Az pofonosládának elszánt feszegetésirül

A múlt hét legidegborzolóbb kormányzati lépése kétségtelenül a felsőoktatásban résztvevő államilag finanszírozott hallgatók keretszámának drasztikus megvágása volt. A helyzet már szeptemberben sem volt irigylésre méltó, azonban jövőre harmadannyi hallgató kezdheti meg az állam által támogatott felsőoktatási tanulmányait, mint idén.

Mi is történt? Az, hogy a kormány a szakmai szervezetekkel és a hallgatói képviselettel való egyeztetés helyett ismét úgy döntött, hogy nála van a bölcsek köve, és azzal veri szét mindenkinek a fejét, aki nem hajlandó neki bólogatni. Az elmúlt évek során a „magas ló” a kormányzati kommunikációs eszköztár legfontosabb darabjává avanzsált, ami különösen humorossá teszi Orbán Viktor kormányfő azon bejelentését – a választások megnyerését követően –, hogy a következő évek során számukra a szerénység és az alázat lesznek a legfőbb értékek. Most éppen Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes áll tök szerényen és alázatosan a kamerák előtt, és hajtogatja, hogy aminek nincs jogi következménye, az súlytalan. Hoffmann Rózsa néni pártelnöke – akinek hívő keresztény emberként aztán igazán tudnia kéne a morális és a jogi felelősség közötti fogalmi differenciákat – ehelyett inkább karaktergyilkosságról és keresztényüldözésről hebeg ahelyett, hogy levonná a konzekvenciát, és ha nem is emelt fővel, de legalább erkölcsileg nem totálisan megsemmisülve – á la Pali bácsi – tudna távozni a közéletből.

Egyébként a legfelháborítóbb, hogy az a politikai „elit” gusztustalankodik bele rendre a felsőoktatás témakörébe, melynek berkeiből rendre felröppenek olyan hírek, hogy „most ez lopott nyelvvizsgát”, „most az plagizálta a szakdolgozatát/doktoriját, de nem is, mert nincs is meg”. Közben elhagytunk egy köztársasági elnököt, mert vállalhatatlanná vált, ugyancsak bebizonyosodott plágiumvád miatt.

Tehát ez az illusztris társaság döntött úgy, hogy 2013 nyarától csak 10480 államilag támogatott hallgató kezdheti meg felsőoktatási tanulmányait. Lesz még ugyan mellettük negyven-párezer részösztöndíjas hely, de látván annak idei kitörő sikerét (feléig sem tudták feltölteni) én nem dédelgetnék vérmes reményeket. A többi tanulni vágyónak meg marad az önköltség. Persze nem kell ezért egyből a szénbányába loholni, hogy két óra között megrakjunk egy csillét, hiszen el is adhatjuk magunkat állami rabszolgának. A Diákhitel 2 mindig rendelkezésére áll asszonyom. Nyomja meg a piros gombot, és nyugodjon békében. Egyébként tényleg nagy ötlet. Gátat szabunk az elvándorlásnak állami férőhelyen a hallgatói szerződéssel, máshol meg a gazdasági időzített bombaként ketyegő Diákhitel 2-vel. Persze már nagyon sokan megírták, hogy az új hitelszisztéma 2%-os kamata tarthatatlan, és gyakorlatilag csak az államadósság mértékét növeli, azon túl persze, hogy taníttatásodért cserébe az állam ellehetetleníti az életedet.

A másik igazán vérforraló vonatkozása a történetnek, hogy ugye emlékszünk mi történt, amikor kiderült tavaly, hogy összesen 100 államilag finanszírozott hallgató vehet részt jogi képzésben? Megkapta mindet a főváros. Szerintetek mi lesz akkor, amikor az egész országban kellene elosztani 550 bölcsészférőhelyet? Ezt is befelezi az ELTE és a Pázmány, a vidéki egyetemek meg mennek a levesbe? Nagyon úgy tűnik. Ha azonban az egyetemeknek kongatnak, akkor az értelemszerűen nem csak a hallgatókat érinti. Pécsett például az egyik legnagyobb munkáltatóhely a PTE. Vajon hányan kerülnek utcára, oktatók és dolgozók vegyesen, ha le kell húzni a rolót?

Elég volt. A kormányzat bebizonyította, hogy nem ért a szép szóból, most rajtunk a sor. Ki kell állnunk a felsőoktatásért, annak megmaradásáért és legfőképpen azért, hogy az általunk alma maternek tisztelt intézmény ne degradálódjon milliomos gyerekek játszóterévé.