"A hallgatóságért, a hallgatóságnak, a hallgatósághoz"

A sikeres előadás nem annyiból áll, hogy kiállunk a színpadra és felolvassuk a szövegünket. Sok-sok apró részlet építi fel a jó prezentációt. Ilyen például a szemkontaktus a közönséggel, a szünet, a térfelhasználás, a téma és így tovább. Győrffy Kinga pszichológus, retorikai előadástechnikai tanácsadó és tréner az elmúlt egy évtizedét azzal töltötte, hogy mesterévé vált a történetmesélés módszereinek. Ez ugyanis nem olyan egyszerű. El kell érni, hogy a hallgatóság értse és lássa azt, amiről beszélünk. Hogy élvezze és szomjazzon a folytatás után. A továbbiakban megtudjuk, hogy ezt pontosan hogyan is történik.

PécsiBölcsész: Hogyan alakult ki benned a gondolat, hogy a pszichológiával szeretnél foglalkozni?

Győrffy Kinga: Beszédíróként kezdtem a pályámat, majdnem tíz évig készítettem közéleti, poétikai beszédeket. Ám amikor rájöttem, hogy van valami, amit nem tudok megírni a másik ember helyett, akkor döntöttem úgy, hogy tanácsadó leszek. És ez a valami, amit nem tudok leírni, az a személyesség, a személyes történetek.

Ebből adódóan azon kezdtem el gondolkodni, hogy ha nem tudom megírni helyette, akkor hogyan tudom elővarázsolni belőle.

Ez lökött a tanácsadói pálya felé. Tulajdonképpen az a feladatom, hogy minél mélyebb, minél önazonosabb történeteket hívjak elő az emberekből, és segítsek abban, hogy ezeket minél hitelesebben és magával ragadóbban vigyék a közönség elé. A pszichológia pedig már egészen kiskoromtól bennem van. Mindig is érdekeltek az emberi lélek mélységei és rejtelmei. Ez leginkább abban nyilvánult meg, hogy sokat írtam, főként novellákat. Karaktereket, világokat alkottam meg, és ebben minden ilyen jellegű ambíciómat kiéltem. Aztán amikor egyetemista lettem, akkor egy olyan területet kerestem, ami a pszichológia és a nyelvészet határterülete, mert éppen annyira érdekel a nyelvészet, mint a pszichológia. Ez a terület pedig a retorika.

 

PB: Szakterületeid közé tartozik a professzionális történetmesélés és a meggyőzés természete is. Ezen az úton hogyan indultál el?

Gy.K.: Korábban említettem, hogy a beszédírással indult az egész. Utána nagyon gyorsan eljutottam a történetmeséléshez. A meggyőzésben pedig ami engem igazán izgat, az az, hogy két útja van: az érvelés és a személyesség, a történetmesélés. Ez a két út erősíti egymást, nem kizárja. A történetmesélésben az a kihívás vonz a legjobban, hogy a személyes történeteket olyan szakterületekre, iparágakra vonatkoztassuk, melyekről pár évvel ezelőtt elképzelni sem tudtuk volna, hogy ehhez közük lesz. Gondolok itt például az orvoslásra, az informatikára vagy a színművészetre.

 

Fotó: Tóth Lilla

 

PB: 2015-ben kiadtál egy könyvet Add elő magad! címmel. Kérlek, mesélj a tartalmáról!

Gy.K.: Ez az első magyar szerzőtől származó történetmesélésről szóló könyv. Másik egyedisége, hogy rengeteg szereplője van, és ők mind olyan személyek, akik a könyvben leírt történetek szerzői. Olyan karakterek, akiknek tanára, trénere, mentora vagy tanácsadója voltam, tehát ezek saját élményeket feldolgozó, olvasmányosan megírt történetek. Korábban nem volt a hazai piacon olyan könyv, ami a magyar mindennapi előadói gyakorlatból veszi a példáit. Tapasztalataim szerint imádják az olvasók, a harmadik kiadás is elfogyott. Minden egyes történet kapcsán leírtam, hogy melyik eszközt miért használjuk, azaz a könyv bepillantást enged az eszközhasználat kulisszatitkaba. Elmesél nagy dilemmákat, választási lehetőségeket, végső döntéseket, sikereket és kudarcokat.

 

PB: A Forbes magazin egyik vendégszerzője vagy, amely az egyik legrégebbi üzleti magazin. Kezdetben nem volt nagy kihívás egy ilyen magas színvonalú, nagy olvasószámú magazinnak írni?

Gy.K.: Egyáltalán nem. Alapvetően amikor a Forbes magazinba írtam, akkor már volt egy olvasott, népszerű, nagy sikerű könyvem. Egyrészt ez adta a magabiztosságomat. Másrészt olyan alkatú ember vagyok, aki inkább azon gondolkozik, hogy van-e mondanivalója és ellenállhatatlan vágya, hogy ezt a mondanivalót átadja. És nekem voltak történeteim, amiket el is akartam mondani. Erre a Forbes volt a megfelelő platform.

 

PB: Láttam egy előadást, melyben a motivációs beszéd mesterfogásairól beszélsz. Mondanál néhány szót  ezekről a bizonyos mesterfogásokról?

Gy.K.: Ez mindig ott kezdődik, hogy az előadónak el kell döntenie, hogy mi a célja. Hogyha pusztán annyi, hogy közölni akar valamit, akkor elég az agyra hatnia.

Viszont ha ennél sokkal nagyobb ambíciói vannak, például motiválni vagy inspirálni szeretne, akkor az agyra és a szívre egyszerre kell hatnia. Ez az elsődleges titka a motivációs beszédnek.

Másrészt, egy profi motivációs előadó arról ismerszik meg, hogy soha nem önmagával van elfoglalva, hanem a hallgatóság áll a főszerepben. A hallgatóságért, a hallgatóságnak, a hallgatósághoz szól. Ezen kívül a motivációnak része az is, hogy az előadó hogyan van jelen az adott kommunikációs helyzetben mondanivalóval, gesztusokkal, térbelakással, tekintethasználattal. Ez mind-mind nélkülözhetetlen ahhoz, hogy egy motiváló előadás létrejöjjön.

PB: Rendszeresen  tartasz prezentációs, csoportos felkészítő tréningeket. Ezeknek mi a menete?

Gy.K.: Kétfajta van, a nyílt tréning és a vállalati. Úgy kell elképzelni, hogy egy vállalat kiválaszt körülbelül tíz embert és elküldi őket egy kétnapos, nyolcórás kurzusra. A két napot nem egymás után tartjuk. Először megtanuljuk az alapokat, az elméletet, aztán a második napon gyakorlatba ültetjük át. Ezek a prezentációs tréningek azért különlegesek, mert storytelling (történetmesélés) alapúak, tehát arra építenek. Soha nem az effektusok, a betűméret vagy a színkombináció a fontos, hanem az ember. A szenvedélye és a hite, azok az eszközök, melyekkel ezt a szenvedélyt közvetíteni tudja a hallgatóság felé. A szenvedélynek pedig a történetmesélés a legkézenfekvőbb kifejezési módja.