A konteósztori

„Mert összeesküdni is jó, de összeesküvés-elméletet gyártani, terjeszteni és erősíteni még jobb” – olvashatjuk a konteo.blogrepublik.eu portálon, ahol több száz összeesküvés-elmélet született az elmúlt években. Tavaly kiadták a Konteó 1 című könyvet is, amelyben 30 különös, titokzatos és érdekes témát boncolgat a szerző. A konteók atyjával, Tiboruval beszélgettünk.

PB: Hogyan jellemezné önmagát?

Tiboru: Ha egyetlen szóval kellene önmagam jellemeznem, az a „kíváncsi” lenne. Ha kettővel, akkor „kíváncsi és gyanakvó”. Mindkét tulajdonság részben örökölt, részben az egykori szakmámnak tulajdonítható, tudniillik sokáig nyomozóként dolgoztam, és hozzászoktam ahhoz, hogy egyrészt megpróbáljak benézni a kulisszák mögé, másrészt pedig ahhoz, hogy mindig kételkedjek abban, amit mások el akarnak hitetni velem. Nem biztos, hogy ezek jó tulajdonságok, de hogy hasznosak, az biztos.

PB: „Valamennyien hajlamosak vagyunk elhinni, hogy bizonyos történések mögött valami titkos terv áll.” Ön is hisz ebben? Esetleg tényleg minden mögött valami titkos terv van?

T.: Minden mögött nem lehet titkos terv, hiszen akkor az lenne a szabály, de hogy a hivatalos magyarázatok nagyon sokszor nem fedik fel a valóságos mozgatórugókat, abban biztos vagyok. Tudományos kutatások azt derítették ki, hogy egy átlagember naponta 6-8 alkalommal hazudik (és ez most nem a politikusok átlaga). Miért hinnénk fenntartások nélkül pont a sajtónak, a politikai pártoknak vagy a multinacionális cégeknek? Ők is emberből vannak.

PB: A konteó fantázia?

T.: A konteók szükséges, de nem elégséges feltétele a fantázia. Kell még hozzá tájékozottság, játékos elme, kreativitás, nyitottság az újra, illetve vitakészség. És kíváncsiság, továbbá gyanakvás, amiről már volt szó.

PB: Melyik konteó foglalkoztatja mostanában a legjobban?

T.: Igazából azt szeretném megtudni, hogy hová tűnnek a fél zoknik a mosógépből.

PB: Van esetleg kedvence?

T.: Nagyon érdekel a Voynich-kézirat rejtélye, sokat foglalkoztam a Gyatlov-hágón meghalt kilenc orosz fiatal esetével, de a Seuso-kincsek ügye talán ezeket is übereli a szememben.

PB: Továbbra is születnek újabb elméletek?

T.: Konteók naponta születnek, a bennünket körülvevő világ gondoskodik az állandó utánpótlásról. Hogy csak az utóbbi hetek-hónapok témáit említsem: a hazai szerencsejátékokkal kapcsolatos törvénykezési folyamat, Paks bővítése, a Snowden-ügy, az ukrajnai tömegdemonstrációk…

PB: A gasztroblog írásai is úgy születnek, mint a konteók?

T.: A gasztroutazási blogom régebbi, mint a Konteóblog, de az alapmotivációja ugyanaz: szeretem megosztani olvasóimmal az élményeimet és a véleményemet, akár kulináris, akár turisztikai, akár összeesküvés-elméleti síkon. És még egy közös pont: mindkettő a feleségem alapötlete volt.

PB: Vannak „okos” és „buta” konteók?

T.: Nem az „okos” és a „buta” jelzőket használnám. Minden, általam összegyűjtött és feldolgozott konteónak vannak valószerűbb és kevésbé valószerű megoldási lehetőségei, amelyek között az olvasó csemegézhet. Kiválaszthatja a neki leginkább megfelelő verziót, ugyanakkor elgondolkozhat a többi lehetséges megfejtésen. A konteózás agytorna is, ugyanakkor toleranciára és kompromisszumokra tanít, hiszen rádöbbent arra, hogy nem csak az én megoldásom létezik.

PB: Mitől lesz jó egy konteó?

T.: Végy egy alap sztorit, amelyben bőven vannak homályos pontok, számos ellentmondás és információhiány. Adj hozzá néminemű zavaros hivatalos magyarázatot és egy maréknyi kételkedést, ízlés szerint szórd meg Moszaddal, ufókkal vagy titkos társaságokkal. Tedd be a sütőbe, majd vedd ki, és tálald ízlésesen néhány jó fej, kiváló kombinációs készséggel megáldott alaknak, akik szeretik megdolgoztatni a szürkeállományukat, és nem félnek kinyilvánítani a véleményüket. És máris kész a konteó, amihez kiváló étvágyat és kellemes időtöltést kívánok!