"A mi generációnk lehetőségei beláthatatlanok" - meghívó Gyuricza Gergely kiállítására

Gyuricza Gergely a pszichológia tanszék phd hallgatója, ám másik alteregójával már mindannyian találkozhattatok. Festő ugyanis, láthattátok képeit az aulában is, no és persze a neten, mivel digitális korban élünk. Ő pedig nyilvánvalóan jól ért a közösségi hálózatok működéséhez és az üzenetének eljuttatásához, hisz a reklámpszichológia a szakterülete. Ha élőben meg szeretnétek tekinteni a műveit, június 8-án látogassatok el a Kanta bárba! Alább kaptok egy kis ízelítőt, Gergely ajánlójával egyetemben:


We FUCKING Can!

A mi generációnk lehetőségei beláthatatlanok. Abban a korban élünk ahol a technológia leigázta, még azt is, amit el sem tudtunk volna képzelni, az információ pedig megosztható. Eltűnnek a hagyományos határok és keretek, újraírjuk az eddig ismert definíciókat. Ma már senkinek sem áll az útjában korlát. Ha valaki erősen kapaszkodik vagy hisz valamiben, kapcsolatba tud kerülni más személyekkel, képesek közösségeket formálni. És mindig is a közösségekben volt az erő.

A művészetemmel ezt az egyszerű elvet képviselem. Nem kell művésznek lenned ahhoz, hogy alkoss és nem kell iskolába járnod ahhoz, hogy tanulj. Én egy c-generációs festő vagyok, a XXI. század gyermeke. Saját példámmal bizonyítom, hogy minden elérhető egy kevés kitartással és még több lelkesedéssel. Ha zenélni akarsz, csináld, ha írni, indíts egy blogot, ha festeni, vegyél ecsetet. Nem tudod hogy kell? Youtube, wikipedia, google. Az információ ott van. 


Life is better with art in it!

És minden, amit megélünk átfordítható digitális kódba, és megosztható egyből azokkal az emberekkel, akik ugyanabba hisznek, mint mi. Például a művészetben. Így kerülünk közelebb egymáshoz. És ezzel képesek vagyunk megváltoztatni azt amerre a történelem tart. Mert keményebben fogunk dolgozni, azért amiben hiszünk, mint ahogy azt valaha képzeltük volna. Mert senkinek sem vesztegetnénk az idejét valami középszerűvel.


Sopianae

Mert megkérdőjelezünk. Mert kritizálunk. Mert kiállunk. Mert tudunk szépen játszani. Mert, elismerjük, és elnézést kérünk, azért ha valamit elrontunk. Mert mi képesek leszünk rá. Így a mi generációnk lehetőségei beláthatatlanok.