Ahol összeér a Blaha Louisianával

A ‘60-as éveket idéző Blahalouisiana egyedi hangzásvilága már a rádiókban és a nagyobb fesztiválokon is visszaköszön, többek között a Volt Fesztiválon, az EFOTT-on, illetve a Szigeten. A rock sajátosságait mutató hangszerelés, Schoblocher Barbara bájos hangja, és a szintetizátor klasszikus hangzása együtt meghozta a gyümölcsét, hiszen a beat-rock/pop-soul zenekar most már nemcsak a budapesti, de a vidéki klubokat is sorra tölti meg rajongókkal. Pécsi koncertjük alkalmával majdnem a teljes csapatot sikerült elcsípni egy interjúra.

PécsiBölcsész: Mi inspirálta a neveteket? A szójátékban Blaha Lujza és Louisiana állam jelenik meg, hogy kapcsolódtok a felsoroltakhoz?

Blahalouisiana: Igazából a nevünk onnan jött, hogy Laci (Mózner László, a zenekar gitárosa a szerk.) a Blaha Lujza tér közelében lakott, egy ideig nála jammelgettünk. Illetve ez a bennünk lévő kettősséget is mutatja, hiszen Blaha Lujza egy nagyszerű magyar színművésznő volt, a Louisiana pedig a zenei gyökereinkre utal, ugyanis mindannyian szeretjük a déli államokbeli bluest. (Ahol összeér)

PB: Melyik volt az első olyan nagy koncertetek, amikor rácsodálkoztatok, hogy  azta, már idáig eljutottunk?

Blahalouisiana: Az első áttörést a PeCsában tartott koncertünk után éreztük, ahol a Morcheeba előzenekaraként léptünk fel 2013-ban. Egy évvel később pedig először játszhattunk a Fishing on Orfűn, ugyan még nem nagyszínpadon, de már így is hatalmas dolog volt számunkra és azóta is ez a kedvenc fesztiválunk.

A fotókat Radosza Ajna készítette.

PB: András (Szajkó András, a zenekar egyik gitárosa – a szerk.), a következő kérdést neked címezném. Érdekes gondolat, miszerint a dalszövegeket irodalmi alkotásoknak is tekinthetjük, a ti szövegeitek pedig abszolút megállják a helyüket a versek világában is. Már régebben is írtál vagy kizárólag az együttes miatt alkotsz?

Blahalouisiana: Én nem mondanám verseknek őket, inkább szövegeket ülök le írni. Régebben is írogattam, de az együttes miatt csinálom ezt komolyabban.

PB: Mindegyik számotoknak megvan az a jellegzetes blahalouisianás hangzása, mégis sok stílus keveredik bennük. Ez minek köszönhető?

Blahalouisiana: Mindannyiunknak kicsit más a zenei ízlése, ezért a dalírásnál létrejön egyfajta stíluskeveredés. Illetve a Tales of Blahalouisiana című első EP-nket 2013-ban adtuk ki, amin négy év behatása jelentkezett, és nyilván ennyi idő alatt mindannyiunknak kicsit formálódott a zenei ízlése.  A második albumunk már egy év alatt készült, ezért az egységesebb, de abban is megvan a keveredés, mivel hatan hatféle elemet teszünk bele.

PB: Barbi (Schoblocher Barbara, a zenekar énekesnője  – a szerk.), mikor először láttalak énekelni, rögtön az jutott eszembe, hogy olyan vagy, mint egy színésznő: színpadra születtél. Látszik, hogy jól érzed magad és nagyon fel tudod spannolni a közönséget. Ez tényleg egy veled született tehetség, vagy sok gyakorlás eredménye?

Blahalouisiana: Már kiskoromban is nagyon ügyesen tudtam produkálni magamat a szüleimnek, valamilyen szinten ez velem született, de az iskolás éveimben nagy szerepet kaptak a különböző színjátszókörök és az énekstúdió. Ezek sokat hozzátettek a kiállásomhoz. Az együttes elején még nem igazán tudtam mit kezdeni azzal, hogy ennyire középpontban vagyok, de mostanában kifejezetten élvezem, hogy egyre nagyobb színpadokon játszunk, így egyre teátrálisabb mozdulatoknak is helyet adhatok, ami nagyon felszabadít.

A fotókat Radosza Ajna készítette.

PB: Pár hete ért véget az oroszországi turnétok. Azért ez nem egy megszokott turnéhelyszín, hogy jött az ötlet?

Blahalouisiana: Egy pályázatnak köszönhetően jutottunk ki. Azért is szerettük volna megragadni ezt a lehetőséget, mert az ember magától valószínűleg nem Oroszországra gondol, mikor a nyaralást tervezgeti, hanem valamilyen mediterránabb helyre. De szerencsére a zenének köszönhetően olyan helyekre is eljuthatunk, ahova magunktól nem mennénk. Kilenc nap alatt zajlott le a nyolc állomás.

PB: Mennyire ismerték a zenéteket kint?

Blahalouisiana: Van egy nagyon kedves sztorink. Az egyik városban volt nagyjából egy osztálynyi ember, akik kívülről tudták a magyar számainkat. Ennek az a története, hogy az egyik egyetemen egy tanárnő úgy tanítja a magyart, hogy a diákoknak hazai együttesek dalszövegeit kell lefordítaniuk, így találkoztak a számainkkal.

PB: 2019 tavaszára tervezitek az új lemezt. Marad nagyjából az eddigi stílus vagy változásra számíthatunk?

Blahalouisiana: A megjelenés lehet, hogy kicsit csúszni fog, hiszen még olyannyira készülőben van a lemez, hogy mi sem tudjuk pontosan, milyen lesz.  Angol és magyar számok vegyesen szerepelnek majd rajta, illetve biztos, hogy szeretnénk egy kicsit merészebbek lenni, de az alaphangzás megmarad.