„Az életem összeforrt Indiával”

Kiváló jazz zenész, indológus és történész hallgató, huszonnégy évesen már háromszor járt Indiában. Ferenczi Roland a PTE egyik büszkesége, aki egy interjú keretében mesélt utazási élményeiről, a keleti világszemléletről, és arról, milyen hasonlóságok fedezhetők fel a hinduizmus és az európai vallásosság között.

Pécsibölcsész: Mivel foglalkozol tulajdonképpen?

Ferenczi Roland: A Pécsi Tudományegyetem Ókortörténeti Tanszékének mesterképzésén vagyok történelem szakos, végzős hallgató. Itt az ókori indo-mediterrán kereskedelmi kapcsolatokkal foglalkozom, a kereskedelmi csatornák tükrében vizsgálom az interkulturális érintkezéseket Kelet és Nyugat között, ezzel együtt a dél-indiai kereszténység és zsidóság gyökereit is, a szakdolgozatomban pedig a rómaiak megtelepedését vizsgálom a tamil források tükrében. Ezzel párhuzamosan az ELTE Indoeurópai Nyelvtudományi Tanszékének vagyok indológia szakirányos hallgatója. Ott szanszkrit, hindí és páli nyelveket tanulok, de a közeljövőben szeretnék megtanulni tamilul is. Emellett Indiába is sikerült többször elutaznom az elmúlt években.

PB: Miért éppen India?

FR: Az ELTE-n nemrég kellett egy esszét írni arról, hogy miért is tanulok indológiát. Ezt pont azzal kezdtem, hogy az elmúlt öt-hat évben általában mindenki felteszi ezt a kérdést, és töredelmesen bevallottam, hogy még sosem találtam ki egzakt választ, pedig milyen jó és frappáns lehetne mindenkinek ugyanazt mondani.

Ez az egész India dolog 17-18 évesen jött, és először valamiféle istenkereső mentalitásból fakadt. Olvasni kezdtem, főleg tibeti buddhizmussal kapcsolatos dolgokat, később megláttam ennek a gyökereit, amelyek Indiáig vezettek, amibe nem volt nehéz beleszeretni, de az indiai klasszikus és a karnatikus zenékbe sem, amelyek tovább mélyítették a vonzalmamat.

PB: Miket éltél meg a mostani utazásodon?

FR: Most jártam harmadszor Indiában, ez alkalommal egyedül. Nem tudtam, hogy fel vagyok-e készülve arra, hogy egyedül is végigjárjam ezt az utat. A célom az volt, hogy eljussak Bangalore-ból Keralán át Pondichérry-be, az École Francaise d’Extreme-Orient (EFEO) kutatóintézetébe, hogy megtanuljam a Pallava grantha írásrendszer olvasását, amit a dél-indiai Pallava királyok vésettek a templomfalakba szanszkrit és prákrit nyelveken. Célom volt, hogy kutassak, konzultáljak az ottani kutatókkal, de közben az is terv volt, hogy körbeutazzam Tamil Nádu híres vaisnava és saiva templomvárosait, és megpróbáljam a tanulmányaim alapján a falakon, in situ olvasni ezeket a feliratokat. Ezeket a terveimet sikeresen teljesítettem.

Az EFEO amúgy ma az egyik legjobb kutatóintézet Indiában, ami azért is specifikus, mert itt a nyugati, francia tudományosság együtt dolgozik és kooperál az indiai hagyományos tudósokkal, panditokkal, akik a fejükben, egyfajta élő lexikonként őriznek komplett szövegkorpuszokat, gyakorlatilag két lábon járó adatbázisok.

Ebből az együttműködésből értékes kutatói munka jön létre, az intézményben sok könyvet publikálnak. Egyrészt a szanszkrit nyelvvel foglalkoznak, ritka pálmalevél kéziratkönyvtáruk van, de klasszikus tamil szövegkiadásokat is készítenek. Az intézményt kiterjedt kapcsolatai összekötik az Institute Francaisé-vel, a Pondicherry University-vel és a francia állammal is.

Még Pondichérry-be érkezésem előtt egy hét alatt sikerült újra bejárni Kerala államot, sok érdekes helyre eljutottam, abszolút spontán módon, minden éjjel máshol kellett szállást találni. Egyszerű öltözékben, egy hátizsákkal a hátamon vágtam neki Dél-Indiának. Pondichérry-be végül egy 16 órás buszúttal jutottam el Thiruvananthapuramból, ami nem annyira a távolságot, inkább a mérsékelt sebességet jelzi, hiszen sokan, állatok és emberek egyaránt közlekednek az utakon.

PB: Mi volt a legemlékezetesebb élményed, van –e negatív tapasztalatod?

FR: Negatív élményem sosem volt. India egy más világ, az első kultúrsokk után minden leomlik, amit előtte elképzeltél. Ami a dokumentumfilmekből és könyvekből átjön Indiáról, akármilyen életszerűen írják le, nem ugyanaz, mint amikor az ember ott találja magát főszereplőként az utcafronton, az őszinte, gyermeki tekintetek és kíváncsiság kereszttüzében.

Ha a legszebb élményeim közül kell válogatnom, akkor egy zarándoklatról kell szót ejteni. Kutatásaim végén felkerestem India egyik legszentebb zarándokhelyét, Tirupatit, ettől nem messze találjuk Tirumalát, India egyik legnagyobb, infrastruktúra tekintetében legjobban kiépített és talán legtisztább szent zarándokhelyét.  Az egész hely szakrális origójában egy szent Visnu templom áll, amelynek belső oltárában lakik Tirupati Báládzsí, az istenség.

A hindu templom ténylegesen is az isten lakhelye. Ilyenkor a zarándokok, hinduk az Istennek a lakásába lépnek be és az oltárnál közvetlenül az istennel kerülnek szemkontaktusba. A múrtí nem egy egyszerű szobor vagy bálvány, hanem a hinduk számára maga az Istenség. Ezeket a szobrokat külön erre képzett mesterek készítik, szigorú szabályokat betartva, majd egy meghatározott rítussal invitálják meg az istenséget abba, így innentől kezdve azt, ahogy egy kedves vendéget, vagy a ház urát tisztelni, szolgálni, etetni, öltöztetni illik.

Több tízezer zarándok érkezik ide naponta, nekem is 6-7 órát kellett várnom, hogy a belső szentélyt megtekinthessem. Összezsúfolva több száz hinduval kígyóztunk az oltárig, az intim szférám gyakorlatilag megszűnt létezni, de a találkozás mindent felülmúlt.

Erről nehéz is mesélni, inkább minden érdeklődőnek ajánlom, hogy nézzen utána ennek a meglehetősen misztikus szent templomnak. Nekem ez volt az egyik legnagyobb élményem, a rengeteg érdekes történelmi hely felkeresésén túl.

PB: Mik a legfontosabbak, amiket elmondanál Indiáról, a hinduizmusról egy laikusnak?

FR: Ez egy bonyolult kérdés, talán kezdjük a hinduizmussal. Alapvető elemei a lélekvándorlás rendszere és a karma-tan. A karma egyfajta logikus és abszolút világtörvény, ami talán egyszerűen azt jelenti, hogy a mostani cselekedeteinkkel meghatározzuk azt, hogy mi történik a jövőben, ennek tudatában kell lennie egy hindunak, néha talán nekünk sem ártana. Az erőszakmentességre való törekvés, ahinszá is fontos attitűd. És látunk egy másfajta idő és térszemléletet, a történelem és világkorszakok ciklikusságát, a pusztuló és születő világok rendszerét. A mostani világkorszak a Kali-juga például ebben a sorban a legborzalmasabb, de hát ugye elég csak körülnézni manapság.

Talán megemlíthetek egy történetet, amihez előbb tudnunk kell, hogy a hinduk egy igen nagy része Visnu követője és azon túl Visnu egyik avatárájának, Krisnának az odaadó híve. Egyszer beszélgettem egy dél-indiai szír malankár katolikussal, aki megkérdezte mit adott Krisna a világnak, hiszen Jézus meghalt az emberekért, no de Krisna?  Erre a kérdésre persze nehéz egy olyan világban választ adni, amelyik alapvetően másként gondolkozik a teremtésről és a világ természetéről. Az újjászületések rendszerében visszajutni az Istenséghez, megszabadulni a körforgástól, ezek a legfőbb célok. Így talán a legtöbb, amit Krisna adhatott az emberiségnek az az, hogy megadta egy teljesebb élet, a tökéletes jóga és a kiút módszerét a körforgásból a Bhagavad-gítá tanításaival. Ez persze csak egy rövid és szubjektív interpretációm.

Krisna csak egy Visnu avatárái közül. India mítikus történelmében, amikor a világban eluralkodott a Rossz, a szövegek szerint Visnu leszületett a Földre valamilyen formában. Így érkezett már megmentőként hal, teknős, vadkan, ember-oroszlán, törpe, csatabárdos Ráma, Rámacsandra, Krisna, és Buddha formájában. A legutolsó, Kalki még nem jött el, ő a szövegek szerint fehér lovon, lángoló karddal jön majd hirdetni a végső időket, a mostani világkorszak végét. Krisna is azért jött, hogy rendbe tegye a világban a dolgokat, helyreállítsa a harmóniát és rámutasson az igazságra, de nem egy Messiás-váró közegbe érkezett, hanem egy olyanba, ahol az embereknek más fogalma volt a halál utáni létről, vagy nem-létről. Tehát a hinduizmus más válaszokat adott, mint a kereszténység, ám meggyőződésem, hogy mindkettőnek a szeretet és az istenszeretet áll a középpontjában.

Meggyőződésem, hogy a hinduizmusnak, akárcsak a kereszténységnek a szeretet és istenszeretet áll a középpontjában. Nehéz persze erről beszélni, mert valamiképp általánosítani kell, vagy kiragadni egyes jellemző irányzatok sajátosságait. Ezzel együtt a hinduizmus nem is annyira klasszikus értelemben vett vallás, viszont igen tág rendszer, decentralizált, nincs központi szervezete, így aztán ahány ház, annyi szokás. Sok különböző ösvényen halad egy meghatározott irányba, miközben szent szövegek, kommentárok, szent helyek a mai napig születnek.

PB: Miben különbözik az indiai és magyar kultúra?

FR: A vallás kérdése például annyiban, hogy itt is nyilván sok olyan ember van, aki megéli személyesen is, minden nap a vallásosságát, de ahogy én észrevettem, a nagy többségnek van egy magánélete, és van egy ettől valamiképp független rituális praxisa, amit a templomban folytat a kellő időpontokban, ünnepnapokon, vasárnapokon. A hinduk egész életét áthatja valamiféle vallásos szemlélet. A hinduizmus sokkal inkább világrend, filozófia és gondolkodásmód, és ezen belül is sokféle irányzata van. Az indiai keresztények például lehetnek vallásukat tekintve keresztények, de kulturálisan hinduk, ezt többektől hallottam Indiában, itt természetesen egy még tágabb hindu fogalommal találkozunk. Egy teljesen más világba csöppenünk Indiában, egyrészt sokszor az emberek homlokáról is leolvashatjuk, hogy mely Isten követői, de a riksára festve, a buszokon, az újságokban, az emberekkel beszélgetve az Istenek mindenhol jelen vannak.

Azért sajnos ma a helyzet változóban van, az elvárosiasodott indiai társadalom megpróbál felzárkózni, lépést tartani a Nyugattal. Most is nehéz általánosságban beszélni egy több mint egy milliárdos népességű országról, amely ennyire sokszínű mind kulturálisan, mind etnikailag, mind vallásilag. Az Istenek ténylegesen jelen vannak a hétköznapokban, de Indiában is sok helyütt tapasztalhatjuk már a hagyományok háttérbe szorulását, sokszor a Nyugat vívmányainak beszüremkedése okán is.

India az ünnepnapok és vallási ünnepek számát tekintve is az élen jár, ha az ember Indiában jár jó eséllyel találkozni fog valamiféle ünnepséggel. Az ő életük ebben a mederben folyik.

Ismét egy másik attitűd, hogy Indiában a hinduk egy jelentős része vegetáriánus, ami az élet tiszteletéből, az élőlények szeretetéből fakad. Ott nem csak a tehén szent, hanem az élőlények általában. Dél-Indiában nehéz egy nem vegetáriánusnak megszervezni az étkezéseit, de akár egy vegánnak is, mert tejtermékeket és ghít a legtöbb helyen használnak a főzéshez, ezek nehezen kiiktatható elemei az indiai gasztronómiának és kultúrának.

PB: Milyen hasonlóságok vannak a kereszténység és hinduizmus között?

FR: Ha közelebbről szemügyre vesszük, talán találhatunk közös dolgokat, de talán szükséges pontosítani inkább így: a mainstream, ha lehet így nevezni, hindu irányzatok között akad olyan, amelynél elgondolkozhatunk néhány érdekes összefüggésen. A kereszténységben egyistenhit van, a hinduizmus is hajlik afelé, hogy a különböző imádati formák ellenére valamiféle egységes abszolútumot lásson a hierarchia csúcsán. Persze sokféle istennel találkozhatunk India földjén járva, sokféle imádati formát láthatunk, többnyire Visnu, Siva, Sakti követőivel találkozunk. Nehéz ezekre a kérdésekre válaszolni, hiszen a hinduizmus az ősidőktől fogva alakuló, fejlődő és formálódó vallási rendszer, melynek fejlődését nem egy központosított intézmény határozza meg, hacsak ez alatt az intézmény alatt nem a transzcendenst értjük. Amikor valaki az egyik istennek áldoz, akkor valamiféleképpen a többi istennek is, és gyakorlatilag a Legvégsőnek is. Sok hindu szerint például az ember szívében is Isten lakozik, erre is egyfajta oltárként tekinthetünk.

Vannak szent, megváltoztathatatlan irataik is, mint a Védák, vagy épp olyanok, amelyek természetüknél fogva kiegészíthetők, mint némely puránák, kései upanisadok. A kereszténységnél, például a római katolikusoknál Jézus áll a középpontban, de összességében a Szentháromság tana érvényesül, azon túl viszont látjuk Szűz Máriát és a szentek közösségét, akikhez közbenjárásuk végett érdemes imádkozni. Tehát imádságra itt is sokféle lehetőségünk van, ám az mégis valahogy az Egy irányába tart.

PB: Van olyan sajátosság, amit átvehetnénk az indiaiaktól, vagy esetleg az indiaiak a magyaroktól?

FR: Amit az indiaiakban nagyon becsülök, az a türelem. Végtelenül türelmesek még akkor is, ha épp valaki bejelenti, hogy a vonat, amin ülnek, 2-4-6 órát késik. Őszinte és természetes náluk a szemkontaktus szerepe is a mindennapi kommunikációs helyzetekben. Ugyanakkor fontosnak tartanám az isteni gondviselésbe vetett hitet, ami az ő gondolkodásmódjukat nagyban meghatározza. Amit esetleg ők vehetnének át… Például a tudományos képzés színvonalának emelése, főként a humántudományokban. A műemlékvédelem helyzete valószínűleg nyugati hatásra némileg javulhatna, de hogy ezt a segítséget Magyarországtól kaphatná –e meg, abban nem vagyok biztos. Amit én legutóbb adhattam Indiának az a hindí nyelv napján történt. Az indiai nagykövetségen léptünk fel egy indológus barátommal és hindí nyelven magyar népdalokat énekeltünk, kissé újszerű zenei kontextusban.

PB: A zenének milyen szerepe van az életedben?

FR: A Csőke Renáta Quartettel lovári balladákat adunk elő, sokszor egyedi zenei megoldásokkal előcsalogatva a dalokban rejlő csodálatos erőt, érzékiséget. Az elmúlt egy év passzív volt a zenekar életében, ám idén nyáron több helyen is fellépünk majd, érkezett felkérés már határon túlról és itthonról is, biztosan játszunk majd a Balaton, Budapest környékén és Pécsett is. Bővebb információk a facebook oldalunkon hamarosan elérhetőek lesznek. (facebook.com/csorequ) Nekem most főként India jelenti minden gondolatomat, de érzem, hogy a jövőben India által megtermékenyítve a zene is visszatér majd az életem központi elemei közé.

PB: 24 évesen mindezt megélni nagy teljesítmény, honnan veszed ehhez az inspirációt?

FR: Csak csinálom és kész. Az elmúlt években annyira megszerettem Indiát, hogy szinte mindent alárendelek annak, hogy a megismerésében és kutatásában előrébb jussak, az életem gyakorlatilag összeforrt Indiával. Az inspirációt valószínűleg odafentről kapom, de persze az egyetemeimről, barátaimtól, családomtól is sok segítség érkezik. Alapvetően van egy küldetéstudat bennem, szeretnék a következő évtizedekben a nemzetközi tudományos életbe becsatlakozni India kutatásával, ez inspirál arra, hogy minőségi munkát végezzek, és eredményeimet átadjam azoknak, akiket érdekel és foglalkoztat India csodálatos világa.