A huszonegy éves szűz - Radhika Sanghani: V!RG¡N könyvkritika

Ellie huszonegy éves, jelenleg végzős egy menő angliai egyetemen… és még szűz. Főhősünket pedig csupán négy hónap választja el a diplomája megszerzésétől, és eldöntötte, nem fog úgy a pulpitusra állni, mint egy szorongó kis serdülőkorú lányka, hanem virágzásnak indítja nőisége bimbóját. Ám, kedves olvasó, ha még nem vagy szakavatott a témában, kérlek, semmi esetre se fogadd meg a könyvben olvasottakat, ha pedig mégis így döntesz, készülj, hogy egy életre maradandó élményt szerezhetsz!
 
Ellie Kolstakis kétségbeesett küldetését akkor kezdte meg, mikor nőgyógyászati kórlapján megpillantotta a véresen komoly bizonyítékot, miszerint még mindig szűz. Ekkor jutott arra az elhatározásra, hogy változtatni fog ezen. Nem fog többé kívülálló lenni a bulikban, mikor szóba jön egy-egy pikánsabb téma, és nem fog hazudni sem az „én még sosem” játékban csak azért, hogy ne nézzék totál lúzernek. Hiszen mi veszítenivalója lenne? Természetesen a szüzességén kívül...
Azt hiszem, ennél súlyosabb konfliktushelyzet már nem is szükséges ahhoz, hogy megszülethessen egy lányregény. Adott egy lány, aki ha nem is az az álomnő, aki mindenki képzeletét felpiszkálja, még sincs vele semmi gond. Kerek idomok, telt keblek, lágyan omló, hosszú fekete haj és rengeteg szőr. Szőr? Igen, jól olvastad, szőr. Hiszen, mint minden történetben, itt is meg kell küzdenie a „főhősnek” a maga „ellenségeivel”. Jelen helyzetünkben pedig ezek nem mások, mint mindannyiunk régi, pubertáskorával együtt járó, akkor égetően ciki, később felnőttként már mosolyt fakasztó gondjai.
 
De vajon ennyi idősen mégis hogyan és hol fogjunk ennek neki? Persze nem kell bemutatnom senkinek az egyetemisták által jól ismert és kedvelt törzshelyeket, a kocsmákat. Mondhatnánk, hogy ez nem is olyan lehetetlen küldetés, hacsak főhősünk maga nem egy lehetetlen alak. És mi van, hogyha mégis? Ha annyira szerencsétlen, hogy a legmenőbb elit buliban is megtalálja az egyetlen emos srácot, aki kavarna vele? Aztán végül még ő is lekoptatja.
 
Amíg a könyvet olvastam, képtelen voltam eldönteni, hogy nevessek-e vagy szörnyülködjek mindazon, amit az írónő lefest soraival az olvasónak. Vegyes érzelmek kavarogtak bennem, hiszen adott egy felnőtt nő, aki épp egy igazán komolynak mondható diploma megszerzése előtt áll, sőt egyenesen újságírónak készül, amihez megvan a maga egyedi stílusa és szókimondósága is. Másrészről pedig az olvasónak olykor olyan érzése támad, mintha főhősünk néha szerény egyszerűséggel egy tinilánnyá változna, s vele együtt annak minden gondját a vállán hordaná. Így tehát Ellie-vel és az írónő pimaszul kendőzetlen, tabukat döngető és frappáns soraival szinte mi magunk is újra átélhetjük az összes olyan problémát a felnőtté válás küszöbén, ami igazi fejtörést okozott számunkra egykoron. 
 
De vajon sikerül-e a lánynak valóra váltani tervét, azt, hogy négy teljes hónap alatt valamilyen módon, de elveszítse szüzességét? Kilép végre a komfortzónájából, és túllendül a múlt kellemetlen és megalázó eseményein, hogy aztán sikerrel járjon? Sajnos nem árulhatok el többet, de egy biztos, ráadásért kiált a kötet, melyet legnagyobb örömünkre az írónő sem hagyott figyelmen kívül. Tehát, ha esetleg még nem csavarodtál volna be teljesen a sorok közt megbújó őrülettől, talán majd a „Csaj a köbön” című folytatás beváltja mindezt az ígéretet.