„A kamaszlányok lelke néha sötétebb, mint gondolnánk” – Riválisok könyvkritika

A fenti mondat már a borítón szembe jön az emberrel, sejtelmesen előrevetítve a könyv lapjain kibontakozó történetet. Figyelemfelkeltő és egyből beindul az ember fantáziája a tartalmat illetően, ugyanakkor bennem elsőre egy újabb, klisékkel teli, young adult könyv képe jelent meg. Lerágott csont, gondoltam. Tévedtem.

A prológus rögtön feszültséget kelt az emberben, egyből részesei leszünk a történetnek, miközben fogalmunk sincs, miről van szó. Rövid párbeszédek zajlanak, amik nem is igazi párbeszédek, szereplők között, akikről nem is tudjuk, kicsodák. Egy biztos, valami történik. Lázasan olvasunk, lapozunk, jön a következő fejezet: Négy hónappal korábban. Az első csattanó, remek indítás. Ügyes trükk, hogy megfogja az olvasót, bepillantást enged a nagy drámába, majd visszarepíti a sztori elejére, hogy az előzményekkel is tisztában legyen.

Bevallom, mielőtt olvasni kezdtem a könyvet, nem igazán tudtam, mire is számítsak. Annyit tudtam, hogy egy thrillerről van szó, ezért is esett rá a választásom. Ennél fogva nem kis meglepetésként ért az első néhány oldal után, hogy a történet főszereplői pomponlányok. Ambivalens érzéseim támadtak a folytatást illetően, mivel én is jól ismerem az amerikai szurkolólányokról alkotott sztereotípiákat. Vajon mennyi újdonságot várhatunk valamitől, amit már többtucat filmből és könyvből ismerhetünk?

Meglepően sokat. Megan Abbott, a könyv szerzője hihetetlen mélységekben mutatja be, mi zajlik egy kamaszlány, egy pomponlány fejében, hogyan gondolkodik, mit érez. Egyik ámulatból esünk a másikba, legtöbbször egyáltalán nem pozitív értelemben. A lányok lelke ugyanis tényleg sötét, és bármeddig képesek elmenni a győzelem érdekében.

A lélektani thriller főszereplői tehát egy középiskolai pomponcsapat, nagyrészt tizenhat éves tagjai. Kapitányuk Beth, akinek a jellemzésére nincsenek szavak. Ő az, aki mindenről tud, ő a legnépszerűbb lány a suliban, aki csak él és mozog, behódol neki. Beth kegyetlen, senkit sem kímél maga körül, nem baj, ha a földön fekszel, ő biztos, hogy még egyszer beléd rúg. Nem nehéz kitalálni, hogy a legtöbb vita forrása is ő lesz. Beth legjobb barátnője, a másodkapitánya Addy. Igazából az ő szemszögéből látjuk az eseményeket, ő a narrátor.

Már a könyv elején kiderül, mi szolgál a fő konfliktus alapjául. A csapat új edzőt kap, egy fiatal, húszas éveiben járó, gyönyörű nőt, Colette French-et, akit mind Mesternek szólítanak. Előző edzőjükhöz képest Colette sokkal keményebb, a végkimerülésig hajtja a lányokat, akik vért izzadnak az edzéseken. A Mester érkezésétől és új edzésmódszereinek bevezetésétől nyerünk igazán bepillantást a színfalak mögé. Megismerjük a csapat tagjait, nyomon követhetjük, mennyire igyekeznek megfelelni a Mester követelményeinek, mekkora küzdelmekkel és lemondásokkal jár, hogy tökéletesek lehessenek.

A kőkemény hétköznapok küzdelmei egy gyilkosságban csúcsosodnak ki, melynek gyanúsítottjai között a Mester neve is felmerül. Hogy mi lesz ezután? Az Addy-ben kibontakozó szerepkonfliktus bemutatása zseniális. Barátnő legyen, vagy hűséges tanítvány? Mindenki gyanús és mindenki hazudik. Beth a terveit szövögeti, információkat gyűjt, de vajon hihet neki? A Mester bűnrészest kreál a lányból, de meddig mehet ez így tovább? Meddig bírja Addy, és rájön-e az igazságra?

Megan Abbott gyönyörűen vezeti fel a cselekményt; mire újra elérkezünk a prológusban korábban olvasott sorokhoz, ugyanazt a hatást képes velük elérni, mint első olvasáskor. Feszült hangulat, szövevényes mesterkedések, mély gondolatok, rivalizálás és sok-sok érzelem. Kiválóan megírt thrillerhez méltóan folyamatos az izgalom, sosem lehet tudni, mi vár a következő oldalon. Az biztos, hogy nem egy tipikus hajrálányos történet.