A Kelet-afrikai Közösség, mint EU-s mintára szerveződő együttműködés

Szeptember 24-én a Tudásközpontban folytatódott az Afrika évszázada rendezvénysorozat, ahol Dr. Tarrósy István, a PTE Afrika Kutatóközpontjának vezetője tartott előadást a Kelet-afrikai Közösségről. A személyes élményekkel és képekkel átszőtt előadás a fenti regionális integráció tagjairól, politikai és gazdasági hátterükről és lehetőségeikről szólt, de szó esett hegyi zsiráfokról, Freddy Mercuryról és Kenyában vett kínai tangapapucsokról is.

Egész Afrikát számtalan politikai és gazdasági együttműködés hálózza be, amik között gyakran van tagállami átfedés. A kérdést tovább bonyolítja, hogy ezen szervezetek előfordul, hogy versenyhelyzetben vannak egymással. Az egyik legnagyobb ilyen integráció az EU-hoz igen hasonlatos Afrikai Unió, ami szinte minden államot magába tömörít (kivéve Marokkót). Nem csak névben hasonlítanak, hanem intézményben is, hiszen rendelkeznek Afrikai Bizottsággal, ami hasonló feladatokat lát el, mint az Európai Bizottság.

Az AU nyolc regionális együttműködést ismer el, de ennél jóval több van. Ezek egyike a Kelet-afrikai Közösség, aminek tagja Burundi, Ruanda, Uganda, Tanzánia és Kenya. Ezen együttműködésen belül számos infrastrukturális kooperáció is működik, vagy működött, mint vasút, posta vagy légiközlekedés. Ezen szerveződés régi gyökerekkel rendelkezik, hiszen 1900 óta vámunió van Uganda és Kenya között, amihez 1922-ben Tanganyika (Tanzánia csak 1964-ben jött létre Tanganyika és Zanzibár egyesülésével) is csatlakozott. Látható, hogy az egész Kelet-afrikai Közösség integrációs folyamatai a gyarmatosítás korára vezethetők vissza.

Mindent lehet kapni, hiszen a környék (pontosabban Tanzánia és Dar es-Salaam) az egyik legfontosabb kikötő, ahova beérkeznek a kínai áruk, és ahonnan szétáramlanak a térségbe. Így egészen furcsa képekkel is találkozhatunk, „ahol a poros földút szélén düledező fa kalyiba előtt nem szakértői becslésem szerint itthoni áron nagyjából 800.000 forintnyi új bőrfotel csücsül, leendő gazdájára várva.”

Ezzel erősen kontrasztba helyeződik, a tovább bemutatott képen a három maszáj férfi, aki törzsies ruhájukban használt gumiabroncsokon ülve, illetve mellette guggolva fogyasztják el ebédjüket. Az urbanizáció ebben a térségben azt jelenti, hogy a vidéki szegénységből gyakran még nagyobb városi szegénységbe vándorolnak az emberek. A maszájok például igen kitettek ennek a folyamatnak, akik évszázadokon keresztül vándorló, marhatenyésztő életmódot folytattak. Egykori foglalkozásuk már nem igazán tudja eltartani őket.

Találkozhattunk még ritka hegyi zsiráfokkal is, akik nem tudni, hogyan is kerültek föl a magaslatra, de látszólag nem akarnak lejönni onnan. Továbbá bemutatásra került Zanzibár szigete is, ami nem csak arról híres, hogy Freddy Mercury itt született, de csodálatos arabeszkekkel díszített antik fa ajtók is vannak, amiért messze földről jönnek vásárlók (ennek köszönhetően valószínűleg nem mindegyik annyira régi, mint amilyennek mondják).

Visszatérve a Kelet-afrikai Közösséghez, azt láthatjuk, hogy meglepően jól működik, bár vannak problémák, mint mindenhol. 2007-ben etnikai villongások alakultak ki Kenyában a választások miatt, és a különböző Al-Káida alvállalkozások, mint az Al-Shabaab tovább borzolják a kedélyeket, amik visszavetik az ország nemzetközi elismertségét, esetleg fejlődését is hátráltathatják. Ezeknek ellenére az együttműködés már egészen fejlettnek mondható, nem csak vámunió van érvényben a tagállamok között, de közös turista vízumot is használnak és a valutaunió is tervben van. A Közösség elnöksége rotációs megoldáson alapul. Az összes tagállam hangsúlyosan támogatja a föderáció kialakítását, és bár ennek egyelőre kevés esélyét látni, nem tudni mit hozhat a jövő.

A következő esemény:

október elsején, az „Utazz Afrikába!” bemutatkozó est lesz, a megszokott helyen, a Tudásközpontban, 17 órától.