Az emberiség megmentője vagy elveszejtője?

A mesterséges intelligenciáról (továbbiakban A.I. az angol Artificial Intelligence-ből – a szerk.) majdhogynem mindannyiunknak van valami fogalma. Ha máshogy nem is, de a témát övező gazdag science fiction irodalmon, filmen és sorozatokon keresztül mindenki találkozhatott az A.I. jelenségével. Az mesterséges intelligencia kérdés korunk egyik legkutatottabb területe és jelenleg is széltében-hosszában vitatkoznak róla tudósok és közéleti szereplők.  Abban viszont látszólag egyetértés van, hogy a mesterséges intelligencia biztosan megváltoztatja az emberiség jövőjét, ami további új kérdéseket eredményez. Ezen kérdéskörök mentén faggattam dr. Juhász Dávidot, a PTE ÁOK PhD hallgatóját, aki a mesterséges intelligencia kutatásával foglalkozik nap mint nap.

 

PécsiBölcsész: Mivel foglalkozol pontosan, és hogyan állsz kapcsolatban a mesterséges intelligenciával?

Juhász Dávid: A PhD témám során krónikus sebek gyógyhajlamával kezdtem el foglalkozni, háromdimenziós rekonstrukció és mesterséges intelligencia segítségével.

 

A krónikus sebek a lakosság 1,5-4%-át érintik, és ezeken a betegeken szeretnénk segíteni egy 3D-rekonstrukciót és mesterséges intelligenciát ötvöző szoftver elkészítésével.

 

Ha ez megvalósul, a szoftver  a mesterséges intelligencia segítségével elemzi a sebeket, és a beteg bizonyos paramétereit figyelembe véve ad majd egy erős terápiás javaslatot. Emellett új, eddig az irodalomban még nem fellelhető eredményekkel is szolgál majd, remélhetőleg a sebek gyógyulásáról. Ez egy elég nagyszabású mesterséges intelligencia-projektnek bizonyul, amely a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal jóvoltából jött létre. Ez a Nemzeti Kiválósági Program B alprogramja, egy alkalmazott kutatás, melynek keretein belül egészségügyi mesterséges intelligenciával foglalkozunk.

 

PB: Rengeteg félreértés és féligazság terjeng az A.I.-val kapcsolatban. Hogyan határoznád meg legegyszerűbben, hogy mi is az a mesterséges intelligencia?

J.D.: A mesterséges intelligencia minden olyan szoftveres algoritmus, amely képes magától tanulási folyamatra. Ez az öntanulás azt jelenti, hogy az ember ad neki egy adott számú – legtöbbször több tízezer – képet, hangot vagy bármit, ami alapján a gép megtanul egy adott feladatot kivitelezni. Például képes hang- és arcfelismerésre, fordítani egyik nyelvről a másikra, felismerni mondatokat és hangokat, meg tudja jósolni, hogy milyen hang követ egy másikat stb. Ezek mind mesterséges intelligencia funkciók.

 

Fotó: Kátai Dalma

 

PB: Tehát az öntanuláson van a hangsúly, de hogyan is tanulnak ezek a gépek?

J.D.: Ugyanúgy, ahogy az emberi agy idegsejtjei képesek egymás kapcsolatainak megváltoztatására bizonyos információk birtokában. Ezt nevezzük szinaptikus plaszticitásnak. Hasonló módon az A.I. mesterséges idegsejtjei is tudják módosítani az egymáshoz való kapcsolatukat, annak tükrében, hogy egyik idegsejt a másiktól kapott információnak mennyire „ad súlyt” matematikai értelemben, és ezen „súlyok” változtatásával válik képessé egy adott feladat megértésére és elvégzésére. A neurális hálózat esetén – amivel mi is foglalkozunk – nem tudjuk pontosan hogyan, mert nem látunk bele olyan szinten a mesterséges agyba, mi csupán az eredményt tapasztaljuk.

 

PB: Említetted, hogy az öntanulás mechanizmusába nem látunk bele. Gyakori toposz mindenféle sci-fi-ben, hogy a gép átírja a programját.  Adódik a kérdés, hogy mi kontrollálja a gépet?

J.D.: Erről azért nincs szó. A kontroll elsősorban a programozó, aki írja a mesterséges agyat. Legfőképpen a keskeny mesterséges intelligencia (Narrow A.I.) esetében, ha belenyúl és a forráskódot módosítja, teljes mértékben uralni és kontrollálni lehet az A.I.-t.

 

PB: Mit gondolsz, melyek azok a területek, amelyeket forradalmasíthat az A.I.?

J.D.:

 

A mesterséges intelligencia minden olyan területet forradalmasíthat, ahol sok adat áll rendelkezésre.

 

Az orvostudományban, a radiológiában nagyon áttörő eredményeket várnak az A.I.-tól, de a kardiológiában is fontos feladat hárulhat a gépre a szív CT-k elemzése kapcsán, emellett a törések diagnosztikájánál, a traumatológiában és a patológiában is sok terhet levehet az orvosok válláról.

 

PB: Stephen Hawking, korunk egyik legnagyobb tudósa mondta: „Úgy vélem, ha elég fejlett lesz a mesterséges intelligencia, ki is pusztulhat az emberiség.” Illetve rengeteg sci- fi készült a témában, amelyekben szintén világégéssel fenyegetett az A.I. kibontakozása. Az eddigiekben viszont egy nagyon felhőtlen, utópisztikus mesterséges intelligenciáról beszéltünk. Most akkor hogy is van ez? Mi ez a kettőség?   

J.D.: Az A.I. felhasználásához két tábor tartozik. Az egyik tábor a jó mesterséges intelligenciában hisz, amely forradalmasít, és rengeteg munkától kímél meg.

 

A rossz mesterséges intelligenciát vizionálók eléggé szkeptikusok a géppel kapcsolatban. Meglátásom szerint ez a fajta negatív predikció sokkal inkább egy általános mesterséges intelligenciáról szól, amely még nagyon kevés esetet kivéve, nem gyakori.

 

A sötét vízió egy olyan antropomorf gépezetről szól, amely mindenhez ért, ezért képes lehet emberként működni és viselkedni. A legtöbb A.I. esetében azonban nem erről van szó, hiszen azok úgynevezett keskeny mesterséges intelligenciák, amelyek egy nagyon jól meghatározható feladat elvégzésére alkalmasak.

 

Fotó: Kátai Dalma

 

PB: A történelem során egyáltalán nem újdonság, hogy a gép „elveszi” az ember munkáját; valami ilyesmi zajlott le az ipari forradalmak idején is. Ez a helyzet mindig felveti a kérdést, hogy mi a szerepe az embernek a társadalomban, és mi lesz azokkal, akiket helyettesítenek a gépek a munkaerőpiacon?

J.D.: Az ember szerepe mindenképpen meg fog változni az A.I. hatására. Vegyük például a radiológiát. Szokták mondani, hogy megszűnik a radiológusok munkája, ezzel azonban nem értek egyet.

 

Úgy gondolom, a kutatási eredmények csak szélesíteni fogják a munkakörét annak, aki mesterséges intelligenciával dolgozik.

 

Egy radiológusnak nem kell órákon keresztül ülni egy CT előtt és leletezni, hanem kap egy erős javaslatot a géptől – és itt hangsúlyoznám, hogy az A.I. nem dönt, csak javasol. Emellett több idő marad a kutatásra vagy a fejlesztésre. Általánosságban pedig azt gondolom és tapasztalom, hogy a munkaerőpiacon azok a képességek kerülnek előtérbe, amelyekkel a gép nem rendelkezik, ilyen például a kreativitás. Meglátásom szerint azok az állások nincsenek veszélyben, amelyekhez úgynevezett soft-skillek szükségesek. Próbáltak már mesterséges intelligenciával forgatókönyvet íratni, meg is írta sikeresen, ámbár az a történet szempontjából értelmezhetetlennek bizonyult.

 

PB: Korábban utaltál rá, hogy a technológia képes nagyon sok adatot összegyűjteni az emberekről, ebből adódik a kérdés, hogy mi lesz a magánszférával, ha kormányok, vállalatok vagy magánszemélyek is igénybe veszik ezt?

J.D.: Ez egy nagyon komplex kérdés. Egyik jogász ismerősöm úgy fogalmazott, hogy a jogi szabályozások mindig a technológia kibontakozása után zajlanak le. Ha belegondolunk, hogy amikor a drónok nagyobb mennyiségben rászabadultak a városokra, akkor a drónszabályozások csak azt követően léptek életbe. Én magam is kíváncsian várom, hogyan lépnek a jogászok az A.I. kapcsán. Emellett azt gondolom, nagy teret kell, hogy kapjon a kutatás. A magánélethez való jog is egy kardinális kérdés, és biztos vagyok benne, hogy gyerekeinket meg kell tanítani arra, hogy mi az, hogy internetes biztonság, és egyáltalán fel kell világosítani a jövő nemzedékét arról, hogy mit is tud róla a világháló.