A kortárs tánc megszelídítése

Szeptember 15. háromszorosan is ünnepélyes este volt: először, mert a Pécsi Nemzeti Színházban A makrancos hölgy című új balett premierjét tartották; másodszor, mert ez az előadás nyitotta meg a XI. Pécsi Nemzetközi Tánctalálkozót; harmadszor pedig azért, mert A makrancos hölgy az év elején különvált Pécsi Balett első önálló bemutatója, vagyis a társulat számára egy új korszak kezdetét is jelentette.
 
Ebben a cikkben a felsorolás első pontjára szeretnék fókuszálni: az új darabra, amelyet volt szerencsém az elsők között látni. Amint az a címből is kikövetkeztethető, a balett Shakespeare közismert vígjátékán alapszik. Ha valaki nem ismerné: ebben az alapkonfliktust az jelenti, hogy Baptista, a nemesúr nem hajlandó férjhez adni bájos leányát, Biancát, amíg annak dacos nővérét, Katát ki nem házasította. Végre érkezik egy vállalkozó szellemű kérő, Petruchio, akihez Katát akarata ellenére is hozzáadják, a házasság pedig a természetét is megváltoztatja. Az előadás a történetet szavak nélkül, pusztán a mozdulatok nyelvén közvetíti. Az események így is követhetőek, az érzelmeket pedig elemivé erősíti Kovács Benjámin zenéje, amelyet a Pécsi Balett számára írt.
Az első felvonás elsősorban Bianca kérőinek vetélkedéséről és Kata makrancosságáról szól: Földi Béla koreográfiája ennek megfelelően lendületes, mozgalmas, tele kifejezetten humoros pillanatokkal. Azonban a második rész elejére, amely a házasságba kényszerült lány első tapasztalatait tárja elénk, ennek a játékosságnak nyoma sem marad. A kontrasztot a díszlet megváltozása is hangsúlyozza: a kedélyes, meleg színektől dominált olasz városka helyét fémrácsok és fekete falak veszik át, melyek között szívszorítóan vergődik a fehér ruhás Kata. A nyomasztó légkör aztán lassan oldódni kezd – a koreográfia megkapóan ábrázolja, ahogyan a lány és Petruchio fokozatosan megtalálja a közös hangot. A finálé pedig már az összes szereplő közös örömtánca.
 
A jelmezek a díszlethez hasonlóan sokat hozzáadnak a történet értelmezéséhez: Kata élénkvörös ruhája például éles ellentétben áll a Biancára jellemző halvány árnyalatokkal, ahogy Petruchio farmernadrágja is a többi kérő piperkőc kiöltözésével. Mivel a második sorban kaptam helyet, a ruhák gazdag mintázatának legapróbb részletét is megcsodálhattam – ugyanakkor az sem kerülhette el a figyelmemet, hogy a táncosok többsége cipő helyett testszínű bokazoknit viselt, ami például egy rövid szoknyához hordva egészen bizarr látványt nyújtott.
 
A makrancos hölgyet különösen ajánlanám olyanoknak, akik biztos talajon szeretnék megtenni első, tétova lépéseiket a kortárs tánc megismerése felé. Mindazok a vádak, amelyekkel a „modern művészetet” illetni szokták – hogy érthetetlen, disszonáns, emészthetetlen –, erről a darabról leperegnek. A dallamos zene, a kifejező koreográfia, az egész előadás sodró lendülete és nem utolsó sorban a Pécsi Balett táncosainak profizmusa garantálja, hogy aki először erre ül be, az első élménye után csak újabbakat és újabbakat akar majd. Vincze Balázs, a Pécsi Balett vezetője a bemutató előtt elmondta, hogy A makrancos hölgyből tizenöt előadást terveznek az évadban – csak sürgetni tudok mindenkit, hogy vegye meg a jegyét, amint teheti.