az urbanizáció, továbbá a nemzeti és nemzetközi piacok kialakulása. Ennek megfelelően már 1612-ben létrejött Franciaországban az első hirdetőügynökség, majd 1631-ben elindult a Richelieu bíboros által felügyelt Gazette, melyet egy párizsi orvos T. Renaudot alapított. Az ő nevéhez fűződik a világ első hirdetési irodájának megszervezése is. Ebben az időszakban a szerzői jogok még nem érvényesültek túlzottan, így az újságok viszonylagos gyakorisággal másolták egymás jobban sikerült írásait. Hogy le ne maradjanak az angoloktól, a franciák nevéhez is fűződik több komoly újítás. Náluk írtak először tárcát (feuilleton), amely 1800-ban jelent meg először, a Journalo des Debats című lapban. Ugyancsak frankföldi vívmány a divatlap is, melynek első képviselője az 1829-ben indított La Mode, melynek többek között Balzac is munkatársa volt. 1827-ben jelent meg a Le Figaro első száma, valamint egy évre rá az első tallózó jellegű lap (egy-egy oldalakat vett át más újságokból) is megalakult le Voleur (a Tolvaj) néven. Francia eredetű az élclap is, melynek úttörője az 1830-ban alapult Caricature, de a vitriolos francia gúnyt európai etalonná a Charivarit (macskazene) tette. Szintén a francúzok találmánya a hírügynökség is. 1832-ben alapították meg a későbbi AFP elődjét, melyre 1850-re minden magát valamire is tartó európai orgánum előfizetett.

Az első napilap Lipcsében indult 1650-ben, ez volt az Einkommende Zeitung, de ugyancsak német földön jelent meg az első sajtóelméleti értekezés is 1695-ben. Kaspar Stiller munkájában, a Zeitungs Lust und Nutzban megírta, hogy az újságíró feladata lényegében a tényekről való tudósítás, se több, se kevesebb.

Az európai sajtóláz a tengerentúlon is éreztette a hatását. Az első amerikai újságot 1690-ben alapították, ez volt a bostoni Public Occurrences both Foreign and Domestic. A lap nem futott be túl fényes karriert, ugyanis első hírének megjelenése után – melyben megkeresztelkedett indiánokról tudósított – kiderült, hogy hiányzik valamilyen engedélyük, úgyhogy a tulajdonost lecsukták, a lapot meg bezúzatták. Tizennégy évnek kellett eltelnie, hogy újra újságkiadással próbálkozzon valaki. A gyarmati státuszban lévő amerikai államokban egy kicsikét másképp mentek a dolgok, mint Európában. Itt például a gazdasági témájú hírek, a hirdetések vezették a népszerűségi listát, sőt 1785-től kezdve a New York Daily Advertiser csakis hirdetésekből állt. Tehát elmondhatjuk, hogy Amerikában előbb alapítottak hirdetőlapot, mint politikait. Természetesen ebben közrejátszott az a tény is, hogy a koloniális függésből kifolyólag az angoloknak is lett volna pár szavuk egy politikai témájú újság indításához.

Az új kontinensen ennek megfelelően a hírlapok funkciója is más volt, mint Európában. Itt a vezéranyag nem valami színes, szagos sztori volt, ehelyett arról tudósítottak, hogy milyen portékákkal megrakott hajó érkezett melyik kikötőbe, mit visz vissza, hol lehet olcsóért rabszolgát venni, mennyi a gyapot napi ára, hogyér az arany etc. 1801-re már vagy húsz darab napilap működött Amerikában.

A bulvár elődjét is itt találták fel, ez az 1833-ban induló New York Sun volt. Ez volt az első sajtótermék, amely már nem egyes társadalmi rétegegeket célzott meg, hanem kifejezetten tömeglapként funkcionált. Alig két év alatt elérte a 15.000-es példányszámot, és csakis a kor alacsony technikai színvonala miatt nem tudott tovább növekedni. Példányait rikkancsok árulták az utcán, megfizethető áron. A bulvárosodást jelzi, hogy legfőképpen bűnügyekkel foglalkozott.

Az amerikai, de úgy általában véve az egyetemes sajtótörténetben is gyökeres változásokat hozott a XIX. század második fele. 1877-ben indul a Washington Post. A magyar származású Joseph Pulitzer 1878-ban alapította meg a St. Luis Post-Dispatch-et. Ő vezette be a feltűnő, vastag betűs címek és leadek alkalmazását, valamint ő állította fel az első újságíró-iskolát is, de szintén Pulitzer volt az, aki az első képregényt elindította (the yellow kid), továbbá helyet biztosított lapjában női és sportrovatoknak is. Ezen felül természetesen tekintélyes mennyiségben volt jelen az újságban az erőszak és a szex is. Mindezek következtében a yellow kid után a szenzációhajhász újságírást egy ideig sárga újságírásnak nevezték. A század végére orgánuma elérte az egymilliós megjelenést, és ezáltal valódi tömegújsággá vált.