A Bűntett, a Cinkos és a Detektív

Gyerekkoromban a kedvenc rajzfilmsorozatom a Született kémek (Totally Spies!) volt. Ahogy nőttem, néha talán még eljátszadoztam a gondolattal, hogy a púderemen keresztül kapok szupertitkos feladatokat, a három kémcsaj helyét azonban átvették Sherlock Holmes és Hercule Poirot furfangos kalandjai. 
 
Agatha Cristie neve talán ismerős lehet, de ha nem, elmondom, hogy ő a krimik koronázatlan királynője, egyébként meg egy angol írónő, akinek majdnem 80 detektívregényt köszönhet a világ. Köztük Az ABC-gyilkosságok című kötetét, ami először 1936-ban jelent meg, azóta pedig adaptálták filmre és videójátékra is. A történet szerint Monsieur Poirot - Christie egyik leghíresebb detektív karaktere - épp (megint) vissza kíván vonulni, amikor egy roppant nyugtalanító levelet kap bizonyos ABC-től. A levélben egy jövőbeli gyilkosság részletei vannak leírva, melyet egy mániákus sorozatgyilkos tervez. A gyilkosság megtörténik, Poirot pedig újabb levelet kap.
 
Ahogy a detektívregényekhez illik, a sztori előrehaladtával egyre több bizonyíték kerül elő a gyilkosságokkal kapcsolatban, de mégsem elég, hogy rács mögé kerüljön a tettes. Vajon Poirot ezúttal hibázik és az elkövető megússza a dolgot? 
Agatha Crtisie zseniális írónő volt, és a történetei minden létező kreativitást felölelnek. Mondhatnánk, hogy „Ó, ugyan, ez csak egy újabb krimi, amiben a nyomozó végül elkapja a bűnözőt”. De ez más. Annak ellenére, hogy az elején teljesen biztos voltam a végkifejletben, sőt még a fejemet is tettem volna rá, bámulatosan vert át és játszadozott a fantáziámmal. Ez a könyv jogosan nyerte el a „letehetetlen” jelzőt, alighogy kézhez kaptam, máris magához láncolt és nem eresztett, amíg el nem olvastam az utolsó szót. 
Ami a borítót illeti, az új kiadást letisztult forma és stílus jellemzi, ez persze illik is a regény hangulatához. De a rajta éktelenkedő írógép sehogy sem hagyott nyugodni. Miért pont egy írógép? No persze a könyveket írógéppel írják, de ez nem volt kielégítő magyarázat. Egészen addig, amíg el nem olvastam a teljes történetet. Bár csak a végén derül ki, de az írógépnek bizony nagy szerepe van az elbeszélésben, akárcsak az ABC-menetrendeknek. 
 
Mindig is szerettem, ahogy a nagy sötétségből apró bizonyítékok segítségével egyszer csak fény lesz és kirajzolódik az egész kép, és ebben ezúttal sem csalódtam. Feltétlenül ajánlom mindenkinek, aki szereti az izgalmas és agyserkentő detektívtörténeteket és aki portalanítaná a szürke sejtjeit, mert „A kis szürke agysejtekben van minden rejtély nyitja.” – Hercule Poirot