Az igazi Sherlock Holmes

Csak egyszer próbáld ki, milyen valaki után nyomozni. Nézz ki magadnak egy autót, és kezd el követni. Az első pillanattól kezdve olyan stressz alá fogsz kerülni, hogy ez lesz az ok, ami miatt már az első lámpánál el fogod veszíteni a célszemélyt. Máté Gyula, magánnyomozóval beszélgettünk.

PB: Mit jelent önnek ez a szakma?

Máté Gyula: 14 éve praktizálok, előtte a rendőrség bűnügyi állományánál voltam. Az évek során azt tapasztaltam, hogy sokan a nyomozást a bűnténnyel hozzák kapcsolatba. Igazából ez nem így van; ha valamit venni szeretnénk, megpróbáljuk a legtöbb hasznos információt beszerezni róla és a tények által véleményt formálni. Mi is hasonlóan dolgozunk. Egy megbízást követően elkezdünk információkat gyűjteni, utánajárni a dolgoknak, és amikor egy megfelelő mennyiségű információhalmazhoz hozzájutunk, kiértékeljük, és abból megpróbáljuk kiemelni a megoldást, a következő lépéseket az üggyel kapcsolatban. Tévhit, hogy mi csak a hűtlen férj vagy feleség figyelésére kapunk megbízást. Én a munkáim során az ehhez hasonló esetekkel találkoztam a legritkábban. Úgy érzem, ezt a fajta problémát a házastársak inkább megpróbálják egymás közt megoldani. A baj az, hogy az emberek kevésbé ismerik ezt a szakmát, és nem tudják, milyen esetekben lehet hozzánk fordulni. Éppen ezért, nagyon szívesen tartanék egyetemi előadásokat is, ahol meg lehetne kicsit jobban ismertetni ezt a szakmát. Dolgoztam pénzügyi cégeknél, ahol a hitelkihelyezési folyamatokat bonyolították. Egy érétkesítő teljesen más szemmel néz körbe egy házban, mint egy nyomozó. Ha a hitelt adó cégek többször fordulnának hozzánk, sokkal több sikeres befektetésük lenne, és levesebb lenne a rosszul kiadott hitelek száma is.

PB: Miben más a magánnyomozói szakma a rendőrségitől?

M.Gy.: Bizonyos ügyekben nem szívesen fordulnánk a rendőrséghez, ilyenkor inkább az ügyvédet választjuk, pedig ő sokkal helyhez kötöttebb munkát végez, nem úgy jár utána a dolgoknak, mint mi. A nyomozó pont e között a két szerep között foglalja el helyét. A rendőrség ebben az esetben sokszor hátrányba kerül. Ez tapasztalat, ugyanis rendőrségi nyomozóként sokszor elferdített információkat kaptam az emberektől, ami nehézséget okozott a közös munkában, vagy akár gátolta is azt. Egy magánnyomozónak ki kell építenie a bizalmat az ügyfeleivel, általában ezt könnyebb is kivitelezni. Amióta, így dolgozom, sokkal több kellemes tapasztalatot szereztem. Előtte sokkal inkább a rosszat és a bűnöst láttam az emberek személyében, ami a későbbiekben az én pszichés állapotom rovására is ment volna.

PB: Mire van szüksége egy nyomozónak? Milyen képességgel kell hogy rendelkezzen?

M.Gy.: Vannak tanfolyamok, ahol 6 hónap alatt kitanítják ezt a szakmát. Én nem hiszem, hogy fél év elegendő lenne ehhez. Egy magánnyomozónak szüksége van arra a képességre, hogy megérezze, milyen helyzetek, szituációk történhetnek egy nyomozás közben. Tudnom kell, mikor kell mosolyognom vagy épp komolyabbnak tűnnöm. Tudnom kell, mit hogyan kérdezzek, és mik azok a jelek, amiket észre kell vennem. Ezt nem tanítható. Ugyanakkor azt is tudnom kell, hogyan játsszam a szerepemet, amikor valaki olyannal veszem fel a kapcsolatot, aki bűnt követ el. Amikor valaki tudja, hogy tilosban jár, sokkal érzékenyebb az apró neszekre, ezért is kell nagyon óvatosnak lennünk.

PB: Miben különböznek a krimisorozatok a valóságtól?

M.Gy: Örülök, hogy vannak krimisorozatok, ez is népszerűsíti a szakmánkat. Vannak benne jó dolgok, de teljesen máshogy működnek a dolgok a valóságban. Egy magánnyomozónak más a gondolkodásmódja, mint a sorozatban szereplőknek. Kell egy bizonyos problémamegoldó készség is, de ezt nem pótolja a rengeteg kütyü. A legalapvetőbb és a legjobb eszközünk a megfigyelés, de ez sem olyan egyszerű, mint hiszik. Egy figyelést nem lehet egyedül véghezvinni. Ha lesz rá alkalma, nézzen ki magának egy autót és kezdje el követni. Az első pillanattól kezdve olyan stressz alá fog kerülni, hogy ez lesz az ok, ami miatt már az első lámpánál vagy kereszteződésnél el fogja veszíteni. Egy jó szakember nem kerül stressz alá. Egy jó szakember tudja, merre kell mennie, ha véletlenül elkerüli. Tudnia kell, hogy keresse meg újra a célpontot. Egy állópontos figyelést könnyebb egyedül megcsinálni, de egy mozgásban lévő embert nem lehet egyedül figyelni.