Ahol a slam poetry megszakad

 

Závada Péter neve nemcsak azok számára lehet ismerős, akik prózaíró édesapját jól ismerik, hanem azoknak is, akik az Akkezdet Phiai slam poetry csapatért rajonganak. Péter sok, rappeléssel töltött év után idén önálló verseskötettel jelentkezett, és úgy tűnik, újabb kiváló kortárs költővel van dolgunk.

Az Ahol megszakad című kötet Závada Péter első versgyűjteménye, de már korábban jelentek meg írásai irodalmi újságokban. Nem követte édesapját, Závada Pált a prózaírásban, a slam poetry és a rap világához a líra amúgy is jobban illett. Amikor először szóba került, hogy az Akkezdet Phiai dalszövegeit nyomtatott formában is kiadják, Péter saját verseit is megmutatta a Libri Kiadó szerkesztőjének, Simon Lászlónak. Simon néhány tanáccsal látta el az ifjú költőt, több kockázatot és személyességet kért Závadától. Így született meg az Ahol megszakad.

Mostani kötete nem a rap-korszak végét jelenti, éppen ellenkezőleg, inkább legitimációt ad a zenei műfaj értékességének. Frappáns versek ezek, életrevalók, jóleső érzéssel fogyaszthatunk belőle akár minden nap. Habár bizonyára sok rím van még a szerző tarsolyában, első kötete nem lett túl vastag, ami kellő szerénységre utal, mint ahogy az is, hogy nem apja hírnevéből akart megélni, így eleinte álnéven publikált.

Az Ahol megszakad verseiből visszaköszönnek az író kedvencei: Parti Nagy Lajos, Pilinszky János vagy éppen Petri György, de nem tagadhatja le Tóth Krisztina hatását sem, mely talán a leginkább szembetűnő.

A slam poetry, amely a hallgatóság szórakoztatására fókuszál, miközben sokszor kemény társadalomkritikát fogalmaz meg, egy egészen más világ, mint az Ahol megszakad versei. Miközben sokszor ezek a szerzemények megőrzik a kritikus jegyeket, van bennük valami súlyos őszinteség és személyesség. Kötetén keresztül Závada egészen közel engedi magához az olvasót, és ahogy egyre beljebb kerülünk a világába, egyre inkább ránk nehezedik a mondandó súlya. Aztán hirtelen azon kapjuk magunkat, hogy a következő, könnyed vers lazít ezen a feszültségen, de mégsem lesz az összhatás komolytalan. A versek tiszták, érthetőek, és nincs bennük semmi cicoma, éppen ettől jók. Szerzőjük pontos és kifinomult érzékkel használja ötleteit, magas írói kvalitását, mindeközben megmarad könnyednek és mégis komolynak. Jó értelemben véve szórakoztat, mindeközben nehéz kérdések elé állít.

A kötet ajánlott olvasmány azoknak, akik szeretik a frappáns és igényes irodalmat, a hétköznapok rejtett szépségét, de nem akarnak elveszni a szentimentalizmusban. Csak egy pár percre megszakadnának.

 

Jákob Pestszentlőrincen

Nem jobb nekem, mint bárhol máshol, itt sem.
Mivé akartam, nem lehettem azzá.
Csak néz merőn, nem ismer rám az Isten;
zakója sár, vizes papír tapad rá,

nyirkos platánlevél. ellép mellettem.
Sapkája miatt sejtem, Ő lehet.
Tán szégyenlős – vele is megeshet, nem?
Ki híres, csak nagyritkán integet.