A moombahton – Belassított trópusi house, ahogy a lányok szeretik

Egy nem-műfaj útkeresésének tündöklését is 2011. hozta el. A legtöbben nem tekintik még „hivatalos zenei műfajnak”, mondván ez csak egy remixelési stílus, ám ettől függetlenül már alműfajai is vannak, és épp az egyik legizgalmasabb és legkuszább dolog az elektronikus zenében a mindenkiből heves érzelmeket kiváltó moombahton.

A moombahtont csak szeretni és utálni lehet, annyira sajátos hangulata van, és annyira egyedi hangokból építkezik, hogy köztes út nincs. Már a születése is roppant fura körülményekhez köthető: Dave Nada 2009-ben egy buliban Silvio Ecomo és Chuckie Moombah című számának Afrojack remixét fogta, és nemes egyszerűséggel levitte 108 ütem/percre. Ez kvázi a szám 20%-os lassítását jelentette. Később, 2010 márciusában gyakorlatilag megteremtette a moombahtont, ahol már nem csak lelassította a számokat, de új dobokat és szétvágott vokálokat is behozott a zenébe, nevénél a moombah és reaggaeton szavakat ötvözve.

Miért jó, ha egy house számot lelassítunk és a négynegyedes ütem helyett egy aszimmetrikus dobalappal látjuk el, majd megtoldjuk némi vinnyogással, esetleg kürtökkel és egyéb egzotikus hangokkal? Nos, egyesek szerint ez egyáltalán nem jó, sőt, rém idegesítő. Azonban ha az ember csípője rááll, mérhetetlenül mókás tud lenni. Nem meglepő, hogy főként a lányok azok, akik egy buliban könnyen rákapnak (ugyan ezt semmilyen kutatás nem támasztja alá, de a dj-k egybehangzó véleménye, hogy a mumbát bizony a lányok nagyon-nagyon szeretik, így ők is szeretik játszani, ez már csak így megy).

A moombahton rövid idő alatt két jelentős változáson esett át. Egyrészt már nem csak remixelési stílus, hanem vannak eredeti moombah számok, amik nem valaminek a lassításai, átalakításai, hanem direkt így tervezték őket. Másrészt a kísérletező producerek teljesen megőrültek, és egy év alatt nagyjából mindent a műfajba olvasztottak, hihetetlen sokszínűséget kreálva. Ami fontos, az a tempó és a jellegzetes, a dutch house-ra jellemző aszimmetrikus dobalap. Ettől eltekintve viszont kész őrültek háza a színtér.

Külön alfaja van a főként trendi dubstep és elektró számok remixeinek, melyet moombahcore-nak hívnak. Jellemzője, hogy sokkal durvább, ám mégis könnyebben emészthető a nagyközönségnek, hisz a „hagyományos” moombahton számoknál jóval telítettebbek és a jellegzetes sípoló hangokat is hanyagolják bennük. A másik végpont pedig a moombahsoul, amely 108 bpm-en simogatja az ember lelkét. De a vadhajtásoknak is vannak vadhajtásai, ilyen például a La Muerta, aki a hardstyle techno dobhártyarepesztő dobjait ötvözik a mumba tempójával és ritmusával.

A moombahton ikonikus alakjaként Munchit mindenképp ki kell emelni. Ő a műfaj egyik irányadója, mindegyik alfajában jött már ki számmal, és úgy általában véve elborultabbnál elborultabb dolgai vannak. Illetve a Neo frontemberének, Kővárynak a sajátos moombahton értelmezése is roppant izgalmas, ha a magyarokat nézzük. Az AC/DC Back in Black című számának moombahton feldolgozása kár, hogy a tél elején jött ki, ha nyáron készítette volna, minden házibuliban kötelező lett volna játszani, de a saját számai is nagyon kellemesek.

Íme egy tavalyi mix az írótól, melyben szándékosan a moombahton/moombahcore legkönnyebben emészthető formáját mutatja be.

A moombahton remek példája annak, hogy a mindenki számára elérhető produceri eszközök és az internet együttese mekkora kreatív energiát tud felszabadítani, és hogy milyen gyorsan tudnak új alkotói közösségek létrejönni, akik egy adott stílus evolúcióját az eddig megszokottnál nagyságrendekkel meg tudják gyorsítani. Míg a dubstepnek tíz évébe került, hogy igazán a köztudatba robbanjon, némi szerencsével a moombahton esetében ez az intervallum akár a felére is csökkenhet… feltéve, ha nem egy hirtelen fellángolásról van szó, amely amilyen hamar jött, olyan hamar el is fog tűnni. De ez csak egy-két év múlva fog kiderülni.