Anyaként az egyetemen - interjú Ughyné Pintér Tímeával

Minden tárgyból töretlenül halad előre, a legjobbak közé tartozik. Csoporttársai ámulva állnak a TTK elsőéves biológus hallgatója, Ughyné Pintér Tímea előtt - pedig legtöbbjük nem is tudja, hogy Timit egy-egy rázós nap vagy kemény vizsga után férje, kétéves kislánya és egy egész háztartás várja otthon.
 
PécsiBölcsész: Hogy lehet minden elvárásnak egyszerre eleget tenni? Mi a titkod?
 
Ughyné Pintér Tímea: Hétköznaponként a férjem vagy a szülei vigyáznak a kislányomra, szerencsére mindig otthon tud lenni vele valaki. A háztartás vezetésében is nagyon sokat segít a családom. Nélkülük nem is menne. Bejárós vagyok, ez egyrészt nehézség, mert így sokkal többet kell távol lennem otthonról, másrészt naponta több órát tudok tanulni a vonaton. Szerintem ennek köszönhető a jó átlagom. Otthon már nem igazán szoktam az órai anyagokkal foglalkozni. A néhány tantárgyból felkínált megajánlott jegyet igyekszem elérni, hogy kevesebb feladat maradjon a vizsgaidőszakra. Csak így tudok együtt lenni esténként és hétvégén a kislányommal.
 
PB: Biztosan vannak olyan helyzetek, amikor összecsapnak a fejed fölött a hullámok. Hogyan sikerül túltenni magad ezeken az időszakokon?
 
UPT: Ez leginkább akkor történik meg, amikor sok zh, vizsga van egyszerre. Ha egy-egy húzósabb időszakon túl vagyok, sokkal jobban érzem magam, a következő pár napban pihenek kicsit.
 
PB: Van időd saját magadra, kikapcsolódásra? Ha igen, mit csinálsz ilyenkor?
 
UPT: Zh időszakok után vagy a félév elején van időm kikapcsolódni. A szabadidőmben a lányommal vagyok vagy a férjemmel kirándulunk néha. Olvasni is nagyon szeretek, több száz könyv van már mögöttem, de mostanában sajnos csak egyre volt időm, a vizsgák után. Egyébként úgy látom, ha valaki „csak” egyetemista, akkor sem jut túl sok ideje lazításra.
 
PB: Már az elejétől kezdve tudtad, hogy, fiatalság ide vagy oda, az anyaság neked való, hogy elég érett vagy hozzá?
 
UPT: Gyerekkoromban édesanyámtól azt tanultam, hogy a nők dolga elsősorban a gyereknevelés; ő maga is élvezte ezt a feladatot. Természetes volt, hogy előbb-utóbb én is anya leszek és ugyanolyan fontos lesz a családom, mint neki; hiszen ilyen példát láttam tőle kiskoromban (és még most is ezt látom). Nem tudom, hogy elég érett vagyok-e hozzá, ezt egy kívülállónak kéne megmondania. Egyébként anyaként azt tanultam meg, hogy úgy nem lehet nevelni, hogy azzal mindenki elégedett legyen. Valamibe mindig bele lehet kötni.
 
PB: Mivel egy kisgyerek édesanyja vagy sok egyetemi közösségi programon nem tudsz részt venni. Nem bánod? Nem érzed úgy, hogy elszalasztasz valamit?
 
UPT: Semmilyen egyetemI vagy szaktársaim által szervezett programon nem voltam. Tudtam, hogy nem lesz erre időm, így nem is éltem bele magam, hogy gólyatáborba vagy kocsmázni megyek az új barátaimmal. A szülés előtt sem voltam bulizós fajta, így nem is hiányzik.
 
PB: Az anyaság hirtelen jött az életedbe. Mennyiben módosította/módosítja ez korábbi elképzeléseidet a jövődről?
 
UPT: Érdekes, hogy amikor gyerek voltam, azt hittem, hogy az a természetes, ha valaki fiatalon szül, mert a családomban ez volt a jellemző.  Aztán tiniként már tudtam, hogy ez nem ilyen egyszerű, előbb le akartam diplomázni és csak utána családot alapítani. Végül a sors úgy hozta, hogy az óvodáskori elképzelésem teljesült. Számomra biológusnak és anyának lenni is önmegvalósítás, bár az tény, hogy a kettő együtt nehezen megy, lehet, hogy egyszer abba kell hagynom a tanulást.