A Zsolnayba költöztem – három nap múlva jövök

A múlt hétvégén, két év után ismét megnyitotta kapuit a Pécsi Egyetemi Napok rendezvénysorozata.  Az idei évben több mint húszezren látogattak el a fesztiválra, nem véletlenül, hiszen a szervezőknek elég ütős programot sikerült összeállítaniuk a három napra.

A PEN-t, mint mindig, ebben az évben is megelőzte a diákrektor csapatok készülése az egyetemen. A hivatalos bemutatkozásukkal kezdődött a program csütörtökön, a Barbakán téren. Bár az irányadó fél négyes kezdést nem sikerült betartanunk, mivel a csapatok jó egyetemistákhoz híven, átlagosan húsz perc késés után érkeztek meg, a várakozás senkinek sem okozott gondot, a zene, a napsütés és a jó hangulat mindenkit kárpótolt. A jelmezes és produkciók fokozták a hangulatot, miközben egyre növekedett az érdeklődők száma. Mire a közös táncolások és nagy nevetések után elérkezett az idő, hogy átvonuljunk a Zsolnay Negyedbe, óriási tömeg gyűlt össze a fesztiválozókból. A PTE Brass Band zenei kíséretében indult meg a menet a városon át, és a körülöttem önfeledten bulizókat figyelve biztos voltam benne, hogy egyetemistának lenni a legjobb dolog a világon.

Izgatottan vártam, hogy odaérjünk a Zsolnay Negyedbe, mert őszintén szólva, fenntartásaim voltak azzal kapcsolatban, hogy a PEN-t kiköltöztették a Bőrgyárból.  A helyszínen körülnézve néhány színpad helyének megváltoztatásán kívül minden olyan volt, mint a tavalyi Zsolnay fesztiválon, kicsit hiányoltam a Bőrgyár különleges, „penes” atmoszféráját.

A köszöntők után az Anna and the Barbies emlékezetes nyitókoncertje következett. Pásztor Anna most sem okozott csalódást, energiabombaként, party kakadunak öltözve robbant a színpadra, amitől mindenkinek tátva maradt a szája. Az őrült kezdés után az Ivan and the Parazol koncertjére igyekeztünk a Pirogránit udvarba, ahol megtudtunk, hogy a srácok mindig nagyon jól érzik magukat, ha Pécsre jönnek. Az érzés kölcsönös, hiszen mint mindig, most is fergeteges bulit csináltak, amit nem lehetett nem végigugrálni. Közben a nagyszínpadon a 30Y zenélt. A koncert elejéről sikerült elcsípnem néhány számot, amitől újra tizenhatnak éreztem magam és megszállt a nosztalgia. Sajnáltam, hogy egy időben két olyan koncert is van, amire szívesen mentem volna, és mivel osztódni nem tudok, az „egy kicsit ebből, egy kicsit abból” stratégia maradt. Az első napot a Supernemmel zártuk, az egész Pirogránit udvar egy emberként tombolt, és nagyon nem akartuk, hogy vége legyen.

A második napra kissé berekedve és késve érkeztünk. Mivel Boriról lekéstünk, Tankcsapdával indítottuk a péntek estét, ahol rengetegen voltak, elöl ment a pogo meg a szélgép. Lukács Laciékat a Halott Pénzes srácok követték a nagyszínpadon, akik még nagyobb közönséget tudhattak magukénak, mint a Tankcsapda. Néhány szám után Soerii és Poolek-re is benéztünk, ami talán az egyik legjobb koncertre sikerült az idei PEN alatt. Sokat adott hozzá, hogy Pap Szabi végig énekelte a számokat, és nem csak a vizuális effektekre mentek rá (lányok felső nélkül és hasonlók). Az E78 dugig megtelt torkaszakadtából üvöltő és együtt táncoló őrültekkel. Az őrület a Made in Pécs Live-ban folytatódott, ahol a Space Inhalerz szintén teltház előtt zenélt hajnalig.

Végül eljött a szombat, a PEN zárónapja. Utolsó nap lévén a lehető legtöbb programon ott szerettem volna lenni, ezért már kora délután a Zsolnay Negyedben voltam. Kezdetnek meghallgattam volna Puzsér Róbert előadását. A probléma ott kezdődött, hogy nem volt kiírva sehova, hogy pontosan hol lesz majd az előadás. Sajnos a programfüzetből is kimaradt ez az információ. Miután többedmagammal megtaláltuk a kijelölt helyszínt, és megkezdődött a székek és padok elrendezése, közölték, hogy az előadás elmarad. Körülbelül negyven másik érdeklődővel csalódottan távoztunk, és új program után néztünk. A nagyszínpad előtt közben egyre többen gyülekeztek a Voisingers előadására várva. A fiatalokból álló kórus mindenki által ismert és kedvelt dalokat adtak elő, a Bohemian Rapsody-tól a Happy-ig. Mindezt olyan gyönyörű hangon, hogy még a botfülűek is libabőrösek lettek. Órákig elhallgattam volna még őket, és azt hiszem, mindenki kedvét meghozták az énekléshez. Folytatásként az extrémsport bemutatóra esett a választásunk. A bemutató valahogy elmaradt, de a Don Gatto koncertje így is ütős volt. Egy kis szünet után az Irie Maffia kezdett a Pirogránit udvarban, és a korai időpont ellenére folyamatosan érkeztek az emberek. A koncert tökéletes bemelegítés volt PASO előtt, hogy végig bírjuk futni Krsa vezényletével az egész koncertet. Szombat este nem volt megállás, az egész napos aerobicot a Brains koncerten folytattuk, ami nem csak a nap, de a PEN végét is jelentette.

Összességében egy-két apróságot leszámítva életem egyik legjobb PEN-je volt. Nem tudom, hogy csak a mézesmadzagot húzták-e el előttünk, amikor azt emlegették a szervezők, hogy jövőre is megrendeznék a fesztivált, csak remélni tudom, hogy nem. Amennyiben viszont új hagyományt teremtünk, találkozunk egy év múlva ugyanitt, ugyanekkor.