A rózsa vörös, az ibolya kék, s most akciósan lehet a tiéd

Egyesek szerint romantikus, mások szerint felesleges giccs. Hogy miről is van szó? Természetesen az egyik legmegosztóbb ünnepről hazánkban, a Valentin-napról. Pánikra semmi ok, nem kezdem el lenyomni mindenki torkán a rózsaszín szívecskével márkázott tökéletes párkapcsolat receptjét. Ugyanakkor azokat se vetném máglyára, akik egy huszonegyedik századi Hamupipőke-adaptációban ébrednek fel február 14-én. Most inkább a mindig kínos részletekben merülnék el, ahogy azt már más jeles napok kapcsán is tettem.

A Valentin-nap, hasonlóan a Halloweenhez, Magyarországon nem olyan elterjedt, bár évről-évre egyre nagyobb figyelemnek örvend, és hála az üzletek hatásos stratégiájának, szinte lehetetlen megfeledkezni róla. Az ünnep lényege a barátok megajándékozásáról lassan szinte teljes mértékben a szerelmespárokra korlátozódik. A Valentin-nap eredetileg az angolszász országokban terjedt el a huszadik században, ám Magyarországon csak a kilencvenes évektől vált ismertté. Egységes magyarázat azonban nincs, több különböző eredetsztori is forgalomban van.

Ami biztos, hogy az ókori rómaiak ebben az időszakban tartották a Faunus és Lupercalia ünnepüket. A kapcsolódó hagyomány nem volt kifejezetten szentimentális, ugyanis kecskék lenyúzott bőréből készült szíjakkal korbácsolták meg elsősorban a fiatal nőket, hogy termékenyek legyenek. Persze volt ennél kedvesebb szokásuk is, a hajadonok Juno, a házasság istennőjének templomához mentek, ahol jóslatot kaptak a jövendőbeli párjukról.

A keresztény legendák szerint több különböző Szent Bálintról is beszélhetünk és még a kutatók sem tudják biztosan, hogy melyikükről is kapta a nevét az ünnep. Az egyik történet szerint Szent Bálint püspök ellenezte, hogy II. Claudius császár uralkodása idején a katonáknak tilos volt frigyre lépni. Ráadásul titokban összeadta a szerelmespárokat, emiatt börtönbe zárták. Itt kivégzése előtt meggyógyította az őr vak leányát, majd egy búcsúlevélben köszönt el barátaitól. Egy másik monda alapján pedig nyomorékokat gyógyított, és hite miatt ölték meg, de olyan változat is létezik, melyben azért ítélték el, mert egy pogány férfit adott össze egy keresztény nővel.

A későbbi időkben már néhány babona is felütötte a fejét a párválasztással, illetve a házassággal kapcsolatban. Úgy tartották, hogy ha éjjel a lányok babérlevelet tesznek a párnájuk alá, megálmodják jövendőbelijüket. Mások inkább abban hittek, hogy ha egy nőtlen férfi érkezik, és a macska a lábához dörgölőzik, akkor abból a házból választ magának feleséget. Az állatoknál maradva, az sem mindegy, hogy ezen a napon milyen madarat látunk meg először, ugyanis a veréb szegény, míg a tengelice gazdag párt jelent.

Manapság már inkább gazdasági, mintsem kulturális jelentősége van a Valentin-napnak. Sokan nem is tekintik igazi ünnepnek, míg mások csak szimbolikusan ajándékozzák meg egymást valami aprósággal. Egy kapcsolat egyébként sem attól működik, hogy egy évben egyszer meglepjük a másikat a huszadik plüssmedvével vagy egy túlárazott tövis nélküli vörös rózsával. Szép dolog a szerelem, pláne, mikor akciós hozzá a boldogság, de jobb, ha az egész évben tart, nem csak ilyenkor.