Angolóra – Interjú David Bloor professzorral

A jelenleg élő, elismert szociológusok egyik legnevesebbike járt nemrégiben egyetemünkön. David Bloor, a University of Edinburgh professzora a szociális konstruktivizmus és a 30-as évekbeli cambridge-i kísérletpszichológia témáját boncolgatta, majd angol úriemberként egy rövid interjút adott.

PécsiBölcsész: Mikor ismerkedett meg előadásának központi szereplője, Bartlett munkásságával?

David Bloor: A hatvanas évek közepén ismertem meg a nevét, amikor a Cambridge-i Egyetem Kísérleti Pszichológia tanszékén tanultam. Ő volt az én intellektuális példaképem. Sajnos egy időre feledésbe merült, ám amikor a saját munkáimmal megakadtam, és újra kellett kezdenem azokat, ismét előkerült a neve.

PB: Knowledge and Social Imagery (Tudás és szociális ábrázolás) című könyvében ír az Erős programról. Mi a program lényege?

D.B.: A cél, hogy tudományokat tanuljunk mint szociális vállalkozás, tevékenység, és hogy elkerüljünk bizonyos múltbéli logikai hibákat. A társadalom nem rendelkezik kellő befolyással a tudományos tartalmakra, holott neki kéne bátorítania, illetve korlátoznia bizonyos lépéseket. Az Erős program célja, hogy a társadalom központi szerepet játsszon a tudomány fejlődésében. Persze sok múlik az irányításon, tehát nyilván a társadalom is tehet ideológiai torzításokat. A tudomány racionális központja viszont olyan racionális elveken alapszik, amelyek nem szociálisak, inkább absztraktak, ma létező, és nem pedig történelmi fogalmak. Ez úgy tűnhet, korlátozza a szociológusok hatáskörét, de én úgy hiszem, hogy jobban hozzájárulhatnának a szociális területek fejlődéséhez egy igazi, hiteles tudásszociológia fejlesztésével. Ez így nagyon elvont, de talán érthetőbbé válik, ha vetünk egy pillantást a pszichológusok munkájára. Ők perceptuális illúziókkal foglalkoznak, ám nem gondolják, hogy a szem vagy az agy pusztán csak illúziókat gyárt. Pontosan tudják, hogy az agy a valóságot is leképezni, csak ugyanakkor emellett illúziókat is létrehoz. A vizuális rendszer egy időben is létrehozhatja mindkettőt. Két rendszer létezik, akárcsak a szociológusoknál. Mindkettőt el kellene fogadni.

PB: Hallottam egy másik híres előadásáról, a The Definition of Relativismről (A relativizmus meghatározása). Ebben miről van szó?

D.B.: A Definition of Relativism egy egyszerűbb téma. Azt mondom, a relativizmus az abszolutizmus elutasítása. Elutasítom, hogy az emberi lények képesek bármilyenfajta abszolút tudás birtoklására. A lényeg: hangsúlyozni azokat a tudományágakat, amelyek idealizmuson, elhivatottságon és korlátozásokon alapszanak. Nem kritikaként mondom, csak úgy vélem, ezek a bizonyítékai egy érett tudományágnak. Sokan úgy hiszik, a relativizmus kritika, mivel nem akarják kimondani, hogy a tudomány emberi korlátokkal rendelkezik. Úgy gondolják, képet alkotni egy tudományágról annak korlátaival, egy erős támadás az ellen. Én viszont úgy vélem, az egyetlen út valaminek a megértéséhez az, ha tiszteled és értékeled annak korlátaival együtt.

PB: Ön több magyar egyetemen is megfordult az utóbbi időben. Érezhető eltérés a brit, illetve a mi egyetemeink között?

D.B.: Ez egy igen bonyolult kérdés. Sajnos nem töltök el sok időt az egyetemeken, általában pár óra után távozom. Az a benyomásom, hogy nagyon élénk intellektuális élet zajlik maguknál. És ez egy nagyon pozitív élmény volt. Nyilván a régi nagy egyetemekhez hasonlóan a magyar oktatási rendszernek is megvannak a maga problémái, de azokkal a problémákkal mi is küzdünk.