„A pécsi bölcsészlét egy inspiráló és kulturálisan zsongó közösségbe való belepottyanás”

Egy közvéleménykutatás keretein belül arról faggattalak Titeket, hogy mit jelent, milyen érzés számotokra Pécsibölcsésznek lenni.

Kovács Veronika: Pécsibölcsésznek lenni jó, mert abban az esetben, ha komolyan veszed a tanulmányaidat, akkor tényleg nagyon nagy tudású oktatók veszik magukra a szakmai fejlesztésed és szellemi istápolásod.

A szaktársak a legproblémásabb #nemérteksemmit helyzetekből is képesek kirángatni vagy együttérezni.

Emellett megtanulsz értékelni minden kreditszámot, ami háromnál nagyobb. Közel van a Rokusch, ha kell egy kávényi segítség. Illetve azért, mert van mókus a botanikus kertben. Ez az 5 dolog az, amit talán a legjobban szeretek a pécsi bölcsészlétben.

Fekete Kornél:

Bár tősgyökeres pécsiként már alapvetően voltak előzetes ismereteim az egyetemről, így is ért meglepetés.

Osztatlan tanár szakos hallgató vagyok, és a szakpáromon azt tapasztalom, hogy kevés olyan dolgot tanulunk, ami a jelenlegi oktatási rendszert tekintve jól alkalmazható lenne. A pedagógiai tárgyakat hasznosnak tartom, de úgy gondolom, hogy nagyon nagy hangsúlyt kap a kooperatív tanulásforma, amelyre jelenleg nincs minden oktatási intézmény kellőképpen felkészülve, és így a kivitelezése is nehézkes. Amit pozitívumként meg tudok említeni, az az, hogy vannak érdekes programok (szabadon választható kurzusok, beszélgetések, különböző tájékoztató jellegű programok), amik között megtalálhatod a saját érdeklődési körödnek megfelelőt.

Róka Rebeka: Pécsibölcsésznek azért jó lenni, mert mindig kérhetek segítséget és mindig vannak olyan szuper programok, mint például a korcsolyázás, így könnyű megtalálni azokat a tevékenységeket a sok közül, amik érdekelnek minket.

Ezen kívül remek oktatóink vannak, akik segítik a diákokat, és részt vesznek ezeken az eseményeken, szerves részei az egyetemi életünknek.

Vörös Nóra: Pécsibölcsészként szabadnak érzem magam arra, hogy azt tanuljak, amit szeretek, olyan élményekben legyen részem, amiket korábban is szerettem volna, és az legyek, aki mindig is lenni akartam.

Incze Patrik: Nagyon szeretek Pécsre járni a BTK-ra, szépek az épületek, jó a környezet, a botanikus kert pedig kifejezetten király. Mindemellett azért is szuper, mert sok hasonló érdeklődési körű embert lehet megismerni, és

értékes kapcsolatok kiépítésére van lehetőség.

Bár ez utóbbira szívesen látnék még több alternatívát a szakesten kívül is. Illetve megemlíteném a Szenest, ami egy igazán hangulatos hely a bulizáshoz, és kellően underground.

Poór Veronika: Azt hiszem, valahogy úgy tudnám megfogalmazni, hogy a pécsi bölcsészlét egy inspiráló és kulturálisan zsongó közösségbe való belepottyanás, aztán később erős összefonódás a közösség alakjaival. Remek érzés jó tanároktól tanulni és akár elmélyedni kutatásokban vagy a kar munkájában. Nem is beszélve arról, hogy az egyetem, a város és a környező vidék is számos nagyszerű programot kínál, amik bármilyen tudományterületen érdekelt hallgatók számára érdekesek lehetnek. Csak nyitott szemmel kell járni.

Szóval nyitott szem, nyitott fül, nyitott szív! Ezt jelenti számomra Pécsibölcsésznek lenni.

DC Cica: Én mindig is arról álmodoztam, hogy Pécsibölcsész leszek, és nagyon boldog voltam, amikor végre bekerültem. Imádom a szaktársaimat (de a többi egyetemistát is!), a kiváló oktatókat és a jófej portásokat. Meg a mókusra és egérre vadászgatást, meg a Szenest, meg a kikészített, bélelt dobozt, amiben szundizhatok, meg a kajástálamat, meg a…