A jó öreg Jekyll és Hyde

Személy szerint rajongok a Helikon Zsebkönyvekért: nagyon picik, olcsók, szép a grafikájuk, kellemes a fogásuk, és mindegyik cím olyan klasszikus, hogy már attól okosabbnak és műveltebbnek érzem magam, ha csak tervezem, hogy el fogom őket olvasni. Robert Louis Stevenson könyve, a Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete is egy a rengeteg kiadott Zsebkönyv közül, ami időtlen idők óta a tervezett olvasmányaim listáján pihent, így alig vártam, hogy végre együltömben végigrágjam magam rajta.
 
Annyiszor hallottam már utalásokat erre a regényre filmekben, kritikákban és más könyvekben is: „ez a karakter tiszta Jekyll és Hyde” vagy „ennek a történetnek teljesen Jekyll és Hyde-beütése van”, de sosem vettem magamon erőt, hogy elolvassam, egészen eddig, ameddig végre a kezeim közé nem került.
 
A történet a viktoriánus Londonban játszódik és egy Utterson nevű ügyvéd szemszögéből ismerhetjük meg a cselekményt. Utterson aggódni kezd egy jó barátjáért, Dr. Jekyllért, mert úgy hiszi, hogy egy rejtélyes, különösen kellemetlen alak, Mr. Hyde Jekyll életére és vagyonára szeretne törni. Furcsábbnál furcsább dolgok történnek, de Utterson nem tántorodik el attól, hogy megtudja az igazságot. Azt hiszem, nem spoilerezek nagyot, ha elárulom, hogy végül kiderül: Dr. Jekyll és Mr. Hyde egy és ugyanaz az ember.
A könyv témája az emberi létünk kettőssége: jó és gonosz, szabályok és ösztönök, építés és pusztítás. Egyes irodalomkritikusok szerint, ha valaki megkérdezi, milyen volt a viktoriánus Anglia, ez a regény a válasz rá: a külcsín az emberek mindene, míg a négy fal között a velejükig romlottak voltak. Bár ha ez volt a viktoriánus kor legfőbb jellemzője, az emberiség nem sokat haladhatott azóta, hiszen a mai korra is ugyanúgy rá lehet aggatni: nézzük csak meg a Facebook- és Instagram-profilunkat, ahol szinte tökéletesnek mutathatjuk az életünket az ismerőseinknek, míg reggelente fel sem akarunk kelni az ágyból, mert minek. A könyv remekül párhuzamba állítható a függőségekkel is: Jekyll esküszik, hogy meg tudja szakítani a kapcsolatát Hyde-dal, de lassan leépül az élete, mégsem akarja vagy tudja igazán abbahagyni.
 
Sajnos nekem nem tudott új gondolatokat adni a történet olvasás közben azon kívül, amit már addig is tudtam a sztoriról, szóval aki a mély filozófiája miatt kíváncsi a könyvre, annak megspórolok egy kis időt: az ember jó és rossz is, pont. A regény nem nagyon rágja tovább a témát azon túl, amire egy ember juthatna, ha elgondolkodna ezen a kijelentésen. Nem igazán tornáztatja meg az agyunkat a történet.
 
A röpke száz oldalas regényt egy nap alatt végigpörgettem. A nyelvezete, a hangulata és a sűrű eseménysorozat segített ebben – bár már ismertem a csattanót, így is könnyű volt olvasnom. Ám sajnos egyetlen szereplővel sem tudtam együttérezni, annyira távolinak, egydimenziósnak és személytelennek tűntek. Túlságosan rejtélyorientált volt a sztori, az összes karakter inkább csak eszköznek tűnt, mintsem igazi embernek. Valamint a végén nagy hiányérzetem támadt a lezárás hiánya miatt: végig Utterson szemszögéből láthattuk az eseményeket, ám mikor lehullt a lepel és megtudta Jekyll titkát, már nem derült ki, hogyan reagált rá. Ebből is látszik, hogy Utterson csak arra kellett, hogy az olvasó megtudja az igazságot, és hogy ezután mi lett vele, még az írót sem érdekelte.
 
Rövid, izgalmas, rejtélyes és klasszikus – mindenképp megér néhány órát az olvasó életéből, ha másért nem is, hogy kipipálja: ezt az alapműnek számító regényt is elolvasta végre. Tökéletes gyors olvasmány egy viharos nyári napra vagy éjjelre.