Antigoné kicsit másképp

Nem is olyan régen Pécsett formabontó előadásra került sor. Egy beavató színház keretében interaktív Antigoné született (színész játszik, moderátor kérdéseket vet fel, néző gondolkodik, nem csak néz), mely a középiskolásokat hivatott bevonni a színház világába. A részletekről az ötletgazdát és moderátort, Karsai Györgyöt, a klasszika-filológia tanszék vezetőjét kérdeztem. 

PB: Hogy jött az ötlet, hogy beavató színházat csináljanak Pécsett?

 

K.Gy.: Volt ennek már előzménye 2000-ben, amikor a mi tanszékünk rendezte az országos ókortudományi konferenciát. Ekkor kerültünk először kapcsolatba a Pécsi Nemzeti Színházzal, és nekem eszembe jutott, hogy a Magyarországon Ruszt József nevével fémjelzett beavató színházi rendszert miért ne próbálnánk itt Pécsett újraéleszteni. Felvettem a kapcsolatot Müller Péterrel, aki a színház specializációt vezeti, és összeállítottunk egy programtervet. A színház is nagyon pozitív volt, felvették a kapcsolatot pécsi és baranyai középiskolákkal, és várakozáson felüli érdeklődés nyilvánult meg már akkor a lehetőség iránt. Az Antigonéra esett a választás, és a színház Funk Iván kiváló rendezőt és három színészt, Kovács Mimit, Szabó Verát és Stenczer Bélát bocsátott a rendelkezésünkre. Ekkor elkezdődött egy jó másfél hónapos próbafolyamat, amelynek vége a bemutató lett novemberben.

 

Az Antigoné az Ön olvasatában merőben más értelmezést nyert, szemben a középiskolás tankönyvekben való felfogással. A rendező hogyan fogadta ezt?

 

A koncepció nem volt új Funk Ivánnak, hiszen annak idején a színművészeti egyetemen mi már végigrágtuk magunkat az antik színházon. Mindig azt próbáltam tanítani a diákjaimnak, hogy mindenkinek saját magának kell kialakítania a saját olvasatát. Én csak fölajánlok egyet. Egyetlen kritérium van: a szöveg! Szigorúan az előttünk fekvő szöveg értelmezéséből kell kiindulni! Nem olyan borzasztó nagy felfedezések azok, amelyeket az előadásban meg akartunk mutatni. És ha már azt elérjük, hogy felkeltjük az érdeklődést a dráma iránt, és hazamenve előveszik Szophoklész tragédiáját és újraolvassák, akkor azzal már elértük a célunkat.

 

Hány előadás volt eddig, és mennyit terveznek még?

 

Eddig három volt, melyből egy hivatalos, kettő pedig meghívott közönséggel, egyetemistákkal. Januárban lesz mindenképpen még kettő, és további érdeklődés is van. Ha minden jól megy, később is látható lesz Pécsett a darab.

 

Történt az előadáson valami váratlan, meglepő vagy kellemetlen esemény?

 

Hát, hova kopogjam, eddig nem. A munkafolyamat közben előfordultak persze viták, de azok legtöbbször gyümölcsözőek voltak. A közönségről egyelőre csak a legjobbakat tudom mondani: szerették az előadást. Azzal volt inkább gondunk, hogy kevéssé akartak hazamenni az emberek, ami nagyon jó persze.

 

Konzervatívabb vélemények voltak esetleg? Tapasztalataim szerint ugyanis több tanár inkább nem ismertet a diákokkal több olvasatot, nehogy „összezavarja” őket.

 

Pontosan ez ellen küzdünk. Ez a legveszélyesebb, legrosszabb reakció, ami létezik. Így az önálló gondolkodástól riasztjuk el a gyerekeket. Mindenképpen célunk, hogy a középiskolás korosztályt megérintsük. Ők még ismerkednek a világgal. Ezeket az embereket kell megnyerni; nem a színháznak feltétlenül, hanem az önálló gondolkodásnak. Persze nem ez az egyetlen korosztály, akit meg akarunk szólítani, mindenki számára nyitott, aki színház iránt érdeklődik. Nagyon szívesen elmegyünk a darabbal, hogyha hívnak, középiskolákba is.

 

Mik a jövendőbeli tervek?

 

Amennyire én tudom, a színház klasszikus műveket akar elővenni és azokat olvasni közösen a közönséggel jelenetek elemzésén keresztül. Terveink szerint végighaladunk a világirodalom nagy korszakain, biztosan lesz Molière, Shakespeare, Beckett. A koncepció él, és remélhetőleg hosszútávon is működni fog.

 

Mészáros Gabi