Armageddon - A PécsiBölcsész alapító főszerkesztőjének gondolatai

„Where will you be when the bombs fall?” (Fallout)

Gratulálunk kedves elsőéves hallgatók! Bár ezt eddig talán nem így gondoltátok, ti vagytok a világ, de legalábbis Magyarország legszerencsésebb emberei, hiszen – bár az a szívatás sem volt egyszerű, amit a kormány veletek művelt – mégis volt esélyetek bejutni a magyar felsőoktatásba, még ha kevesebben is, mint elődeiteknek. A jelentkezésre készülő utódaitok túlnyomó része viszont nem ismerheti meg a vizsgaidőszak kétes élvezeteit, illetve a diploma felett érzett valódi örömöt, hacsak nem dúsgazdagok, avagy adósítják el magukat egy egész életre.

A december ötödikén bejelentett felsőoktatási keretszámokkal, amelyek értelmében 10500 elsőéves kap állami ösztöndíjat (értsd: finanszírozzák a képzését), ezek közül 550 bölcsész, 1150 pedagógus, és szevasztok, két vita is lezárult. Az egyik arról szólt, hogy mennyi diplomás szükséges egy fejlett társadalomban, és mennyit kell költenie egy országnak a felsőoktatásra: a jelenlegi magyar kormány szerint minél kevesebb, költeni meg úgy egyáltalán nem kell. A másik pedig arról szólt, hogy melyik eddigi magyar kormány volt a legkárosabb a magyar felsőoktatás, és ezen keresztül az ország jövője számára, és bár eddig is akadtak ezen a téren erős versenyzők, a versenyt most toronymagasan a második Orbán-kormány nyerte meg. Bőven voltak eddig is megkérdőjelezhető, esetenként óriás károkat okozó döntéseket meghozó oktatási miniszterei is Magyarországnak, elég csak Pokorni Zoltánra gondolnunk, aki mindenféle előkészítés nélkül nyitotta meg az egyetemek kapuit, avagy Magyar Bálintra, aki teljesen szétzilálta a magyar felsőoktatási rendszert a kétszintű bolognai képzés idő előtti áterőltetésével. A célok azonban becsülendőek voltak, bármennyire is kétesek lettek az eredmények: minél többen szerezhessenek diplomát, és közelítsük a magyar felsőoktatást a nyugati trendekhez. Most ehelyett csak agyatlan rombolást látunk.

Koncepció persze most is van, ez lenne az Orbán Viktor által még nyáron bejelentett „önfenntartó felsőoktatás”, amely még jól is hangozna, ha nem feledkezett volna el a kedves miniszterelnök úr két apróságról. Az egyik, hogy mégis honnan lenne pénze a magyar családoknak egyetemekre küldeni gyermekeiket, miközben immár hat éve kivéreztetik őket, először a klasszikus „elkúrás”, aztán a gazdasági világválság, végül az úgynevezett unortodox gazdaságpolitika következtében? A másik pedig, hogy mégis miért fizetünk mi és a szüleink adót? Futballstadionokra? Kormányközeli vállalkozók felhizlalására? A belterjes (párt)elit továbbtenyésztésére? Most nem arról van szó, hogy kell-e tandíj a magyar felsőoktatásba, mint amiről a 2006-2008 közötti vita szólt a néhai fejlesztési részhozzájárulás kapcsán. Ez a mindenféle előkészítés nélküli keretszámcsökkentés és a hozzá társuló brutális tandíj, amelynek a fele is megfizethetetlen a legtöbbek számára, aljas merénylet Magyarország jövője ellen a nép által megválasztott és a nép által fizetett vezetőktől.

Ezen a ponton szót kell ejtenünk a hallgatói érdekvédelem felelősségéről, amely egészen eddig bénultan figyelte a felsőoktatásban zajló őrült pusztítást. Tegyük hozzá, hogy ezt a hibát más, rutinosabb versenyzők is elkövették már, gondoljunk csak a Bankszövetségre, avagy a Magyar Rektori konferenciára: civilizált tárgyalófélnek tekintették a jelenlegi magyar kormányt. Magyarország jelenlegi vezetői (avagy vezetője) azonban jóval inkább hasonlítanak erőszakos, hazudós óvódásokra, mint felnőtt, civilizált emberekre, akikkel szót lehetne érteni. Ők ugyanis a tárgyalási készséget a gyengeség jeleként értelmezik. Az ilyenekkel egy dolgot lehet tenni: a sarokba állítani őket.

Kedves hallgatók és oktatók, nincs tovább. A szakadék szélén állunk, és ne bízzunk abban, hogy míg a többiek alázuhannak, mi megúszhatjuk a dolgot. Ha most sem csinálunk semmit, bűnrészesek leszünk országunk jövőjének tönkretételében. Ellenkező esetben bármi is lesz a vége, mi legalább megpróbáltuk.

A szerző a Pécsi Bölcsész alapító főszerkesztője (2004-2009), a hvg.hu újságírója