Az autentikus Zsolnay-negyedből a rideg Expoba?

Az idei PEN fogadtatása elég megosztó volt, több embernél kiverte a biztosítékot a későn összeálló program, a jegyértékesítéssel kapcsolatos szervezetlenség; de a legkritikusabb pont a helyszínváltozás volt, ugyanis a festői Zsolnay-negyedből a város másik végében található Expo Centerbe került át a fesztivál, ami sokkal praktikusabbnak bizonyult, de előzetesen sokan kétségbe vonták a hangulatát. A szervezők fő célja az volt, hogy egy kényelmesebb és nagyobb bulihelyszínt biztosítsanak, de sajnos a mosdó-problémát még így sem tudták kiküszöbölni. A sok negatív kritika ellenére mégis gazdára talált a jegyek nagy része.

A helyszín utólagosan sem győzött meg mindenkit, az ígért látványelemek és extrák alatt a nagyszínpad felé vezető kis utcán fellógatott lampionsort, néhány fényjátékot és a katonai bulikamiont tudnám megemlíteni.

Tény, hogy bármennyire is kitettek magukért a dekor terén, a Zsolnay-negyed varázslatos hangulatát nehéz visszaidézni.

Mégis el kell siklanunk ezen részletek fölött, hiszen az Expo Center egy jóval tágasabb teret biztosított a bulizni vágyóknak, ráadásul a szombaton Pécsre zúduló vihar is igazolta az új helyszín praktikusságát; még akkor is, ha emiatt az egyetlen kültéri színpadot szüneteltetni kellett, így az Irie Maffia koncertje félbemaradt.

 

 

Valószínűleg a fellépőlista volt az, ami mégis jegyvásárlásra buzdította a résztvevőket.

Szinte bármiféle zenére éhezőnek jutott egy-egy ínyenc falat, a nagy nevek változatos zenei stílust képviseltek.

A Tankcsapda, a Kowalsky meg a Vega, a Halott Pénz, a Vad Fruttik és a 30Y a Harman nagyszínpadon kaptak helyet. A benti színpadok egyike az ITSH nevet viselte, ahol szintén neves előadók léptek fel, mint például a Bagossy Brothers Company, a Bohemian Betyars, a Belga vagy az Ivan and the Parazol.

 

 

Idén pedig egy külön színpadot szenteltek a feltörekvő együtteseknek, így most már nemcsak a fesztivál korai óráiban hallgathattunk újdonságokat, hanem egészen éjfélig is. Az Urban Jungle a Hangfoglaló és a ZEN közreműködésével jött létre, mindkét program eltökélten segíti a fiatal tehetségek előrejutását. A fesztivál nagy részében alapvetően kicsi közönség jellemezte, mégis nagyon jónak tartom, hogy volt egy színpad, ahol olyan együtteseket hallgathattunk, akiknek a többsége annyira ismeretlen, hogy valószínűleg nem mennénk el egy önálló fellépésükre, a PEN-en bóklászva mégis betévedtünk a koncertjükre, és annyira megfogtak, hogy legszívesebben rögtön kiváltottuk volna a jegyet a következőre.

Az Urban Jungle-t a fesztivál legizgalmasabb színpadának gondolom, ahol bármikor meglepődhettem egy-egy zenekar tehetségén vagy éppen az ellenkezőjén.

 

 

De fél óra nem olyan sok idő, néhány együttest kivéve, hogy ne lehetne végighallgatni fintorgás nélkül, így minden nagy kedvencem koncertje között ide vezetett az utam. Több, számomra már ismert és kedvelt együttest is meghallgattam, így például a Cedar Knollt, akik klasszisokkal jobbak voltak mint pár hónapja. A Marble Mist új volt számomra,  a Beatles és a Cage the Elephant hatását véltem benne felfedezni, ami abszolút meggyőzött. Az Urban Jungle színpad legtehetségesebb zenekarának mondanám őket. A szombaton játszó Mörk egyedisége szintén lenyűgözött, tetszett, hogy saját magukat sem veszik komolyan a srácok, mégis egységes és profi hatást keltettek, bár néha olyan érzésem volt, mintha ördögűzés vagy valami mágikus történés zajlott volna a színpadon.

 

 

Bármennyire is izgalmas volt az Urban Jungle, be kell vallanom, hogy én is a Harman színpad nagy fellépői miatt vásároltam bérletet, így a legnagyobb zenei élményeim is ide kapcsolódnak.

A Vad Fruttik hozta az idei év legmeghatározóbb koncertélményét, ami számomra is meglepő volt, hiszen eddig nem voltam oda értük, egy szám kivételével nem ismertem a szövegeket,

de annyival erősebb impulzusokat adtak élőben mint felvételen, amire nem számítottam. A profi effektek rendesen hozzáadtak a számok jelentéstartalmához és hangulatához, így lett egy új kedvenc együttesem.

A Pécs kultikus zenekarának is tekinthető 30Y pedig nem lepett meg különösen, hozták a tőlük várt profizmust és közvetlenséget.

Az aktív kapcsolatteremtés a közönséggel egy barátságos atmoszférát hozott létre, ami még a zuhogó esőt is elfeledtette a rajongókkal.

 

 

A koncerten elhangzott néhány dal a márciusban megjelent új lemezükről is, így hallhattuk a keserédes ahol a semmit találod, a gyáva és a ha igaz című számokat. Sajnos az igazi fesztiválhangulatot idéző felejtsd el kimaradt, de az új dalok melankóliáját feloldották a régi klasszikusok is, amiket mindenki kívülről fújt, koncertzárásként pedig a már jól bevált sötét van hangzott el.

Összességében azt hiszem, kielégítette a fesztivál az egyetemisták vágyát, ami általánosságban csupán egy jó buli volt. Az elmúlt évek sikerei miatt mégis magasan volt a léc a szervezők számára, hiszen egy országos viszonylatban is jelentős fesztiválról van szó, amit számos közkedvelt előadó képvisel. Végül azt mondom, bármilyen bakik is csúsztak/csúsznak a szervezésbe, mindig lesz közönsége a PEN-nek, és nekünk, pécsi egyetemistáknak, ez egy örökérvényű fesztivál marad.

 

Fotó: Szobonyai Mihály