A minor képzés nehézségei

Nincs olyan hallgató, aki legalább egyszer ne hallotta volna a „minor” szót. Sőt, ahogy közeledik a tavaszi zsongás, argóként dobálóznak vele barátaink az egyetem folyosóján és azon kívül is. Mindezt azért tesszük, mert gyakran adódnak nehézségeink az egyetemi képzésünk e fajtájával kapcsolatban. Huszárné Mánfai Máriával, a Tanulmányi Osztály vezetőjével és Vancsik Péterrel, a HÖK érdekképviseleti alelnökével beszélgettünk a minor képzési program körüli bonyodalmakról.

A minor képzési program, avagy a hallgatók nyelvén minor szak – az 50 kredites képzési program része, amellyel a későbbiekben kétszakos tanárként helyezkedhetünk el, vagy tovább bővíthetjük ismereteinket egy másik, általunk preferált szakon. Akinek ez újdonság, annak egy gyors leosztás a tanári képesítéssel kapcsolatban: 180 kredit a teljes BA szint, ez négy részből áll: 10 kredit bölcsész alapozó, amin mindenki túlesik, 110 kredit az első közismereti tanári szakképzettség, 50 kredit a második közismereti tanári szakképzettség = minor, 10 kredit pedagógia. Ennyi.

A szakosodást a második szemeszterben lehet meglépni, majd maga a képzés a harmadik szemesztertől veszi kezdetét. „A szakosodási időintervallumon belül – március-április tájékán – kell az ETR felületén jelentkezni a kívánt képzési programra. A szakosodási eljárás keretén belül a hallgató eldönti, hogy az általa választható képzési programok közül mit kíván felvenni és milyen rangsorban. Két képzés jelölhető meg prioritási sorrendben.” – mondta el Huszárné Mánfai Mária, a Tanulmányi Osztály vezetője. – „Azon hallgatók, akik a Természettudományi Kar képzéseire szeretnének felvételt nyerni, kizárólag első helyen jelölhetik meg a másik kar képzését.”

És mi a buktató? „Ha valaki meggondolja magát. Persze erre van megoldás. Ha rosszul választottuk meg minorunkat, egyszeri alkalommal a dékán úr és az érintett tanszékvezetők jóváhagyásával módosíthatunk” – említette Vancsik Péter érdekvédelmi alelnök.

Milyen problémákkal jelentkeznek a hallgatók? „Legnagyobb probléma a minor képzéssel az, hogy nagyon nehéz az alapszakos és a minoros órákat összeegyeztetni. Nem minden szak tudja garantálni, hogy a minorosok részére fenntartott „minor sávban”, azaz a délutáni órákban nyújt képzéskínálatot a „kisszakos” hallgatónak. És vannak, akik másik karra jelentkeznek, ahol szinte lehetetlen összhangot teremteni a meghirdetett kurzusok között. Persze, ezzel a tanáraink is tisztában vannak, ilyenkor ők is nagyon sokat segítenek, elnézőbbek a késéseket illetően, rugalmasan kezelik az órák időpontjait.”

„A kar vezetése különös gondot fordít a tanrend kialakításában az alapszakos és a minoros óraütközések elkerülésére. Olyan minor órasávokat hoztunk létre, melyek figyelembevételével a hallgatók úgy alakíthatják ki az órarendjüket, hogy elkerüljék az óraütközéseket.” – mondta el Huszárné Mánfai Mária.

Persze a legnagyobb gondot az egyetem és a hallgató közötti információáramlás hiánya okozza, ha nem tájékozódunk időben. Természetesen a saját érdekünk és felelősségünk, hogy utánajárjunk azoknak a dolgoknak, amelyekről többet szeretnénk tudni, ez esetben a minor képzési program alakulásáról. Emellett a tanszékek többsége a szakosodási folyamat előtt egy rövidebb előadást tart az adott képzési ágról, valamint a honlapokon megtekinthetők a tanulmányok megkezdésének feltételei.

Tehát, alapvetően a minor mint fogalom egy jó dolog, hiszen olyan témakörökben is elmélyedhetünk, melyek nem tartoznak a szakterületünkhöz, de mielőtt belevágnánk, célszerű alaposan tájékozódni. Hiszen, bár az egyetem vezetése és a tanrend összeállítói is megtesznek minden tőlük telhetőt, fizikai képtelenség egy olyan beosztást készíteni, amely mindenki igényeit kielégíti.