Alter helyett egységes antipop

December 9-én végre Pécsen is meghallgathattuk azt a négytagú zenekart, akik Lépjünk a holdra néven működnek már több, mint három éve. A banda idén adta ki első nagylemezét, melyen az eddigi két megjelent EP számai mellett négy új dallal is előrukkoltak. Erről az új lemezről és a srácok eddigi munkáiról beszélgettünk az esemény előtt, ahova nagyobb merítésként elhozták a lemez legtöbb dalát, hogy bemutatkozhassanak a Szenes közönsége előtt is.

PB: Sokszor és sok helyen próbálták már kihúzni belőletek, hogy mégis milyen műfaji keretek közé sorolnátok a zenéteket, részben a zenei sokszínűségetek miatt. Aztán egyszer csak megjelent egy kifejezés, amivel leírtátok a hangzásvilágotokat: egységes antipop. Mit jelent ez az általatok szabott fogalom?

Csikós Márton: Úgy fejlődik a zenénk és a zenei hangzásunk, ahogyan mi magunk is fejlődünk zeneileg és zenei ízlést illetően. Tök más zenéket hallgatunk a zenekaron belül, úgyhogy mindenki belead egy kicsit az általa kedvelt stílusból. Az antipopot pedig azért találtuk ki, mert az alternatív rockzenekar megnevezés mostanra szinte már pejoratív értelmezést kapott, amit nem szeretnénk ráhúzni a mi dalainkra.

PB: Nemrég megjelent az első nagylemezetek Szilánkok címmel, melybe belesűrítettétek az első két EP, az Egyedül van és a Monoton dalait, továbbá még négy új dallal is bővült a lista. Az időbeli távolság tükrében mennyire különbözik ez a négy szám az eddigiektől?

Ombódi András: Zenei hangzásban sok újat hozott a négy dal, hiszen akkor ért be igazán a Marcival (Csikós Márton, billentyűs hangszerek, vokál, a szerk.) való közös munkánk. Az a négy dal az, ami egy időben született, így elmondható, hogy hangulatukban és zeneiségükben igen hasonlóak. A szövegezést illetően pedig elkezdett kicsit zavarni, hogy túl depresszív dalaink vannak, mert amúgy az életben nem vagyunk ilyen lehangolóak, úgyhogy megpróbáltunk ezen is egy kicsit változtatni.

PB: Mennyire mondhatóak koherensnek ezek a dalok egymás mellé téve?

Andris: Azért találó cím a Szilánkok a nagylemezre, mert ez az egy szó foglalja össze a legjobban a dalválogatás egészét. Ezek a dalok különböző időkben, különböző mastereléssel és emberekkel készültek. Szilánkok egyrészt olyan szempontból, hogy mindannyiunk saját ízlése van benne, másrészt pedig mindegyik egy teljesen más világot alkot. Mindez pedig általunk válik teljessé.

PB: Nagyon vegyes stílusbeli összetétellel rendelkező dalaitok vannak, korábban mégis azt nyilatkoztátok, hogy szeretnétek egyfajta egységes, vagy egységesebb Lépjünk a holdra hangzásvilágot megalkotni. Hogyan indultok ennek neki?

Marci: Eddig nem nagyon volt konkrét zenei koncepciónk, de most, hogy így összeállt a banda, elkezdtünk azon gondolkodni, hogy kellene egy egységesebb stílus. Az pedig egyáltalán nem baj, hogy a korábbi számainkban megtörténtek ezek a különböző stílusbeli kitekintések, amikből aztán létrejött az első nagylemezünk, a Szilánkok. Ez is csak hozzáad majd a későbbi egységesebb stílushoz.

Andris: Nyilván azt szeretnénk, hogy ne lehessen ráhúzni a mi hangzásunkat más zenekarokéra. Jelenleg minden számunk eléggé más Lépjünk a holdra-dal. Azokat az ötleteinket, amik nagyon hasonlóak mások zenéjéhez, vagy erősen köthetők, el szoktuk vetni. Viszont megállapítható, hogy jelenleg ami leginkább egységet alkot ezek között, az a gondolatiság és a szövegezés.

PB: Az elmúlt időszakban több változás történt a tagokat illetően. Hogyan hatott ez a zenekarra és a banda zenei hangzására?

Andris: Marci, el szeretnéd mondani, mitől vagy ilyen jó? (Nevetnek.)

Marci: Mikor megkerestek, először el sem akartam fogadni, mert addigra már elég sok zenekaros kudarcban volt részem. Ráadásul velük pont volt is egy közös koncertünk még régebben, mikor még az előző zenekarommal zenéltünk. Andriséknak (Ombódi András, gitár, ének, a szerk.) voltunk Pesten az előzenekara. Bevallom, a zenéjük még nem nagyon tetszett, bár már akkor is szimpatikusak voltak nekem a srácok.
Csatlakozásomat követően eleinte nehezen illeszkedtem be, mert úgy éreztem, nem illek annyira bele a bandába, de az új dalok készítése során már nagyon gyorsan egymásra hangolódtunk. Úgy érzem, bár klisésen hangzik, nagyon is kiegészítjük egymást a srácokkal.

Andris: Meg három ember nyilván tök máshogy állt az egészhez. Három ember máshogy egészíti ki egymást és máshogy tölti ki a zenéket. A korábbi számaink szerintem teljesen más dalok, mint amiket Marci érkezése és a szintis hangzás vegyítése óta csinálunk.
Aztán most jött Beni (Kárpáti Benedek, dob, a szerk.) dobos fronton, ahol egy tagcsere történt (Bánszki Botond helyére, a szerk.) szeptemberben. Benivel már az őszi koncerteken is lehet találkozni. Így igazából a következő anyagokon fog csak megjelenni, hogy ő mit is ad hozzá majd a zenénkhez.

PB: Október 3-án volt a Szilánkok debütáló koncertje a Mika Tivadar Mulatóban Budapesten. Milyen élmény volt?

Kovács Áron: Az volt az első olyan koncert, ahol igazából mi voltunk a fő műsorszám. Szerintem nagyon jól sikerült, és legalább tisztán láttuk azt, hogy maga a banda hány embert képes igazán megmozgatni azzal a zenével, amit csinál. Hiszen ez a közönség volt az, amelyik valóban csak miattunk jött el. Az est végére pedig közel teltházas esemény lett.

PB: Hogyan tudjátok összeegyeztetni a zenélést a magánéletetekkel?

Áron: A zenét kell az első helyre tenni, és utána jöhet a magánélet.

Marci: Nagy szerepe volt nálam a zenélésnek abban, hogy nem folytattam a mesterszakos tanulmányaimat és az akkori munkámat. Át kellett gondolnom, hogy mit akarok valójában csinálni az életben. Így amellett, hogy zenélek, egyéni vállalkozó lettem, aminek hála, saját magam alakíthatom a napi időbeosztásom.
Igazából végzünk délután a munkával, aztán éjfélig próbálunk, majd alszunk egy keveset és jöhet újra ugyanez a kör.

Áron: Én vagyok az egyedüli, aki még egyetemen tanul, de mivel a próbák és a koncertek általában este vannak, így számomra eddig nem jelentett nagy gondot összehangolni a kettőt.

Kárpáti Benedek: Sok kompromisszummal. De végső soron teljes állású zenészként én a koncertezésből élek. Emellett iskolaidőben dobolást tanítok, valamint az Operettszínházban is játszom, szóval elég nehéz, de megoldom.

PB: Mik a terveitek a jövőre nézve?

Andris: Budapesten lesz az idei utolsó koncertünk a Dürer Kertben. Jelenleg a fő célunk, hogy minél több helyen bemutathassuk a lemezünket előzenekarként. De reméljük, hogy lassan önálló fellépőként is egyre gyakrabban jelen tudunk majd lenni.

Áron: Valamint még annyit elárulhatunk, hogy már van egy közel kész számunk, az eddigiekkel ellentétben egy vidámabb nyári sláger…

Marci: Hozzánk képest… (Nevetnek.)

Áron: Ez a dal egy fesztiválhimnusznak íródott, ami tavasszal fog megjelenni. Ez lesz az első olyan szám, amit már Benivel közösen csinál a zenekar.

A srácok nem szerettek volna semmi konkrétumot mondani azzal kapcsolatban, hogy pontosan mikor is térnek vissza hozzánk legközelebb, de annyit elárulhatunk, hogy a 2020-as évben sem marad Pécs Lépjünk a holdra-koncert nélkül.

 

A fotók forrása: az együttes Facebook-oldala