Afrika évszázada?

A PTE Afrika Kutatóközpontja országos szinten is egyedülálló munkája folyóiratokat, kutatásokat, konferenciákat, most pedig egy előadássorozatot is nyújt a világnak, és az utóbbi esetben főleg az érdeklődő pécsi közönségnek. Témája Afrika jelen helyzete, 21. századi kihívásai, amikkel szembe kell néznie, ha gazdasági, társadalmi és technikai fejlődésével dominálni akarja az évszázadot.

Dr. Trócsányi András nyitotta az Afrikával foglalkozó előadássorozatot, aki a PTE Természettudományi Karának földrajzprofesszora. Előadása átvezette a hallgatókat Dél-Afrika természeti adottságain, röviden bemutatta történetének fontosabb elemeit, és vázolta az apartheid utáni hétköznapokat és problémákat. A Dél-Afrikai Köztársaságot BRICS állam lévén, a feltörekvő gazdasági és politikai hatalmak közé sorolhatjuk, az afrikai kontinens egyik, ha nem a legbefolyásosabb állama. Relatív fejlettsége ellenére, nem csak a múltja van tele elnyomással és egyenlőtlenségekkel, de jelene is folyamatosan a közbeszéd tárgya.

Az apartheid kezdete

A tizenhárom Magyarországnyi területen fekvő ország átalakulóban lévő gazdasági fél periféria, de földrajzilag teljesen kiesik más nagyhatalmak vonzásköréből. Természeti kincsekben bővelkedik, gyakorlatilag itt minden értékes ásvány megtalálható a szénhidrogének kivételével. Ez utóbbit kompenzálandó, Dél-Afrikában állítottak elő először a világon kőolajat, és földgázt szénből, ami lássuk be, a helyi találékonyságról és lehetőségekről tesz egyértelmű tanúbizonyságot. A 20. századra és még az ország mai arculatára is bélyegét rányomó apartheid rendszer az európai gyarmatosítással kezdődött meg, először a holland, majd az angol telepesek megérkezésével. Az angolok kritizálták a búrnak, azaz parasztnak csúfolt hollandokat a helyiekkel való bánásmódjuk miatt. Védekezésképp a búrok ideológiagyártásba fogtak. Kitalálták, hogy miért is kell a nehéz fizikai munkát, vagy az életveszélyes foglalkozásokat a feketéknek végezniük, és e gondolatokat az angolok is jórészben magukévá tették.

Az 1950-es években törvényileg is kialakuló apartheid (vagy apart-hood) rendszer nem csak földrajzilag, törzsi szálláshelyek kijelölésével, vagy külön buszokkal és padokkal, választotta szét az ott élő fehéreket, feketéket és színeseket (vegyes ázsiai, európai vagy afrikai felmenőkkel rendelkezők), hanem társadalmilag szintúgy. Viszont, a gépezet hamarosan elkezdett hibásan működni, gyakran vérbefojtott tüntetések és civil engedetlenség vette kezdetét. 1994-ben a fehér elit a belső és a külpolitikai nyomásra átadta az irányítást a többségi társadalom által megválasztott Afrikai Nemzeti Kongresszusnak, új alkotmány született.

7 millió HIV fertőzött országa

Az apartheid törvényileg megszűnt, helyét átvette egy, a pozitív diszkrimináción alapuló rendszer, ezzel igyekezve ellene hatni az addigi tendenciáknak, és a lehető legszínesebbé tenni a közszférát. Az új rendszer mottója a „megbékélés és megbocsájtás” lett, ami gondolkodás valamivel megelőzi a kelet-európai posztszovjet államok gondolkodását. Minden igyekezet ellenére számos komoly problémával küszködik a Dél-Afrikai Köztársaság. A közbiztonság siralmas, ennek okán szinte mindenki fegyvert tart; mindenki, aki tudja, magas, villamos kerítéssel különíti el magát; ezért van a boltokban és bankokban zsilipes beléptető rendszer. Az ország viszonylagos fejlettségének köszönhetően nagyon magas a bevándorlás, és emiatt a szegénység is. A lakosság körülbelül 17%-a HIV fertőzött, ami nagyjából 7-8 millió embert jelent. A munkanélküliség jelentős, a falvak pedig elhalnak, részben emiatt. A városokhoz gyakran az azoknál jóval nagyobb nyomortelepek tartoznak, és az ott lakók, akik a jobb élet reményében hagyták el a vidéket, ki tudja, hogy miből szerzik meg betevőjüket.

Az ideológiai változás visszafordíthatatlan, de sokan egyetértenek abban, hogy a módszerek alapjaiban rosszak. A gyenge központi hatalom és a világ egyik legnagyobb inflációja is azt mutatja, hogy jelentős problémák vannak. A társadalmi rétegződés sem változott jelentősen: az elit többnyire fehér, felzárkózó feketékkel és színesekkel, a középosztály továbbra is fehér, és a nyomorban élők folytatólagosan feketék. A fenti problémák újra útkereséshez vezetnek, ami megmutatkozik abban is, hogy a tradicionálisan fehér pártok a fehér lakosságnak megfelelő aránynál nagyobb szavazatot kapnak választásokkor. Bár papíron eltörölték, az elkülönítettség a fejekben megmaradt, az elnyomó rendszer bukásával nem lett hirtelen, sem húsz év alatt kolbászból a kerítés, de legalább már áramot vezetnek bele.

Afrikáról kéthetente

Ehhez hasonló előadásokkal várják kéthetente az Afrikáról érdeklődőket, a Tudásközpont előadótermében. A következő előadás szeptember 24-én várható az „Utazz Afrikába!” bemutatkozó esttel, a későbbiekben pedig betekintést nyerhetünk a Kongói Demokratikus Köztársaság példáján keresztül a konfliktusok természetrajzába és a kelet-afrikai együttműködésbe is.