A Moszkváról az online térbe – FOMO vs. Moszkva tér

Mostanában egyre gyakrabban tör rám az érzés, hogy szeretnék már elmenni egy jó veretős buliba, ahol nem számít semmi. Nem vagyok nagy rajongója a tömegdiszkónak, talán nem is voltam még amolyan klasszikus értelemben vett bulin, ahol minden mindegy, csak szóljon valami hangos, legyünk minél többen, és… tudjátok: basszunk be! De az embernek mindig az kell, amit nem kaphat meg. Így most, hogy üresen állnak a bulihelyek, megjött a kedvem egy kis egészséges hedonizmushoz. Két, nagyon sok szempontból hasonló filmmel próbáltam levezetni az ezzel járó feszültséget, és többé-kevésbé sikerült is. 

Mindkettő budapesti, érettségiző fiatalokról szól, akik csak egy kis szabadságra vágynak. Mindkettő érzékletesen tárja elénk a pesti éjszakai élet megkerülhetetlen elemeit, mint a négyes-hatos, a polihisztor taxisofőr, a Szabadság híd alternatív funkciói, vagy a minden húzós éjszaka végén fejedelminek ható, kétes eredetű gyorskaja, legyen az csalamádés hamburger vagy egy gyros a Blahán.

Mindkettőben jelentős szerepet kap a barátoknak való megfelelés vágya és a felnőtté válással járó felelős gondolkodás dilemmája. Mindkettő remek korrajz és generációs közérzetfilm.

A legjelentősebb különbséget tehát az a harminc év jelenti, ami a történeteket elválasztja egymástól. Az egyik a 2001-ben, Török Ferenc által rendezett Moszkva tér, a másik pedig Hartung Attila 2019-es FOMO – Megosztod és uralkodsz című filmje. 

Az alaphelyzet ugyanaz. Adott egy csapat 18 éves srác az érettségi előtt, akik még bulizni akarnak egy utolsót. Az első szembetűnő különbséget az események sűrűsége jelenti. A Moszkva tér kezdő jelenetében a csapat a címadó helyszínen várja, hogy valamilyen kósza pletyka révén találjanak egy házibulit, ahova érdemes benézni, és bomlasztani egy kicsit a hangulatot. Szó sincs gyors chatekről, Insta-posztokról, amikből rögtön világossá válik, hogy hova kell menni, hiszen 1989 tavaszán járunk.

Ezzel szemben a FOMO első húsz percében kizárólag YouTube-videókon, felvillanó hozzászólásokon és Facebook-posztokon keresztül követjük a történéseket, már amennyire lehetséges ebben az agresszív információáradatban.

Ha Petyáék lemaradtak valamiről a Moszkva téren, az pár órájukba került. Ha viszont Gergőék figyelme siklott el valami felett az online térben, az pár másodpercet jelentett, és mégis, mintha ugyanakkora súlya lenne mindkettőnek. 

Grafika: Rudas-Mekkey Csenge

A két főszereplő, Petya és Gergő szinte ugyanazt a karaktert adja. Értelmes, tehetséges srácok, akik minden hülyeségre kaphatóak. Sokat adnak a barátaik véleményére, és ezért gyakran kerülnek kellemetlen szituációkba.

A dilemmájuk alapja is hasonló. Felvállalni az érzékenységet, a szerelmet, és azok alapján dönteni, vagy sodródni az árral, követni a falkát akármilyen helyzetben. Egy fontos különbség mégis van köztük, ez pedig a családi háttér.

Gergőnek, a FOMO főszereplőjének mindene megvan, amire szüksége lehet. A Rózsadombon él szép szabályos, befolyásos családjával, akik elvárják tőle, hogy ennek megfelelően viselkedjen, teljesítsen, de legalábbis tűnjön úgy, hogy minden a legnagyobb rendben van vele. Érzelmi támogatást egyáltalán nem kap a tőlük, leszámítva egy jókora atyai pofont. Petya ezzel szemben árva, egy panelban lakik nagymamájával, aki láthatóan mindenben támogatja, de ő kamaszos hévvel elutasítja a szeretetét.

Bár Petya története sokkal nagyobb időszakot ölel fel, mint a FOMO cselekményének mindössze két napja, a néző úgy érezheti, utóbbiban is ugyanannyi, ha nem több dolog történt, mint az első filmben.

A szabadabb információáramlás és a nagyobb mobilitás nemcsak a fizikai történéseket gyorsította fel, de úgy tűnhet, hogy a Gergőben lezajló lelki folyamatokat is.

Ez lehet az oka annak, hogy a FOMO eseményei sokkal súlyosabbak, intenzívebbek, a néző szinte nem tudja befogadni a rengeteg érzelmet és hedonizmust. A két fiú identitásválságát összevetve egyértelművé válik számunkra, hogy a korszakok közötti legjelentősebb különbséget a kétezres években történt hirtelen sebességváltás, az információrobbanás jelenti. 

Rengeteg témát érint a két film, de amit – különösen a Moszkva tér esetében – fontos megemlítenünk, az a politikai helyzet.

Bár a szereplők a lehető legkevesebbet foglalkoznak vele, a rendszerváltás eseményei alakítják szinte a teljes történetet.

Az mindenki számára világos volt, hogy az 1945 utáni anyag kimarad az érettségiből, vagy hogy május 1-jén tanítási szünet van, de olyan kérdések azért felmerültek, hogy mégis „ki a csöcs az a Nagy Imre?” Bár a FOMO szereplőit jóval kisebb mértékben érinti a politika, azért a korrupció és a hatalommal történő visszaélés fontos mellékszála a sztorinak.

A legizgalmasabb mégis az, ahogyan két év távlatából szemléljük a cselekményt, és tudjuk, ha most készülne egy hasonló film az idei végzősök életéből, az merőben különbözne a fentiektől.

Az biztos, hogy nem szerepelnének benne a tömött kocsmák, a reggelig tartó zajos házibulik, az utcákon randalírozó részeg fiatalok. Se blahás gyros, se csalamádés burger, csak a kihalt éjszaka, maszkos emberek, esetleg olykor egy-egy online sörözés a haverokkal, és az a rengeteg felgyülemlett feszültség. De kitartás! Egyszer ennek is vége lesz, és utána beb*szunk.