„Az autizmus nem betegség, hanem a létezés egy módja”

 

Einstein, Darwin, Newton, Andersen, Beethoven, Mozart, Kant, Picasso, Orwell, Van Gogh az élet más-más területein jeleskedtek, egy dolog azonban közös bennük, mindegyikük az autizmus egy formájában szenvedett.

Az autizmus az agyi működés súlyos, az alapvető fejlődési területeket érintő zavara, mely egész életen át fennmarad, és jelentős nehézségeket okoz a kommunikáció, a szociális viselkedés, a rugalmas gondolkodás és a képzelet terén. Ismeretlen eredetű betegség, kialakulása nagy valószínűséggel a génekhez köthető. Minden tízezer csecsemőből 2-3-at diagnosztizálnak autizmussal, főleg fiúkat.

Az állapotot először Kanner (1943) amerikai, és Asperger (1944) osztrák pszichiáter írta le. Ennek megfelelően megkülönböztették a súlyosabb Kanner, illetve a kevésbé súlyos Asperger-szindrómát, de ma már csak autisztikus zavarról, illetve Asperger-szindrómáról beszél az orvostudomány.

Az Asperger-szindróma az autizmus enyhébb formája, jellegzetes tünetei: szemkontaktus kerülése, szóbeli kommunikációs nehézségek, kényszermozgások, rituális viselkedési formák, szociális viselkedésbeli hiányosságok, gyenge alkalmazkodóképesség, empátia „hiánya”, fizikai kontaktus kerülése. Az Asperger velejárója még az átlagos vagy az annál magasabb intelligencia, amely kreativitással párosul. Jellemző továbbá a szűk érdeklődési kör és a részletekben való végletes elmerülés.

Az Asperger-szindrómákban szenvedők általában nagyon elhivatottak, akár 3-4 ember munkáját is el tudják végezni. Ilyen volt pl. Isaac Newton, akivel előfordult, hogy 3 napig dolgozott egyfolytában, észre sem véve a napszakok változását. Ide sorolható az USA egyik elnöke is, John Q. Adams, aki a Fehér Ház egyik szobájában házi kedvencként egy krokodilt tartott, illetve egészen 79 éves koráig minden születésnapján meztelenül megfürdött a Potomac-folyóban.

Benjamin Franklin, az Amerikai Egyesült Államok egyik alapító atyja is köztudottan e szindrómában szenvedett.  Nem is bízták rá a Függetlenségi Nyilatkozat megfogalmazását, mert attól tartottak, hogy viccet csinálna belőle. Az aspergeresek ugyanis rendkívüli, a megszokottól eltérő humorérzékkel vannak megáldva.  Szintén az aspergeresek sajátja, hogy különösen érzékenyek bizonyos ruhadarabokra, Einstein pl. zokni nélkül jelent meg a Nobel-díjátadón, Napóleon csizmáit pedig mindig be kellett törni egy inasnak, mielőtt felvette. Híres aspergeresek még: Daryl Hannah (színésznő), Bonaparte Napóleon, Dan Akyroid, Temple Grandin és Satoshi Tajiri (a Pokémon kitalálója).

Az autizmus kísérő szindrómája lehet a savant-szindróma. Jellegzetessége, hogy az élet egy vagy több területén hihetetlen szakértelemmel és tehetséggel rendelkeznek, gyakran azonban hétköznapi cselekvések elvégzésére képtelenek (öltözködés, evés, vezetés). A savantok általában zseniális emlékezőtehetséggel rendelkeznek és jellemzően 5 területen alkotnak: zene, matematika, térképészet, képzőművészet és naptárszámítás. Minden kétséget kizáróan a leghíresebb savant Kim Peek, akiről az Esőember Raymond Babittja lett mintázva. Képes volt arra, hogy egy egész oldal szöveget pár másodperc alatt memorizáljon, több ezer könyvet tudott kívülről, az amerikai államok utcahálózatát is megjegyezte, motorikus funkciói azonban nem működtek jól, egyedül például sohasem tudott felöltözni.

A funkcionális szinten kommunikáló autisták ellenzik a gyógyításukra irányuló kísérleteket. Szerintük ugyanis az autizmus nem betegség vagy fogyatékosság, hanem a létezés egy módja. A neurodiverzitást (a gondolkodás, az elme sokfélesége) és az elfogadást hirdetik. Bizonyosan szegényebb lenne nélkülük a kulturális és irodalmi élet, hiszen rengeteg embert megihlettek, és közülük is sokan hoztak létre maradandó szellemi értéket. Az autistákról szóló filmek közül talán a legismertebbek: Az esőember vagy a Temple Grandin. A legjelentősebb autisták által publikált irodalmak pedig: Axel Brauns: Cifraárnyak és denevérek, Donna Williams: Léttelenül vagy éppen Mark Haddon könyve, A kutya különös esete az éjszakában.